Szerelem második látásra
Olivia és Raphael összetartoznak, de a férfinak vajon sikerül-e másodszor is meghódítani élete nőjének szívét?
Neves irodalmárok, filozófusok, és a modern tudományok megfigyelőinek nagyjai is sok esetben szerették volna már megfejteni a szerelem misztériumát. Vannak, akik szerint a szerelem érzése csak hirtelen megváltozott kémiai folyamatok hatása a testünkben, és egy idő után elillan, így csak a ragaszkodás és jó esetben a szeretet marad meg a két ember között. De sokan hisznek a sírig tartó örök szerelemben, míg egyesek úgy vélik, hogy a szerelem vak és elfedi az emberek halandóságának testi és lelki hibáit is. Mindemellett vannak, akik szentül állítják, hogy első látásra beleszerettek kedvesükbe, sőt akik valóban megtalálták tökéletes másik felüket, s minden reggel szerelembe esnek, amikor megpillantják maguk mellett azt a férfit vagy nőt, akit nekik teremtett az élet. Ebben a kérdésben nem lehet igazságot tenni. Lehet, hogy mindenkinek igaza van, lehet, hogy senkinek. Egy dolog biztos csak, az igaz szerelem érzése megmagyarázhatatlan, és kivételesen szerencsések azok az emberek akik megélhetik, és alámerülhetnek az érzésben. De előfordulhat az is, hogy erre akkor jövünk rá, amikor késő.
Ezeket a kissé csöpögős téziseket számtalan író, költő, rendező és forgatókönyvíró papírra majd vászonra vitte már. Vannak sablonos love sztorik, de az idei nyári mozikínálatban szerepel egy alkotás, ami nem egy tipikus happy enddel végződő szerelmes történet. A Hugo Gélin írta és rendezve Szerelem második látásra című film arra világít rá, hogy még a legszerelmesebb első látás sem elég ahhoz, hogy egy kapcsolat többezer fokon égve örökké összetartson két embert. A megszokás monotonitása és az önzés a legboldogabb kapcsolatokat is a szakadék szélére taszíthatja, ahonnan észrevétlenül, csak magunkat mentve lökjük a mélybe az addigi tökéletes másik felünket.
A film két főszereplőjének, Raphaelnek (Francois Civil) és Oliviának (Joséphyne Japy) a párkapcsolata minden tekintetben tökéletes. Fiatalok, szépek, sikeresek, és ami a legfontosabb, mindennél jobban szeretik egymást. Egy szerencsés véletlennek köszönhető első találkozásuk a gimnázium egyik eldugott folyosóján található tanteremben igazi szerelem volt első látásra. A diákszerelemből házassággá komolyodó kapcsolatban tíz év után valami sajnos mégis megváltozik.
Raphael Ramisse, Zoltan című regényével, amiben saját és Shadow névre keresztelt felesége alteregóját álmodja meg, az évek alatt bestselleríró lesz. A zongorista pályára készülő lány néhány verseny után feladja zenei karrierjét a sikeres irodalmár férj mellett, míg Raphael figyelme csak regényének folytatására, a karrierépítésre és az egyre növekvő egzisztenciára szűkül. Önző és sikerhajhász hétköznapjain észre sem veszi, hogy felesége boldogtalanná vált mellette.
Egy viharos estén a problémák felszínre kerülnek, és a beszélgetés veszekedésbe torkollik, ami miatt a dühös férfi még jól fel is önt a garatra. Majd másnap reggel Raphael egy párhuzamos világban ébred, amelyben ő egy nőtlen középiskolai tanár átlagos életét éli, Olivia pedig a világ egyik leghíresebb, gazdag zongoraművésznője lesz. A középiskolai irodalomtanári lét traumáját már csak egy mellkasba tetovált ping felirat tetőzi, aminek pong folytatása legjobb barátja felsőtestén díszeleg. Aki sajnos jelen pillanatban, nem az asszisztense, hanem a gimnáziumi kollégája, akivel minden héten asztali pingpongversenyekre járnak.
Ralph biztos benne, hogy újra meghódíthatja egykori (vagy jelenlegi?) feleségét, hiszen mindent tud a nőről. A naiv feltételezés szép lassan megbukik, hiszen önmaga jelenlegi énjét sem ismeri, nemhogy azét a nőét, aki első találkozásukig a férfi létezéséről sem tudott. Olivia nemcsak a világ legjobb zongoristája cím, hanem a boldogító igen kimondása előtt áll. Ralph lassacskán megérti, hogy felesége azért sikeres, mert nem ő van mellette.
Így egy teljesen idegen oldalról közelít a nő felé. Szakmai és művészi nagyságát elismerve, életrajzírónak adja ki magát, és megkéri Oliviát, hogy következő könyvét róla írhassa. Az együtt töltött szakmai beszélgetések szenvedélyes közös hétvégévé alakulnak. Ekkor tudatosul Oliviában, Raphaelben és bennünk, nézőkben is, hogy a lány tökéletes szakmai sikere ebben a valóságban egy szerelem nélküli kapcsolattal párosult. Tagadhatatlan, hogy Olivia és Raphael minden életben összetartoznak, de a férfinak vajon sikerül-e másodszor is meghódítania élete nőjének szívét?
Joséphine Japy játéka annyira őszinte, tiszta és szerethető, hogy meg sem lepődünk azon, hogy partnere, a sokkal kevésbé ügyes színész, Francois Civil mindent megtesz azért, hogy újra elbűvölje a lányt. A Szerelem második látásra, több mint valószínű, hogy nem viszi haza az év összes szakmai díját, de minden hibája és színészi gyengesége ellenére is nagyon szerethető és kedves alkotás.
A Szerelem második látásra a Magyar Filmadatbázison
