Testvérlövészek
Ki gondolta volna, hogy jól is elsülhet egy francia gyártású amerikai western? Jacques Audiard rendező bebizonyítja, hogy a különös párosítások megfelelő recepttel ízletes lakomává is válhatnak.
Ahogy Sergio Leone spagettiwesternjei óta tudjuk, egy európai kéz képes teljes vérfrissítést hozni a legamerikaibb műfajnak is, és ezt a tényt erősíti meg Jacques Audiard francia filmrendező is, közel 60 évvel a western aranykora után. A Testvérlövészek egy 2011-ben íródott Patrick DeWitt-regény adaptációja. A klasszikus stílusban íródott újkori western egyik legnagyobb ereje, hogy szakít a műfaj archetipikus hősideáljával. Bérgyilkos főszereplőinek jelleme gyakorlatilag szöges ellentéte a John Wayne-féle hőstípusnak és bár a humor kedvelt eszköze elbeszélésmódjának, nem válik műfajparódiává. Felszíne alatt mélyebb jelentéstartalmat rejteget, amit a cselekmény óvatosan bontogat és ereszt rá befogadójára újra és újra váratlanul.
Forrásregényének egyik legfontosabb erényét, annak karakterábrázolását Audiard tökéletesen adaptálja a vászonra. A John C. Reily és Joaquin Phoenix által alakított Sisters testvérpár tagjai egyszerre visszataszítók és lebilincselők, bennük pedig életre kel a vadnyugat varázsának ambivalenciája. Egy törvények nélküli, kegyetlen világ, velejéig romlott értékekkel, amit a körüllengő misztikum mégis ellenállhatatlanul érdekessé tesz. A fivéreket egy éjszakai tűzpárbaj közepette ismerjük meg, ahogy gond nélkül számolnak le ketten egy háznyi emberrel. Majd egy kocsmában ülve azon vitáznak, hogy Eli, John C. Reily karaktere, következő munkájukra miért kapott gyengébb lovat, mint testvére.
A film lényegében egy road movie, melyben a Sisters fivéreket egy fejvadász kalandjukon kísérjük keresztül az 1800-as évek Amerikáján, miközben lassan kirajzolódik két kidolgozott jellem, saját vágyakkal, titkokkal és a fenyegetően kísértő kérdéssel: meddig lehet fenntartani egy ilyen életformát. A film mozgatórugója a két karakter közötti dialógus. Szereplőinknek ugyanis egyszerűen nem akar beállni a szája, a kis semmiségekről folyó beszélgetések és szórakoztató testvérviták pedig szinte észrevétlenül formálják meg előttünk a fivérek személyiségét.
Az érzelmileg fogékonyabb, bölcsebb Eli, és zaklatott, folyamatosan vedelő öccse, Charlie jellemeinek ütköztetésével szórakoztató helyzetek és összetűzések sora alakul ki, melyek nem csak a karaktereket, de a film társadalmi jelentéstartalmát is dimenzionálják. Közben pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek a szerethetően emberi figurák éppen hidegvérrel készülnek levadászni valakit.
Személyközpontú hangvételével és intim jeleneteivel a Testvérlövészek elbeszélésmódjában az európai filmgyártás bensőségessége dominál, mindez pedig egy ennyire amerikai közegbe helyezve igazán különleges vegyületté alakítja a filmet. Ez meglepő módon nemcsak, hogy remekül működik, de a westernt, mint műfajt is képes új megközelítéssel átdolgozni. Jaques Audiard rendező első amerikai gyártású filmjét nem próbálja meg hollywoodivá varázsolni, a tőle megszokott módon folytat mély karaktertanulmányokat kívülállókról, személyes történetek által közvetítve globális üzeneteket.
Sötét humora remekül működik együtt a háttérben megbúvó fenyegető veszélyérzettel és a súlyos társadalmi problémákkal, melyek a film közegeként jelennek meg. A kapzsiság és a hatalomvágy az aranyláz szerepében rágja be magát a kialakulóban lévő amerikai társadalom szövetébe, mely a film egyik fő mozgatórugójává válik. Az erkölcsileg romlott testvéreket ellensúlyozandó ugyanis egy újabb párossal is megismerkedünk. A Jake Gylenhaal által alakított útját vesztett értelmiségi, John Morris, akit egy Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) nevű feltaláló után küldenek, kinek titkos formulája képes kimutatni az aranyat a folyókban. Warm karakterével egy új nézőpont kerül bevezetésre a filmben, amely alternatívát kínál a személyi vagyonra épülő amerikai értékekhez képest. Amikor pedig a cselekmény ütközteti a testvérek barbár világát és a tudós utópisztikus ambícióit, a film merőben új irányt vesz, és még mélyebbre juttat az egzisztenciális kérdések boncolgatásában.
A Sisters fivérek véres embervadászatnak induló útján keresztül váratlanul egy jellemformáló, spirituális utazáson találjuk magunkat, könnyed családi perpatvaroktól a globalizálódó világ értékrendjének megkérdőjelezéséig jutva el. Lassú folyása ellenére a négy központi szereplővel operáló történet végig képes friss és kiszámíthatatlan maradni. Az erőszak naturalista ábrázolása, vadnyugati közegének realizmusa és varázslatosan melankolikus képei mellett a Testvérlövészek alapvetően optimista nézőpontot képvisel, egy kapzsi és erőszakos világban az újraépítés reményét csillogtatva meg. Mi pedig abban reménykedhetünk, hogy az amerikai filmgyártás európai alkotókkal való vérfrissítése tovább folytatódik majd, hasonló ízletes különlegességeket szolgáltatva.
A Testvérlövészek a Magyar Filmadatbázison
