Támadás a jó ízlés ellen

|

Támadás a Fehér Ház ellen 3.: A Védangyal bukása

Egészen hihetetlen, de három részt is megélt Gerard Butler elnökmentős szériája, amelynek már az első felvonása is 25 évvel elkésett. A Védangyal bukása sem jobb, mint elődei, de legalább egy kicsit máshogyan rossz.

Gerard Butler

Gerard Butler valamiért azt hiszi, hogy a ’80-as évek soha nem ért véget, ő pedig Bruce Willis reinkarnációjaként annyiszor vág rendet az Amerikát fenyegető veszélyforrások között, ahányszor csak nem szégyelli. Ebben eleinte tényleg akadt valamennyi B-kategóriás báj, de legkésőbb valahol az Űrvihar és A Hunter Killer-küldetés között kezdett felettébb kínossá válni. A Védangyal bukása sem ment sokat az imázsán, igaz, máshogyan szánalmas, mint az előző két rész.

A forgatókönyv ugyanis nagy vonalakban az 1993-ban bemutatott A szökevény alapötletét hasznosítja újra: Mike Banningnek (Butler) ezúttal nem elég, hogy le kell számolnia egy hadseregnyi terroristával, mindezt a törvénnyel a nyakában kell megtennie, ugyanis ellenlábasai megpróbálják rákenni az elnök (Morgan Freeman) elleni merényletkísérletet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a történet dramaturgiája inkább a konspirációs thrillerek, mint a színtiszta akciófilmek hagyományait követi, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy ez inkább kényszer, mint tudatos döntés eredménye.

Az alkotóknak ugyanis ezúttal majdnem feleannyi pénz állt rendelkezésére, mint az első rész esetében (70 millió vs. 40 millió dollár), ami a helyenként már-már rajzfilmszerű vizuális effektek mellett azon is meglátszik, hogy az akciókat nemcsak leolcsósították, de a nyitány és a finálé kivételével jóformán ki is spórolták a produkcióból. A kétórás játékidő túlnyomó részében így gyilkolásáradat helyett kénytelenek vagyunk azt nézni, hogy Banning hogyan göngyölíti fel az egyre orbitálisabb összeesküvés-kliséket.

Morgan Freeman

A Védangyal bukása tehát a lövöldözések és kézitusák szerelmeseinek mindenképpen csalódást fog okozni, és ezért még jobban fáj, hogy thrillerként úgy fest, mintha egy gépi tanuló algoritmus írta volna. Szemernyi fantázia sincs benne, azonban hiába épül ezerszer feldolgozott motívumokra, még azokat sem képes épkézláb módon összehegeszteni. Természetesen a korábbi epizódok is éppen ennyire slendriánul próbálták életre kelteni a VHS-korszak B-filmes örökségét, azonban az akció dominanciája mellett például a párbeszédek bugyutasága nem volt annyira feltűnő, sőt megkockáztatom, némileg még autentikussá is tette az élményt.

A relatíve akciómentes történetvezetés már csak azért is sajnálatos, mert az előző részt jegyző Babak Najafihoz képest az ex-kaszkadőr Ric Roman Waugh látványosan kompetensebb ezen a fronton: az ő zúzásai követhetőek, ritmusosak és valamilyen szinten még izgalmasak is. Ugyanakkor szuperközelikkel operáló képi világa máskor csak az olcsó, tévéfilmes kinézetet erősíti.

A Védangyal bukásában egyszerűen minden áporodott és öreges, mintha csak egy elveszett Feláldozhatók-részt látnánk. (És kiindulva abból, hogy éppen ágyútölteléknek használják az elnököt előzőleg kétszer is egyedül megmentő Banninget, tulajdonképpen frappánsabb cím is lenne „A feláldozható”.) 50 év alatti színész gyakorlatilag nincs is a gárdában, és többségük (a 82 éves Freemannel az élen) csak beleélés nélkül vonszolja magát egyik jelenetből a másikba, miközben már évtizedekkel ezelőtt is kínosan hangzó mondatok estek ki a szájukból. De mielőtt felhorgadna valakiben a nosztalgia, muszáj leszögezni, hogy A Védangyal bukásában írmagja sincs annak a stílusnak, lazaságnak, humornak (hacsak a forgatókönyv idiótaságainak kinevetését nem számítjuk annak…), ami példaképeit meghatározta. Egy üdítően öntörvényű Nick Nolte-vendégszereplést leszámítva egy még múltidézésnek is gyenge, se íze, se bűze sablontár elevenedik meg előttünk a vásznon.

Úgyhogy teljesen felesleges is tovább ecsetelni A Védangyal bukásának élményét: emljetek le egyet a polcon porosodó VHS-eitek közül, ha látni akarjátok, hogy mire képes Gerard Butler legújabb hősködése egy mozijegy áráért. Ennek a produkciónak nem hogy a nagyvásznon nincs helye, de alapvető létjogosultsága sincs 2019-ben, és csak remélni lehet, hogy Mike Banning elnökei többet tényleg nem kerülnek már veszélybe.

A Támadás a Fehér Ház ellen 3 a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: