Sose halnak meg

|

Gondolj rám

Kicsit féltem a filmtől, mert nem kell erősen gondolkodni, hogy hasonló alkotásokat idézzünk fel. Aztán eltelik az első tíz perc, és érzem, hogy minden félelem indokolatlan.

GR_0630_0584_eszenyi_eniko_kern_andras_foto_gal_berenike_kisebb (2)

Eszenyi Enikő, Kern András         Fotók: Gál Bereniké

Nem akarok nagy szavakat használni, hiszen a Gondolj rám sem teszi, de mégis: így kell indítani az évet, ilyen magyar filmmel kell kezdeni, és az ember megnyugodhat, hogy a többi hónap is jó lesz, elárasztanak bennünket a honi rendezők, a honi színészek. Mert hát igen, jó film Kern András új mozija, és talán volt értelme annak a kihagyott közel húsz évnek, amikor Kern csak a kamera egyik oldalán mozgott. Felkészült, szívta magába az információt, a tapasztalatokat, az életet. Most meg éppen erről rendez filmet, vagyis arról, hogyan lehetne élni. Vagy inkább: hogyan érdemes élni.

Persze, könnyű volna elrontani, és ami engem illet, tényleg tartottam is attól, hogy átnyújtanak egy Az utolsó vakáció-parafrázist, vagy, ami még rosszabb, megkapjuk A bakancslista második részét, csak éppen kicsiben, magyar színészekkel. Nem egészen ez a helyzet, pedig tipikusan olyan filmet néz az ember, aminek elég egyszerű volna kitalálni a végét.

A sikeres orvosnál rákot diagnosztizálnak, ő meg valamit kezdeni akar a hátralévő idejével, és úgy dönt, megutáltatja magát mindenkivel, így nyilván könnyebb lesz a távozás. Aki hozzám hasonlóan arra tippelt, hogy azért minden rendbe jön, és a boldogság nem hagyja el a szereplőket, annak szerencsére nem lesz igaza. És azt hiszem, ez a legnagyobb érdeme a filmnek: képes meglepni a nézőt, és túlságosan sokat nem is kell ehhez csinálnia, egyszerűen csak nem a szokásos, hollywoodi receptet követi.

GR_0629_0318_eszenyi_eniko_foto_gal_berenike_kisebb

Elég laza film a Gondolj rám

Látszik ez a húsz év, látszik, hogy a rendező azt biztosan megtanulta A miniszter félrelép óta, hogy amennyiben maga rendezi a filmet, és maga játssza a főszerepet is, akkor érdemes, hogy valamennyire önmagáról is szóljon az alkotás. Tudom, hogy nem orvos, és tudom, hogy nem Eszenyi Enikő a felesége, de végig elhiszem, hogy akit a vásznon látok, az nem dr. Borlai, hanem Kern András. Önmagát játssza, és mégsem válik öncélúvá a dolog, mert annyira őszinte az egész. (Forgatókönyv: Vámos Miklós, Kern András.) Amikor azt kérdi, mihez kezdjen magával hatvan fölött, hogyan találjon újra munkát, akkor azért érzi az ember, hogy itt nem elsősorban a karakter beszél, hanem a színész. Jutalomjáték ez, ami olykor nagyon emberi.

GR_0628_0128_szilasi_blanka_kern_andras_foto_gal_berenike_kisebb

Szilasi Blanka, Kern András

Közben meg elég laza film a Gondolj rám, van, hogy az az érzésem, inkább jelenetek halmaza, és ebből a szempontból rokonságot mutat a méltán sikeres VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal. Különösek a vágások, néha egészen szokatlan a kameraállás (operatőr: Ragályi Elemér), úgy mutatják a betegség tüneteit, hogy elkezd mozogni a Szabadság híd, aztán, mintha mindegy volna, meg is áll. Ha jól emlékszem, pont van egy hasonló jelenet a VAN… című filmben, de végül is ez nem probléma, mert nem kell hosszú idő, hogy rájöjjön az ember, Reisz Gábor rendezése tekinthető a Gondolj rám párjának. Az a húszas generációé, ez pedig az ötvenesé. Pardon: az ötvenesé, a hatvanasé és a hetvenesé, sőt, játszanak benne elég idős színészek, így talán a nyolcvanasé is. Szépen lassan eltűnik a kiindulópont, a betegség, és az orvos célja csak a háttér marad, az ember azzal szembesül, hogy egy olyan filmet néz, ahol a halál árnyékában mégiscsak arról van szó, hogyan érdemes élni. Tudom, giccs és naivitás, viszont jó nézni. Jó nézni, ahogy a főszereplő rácsodálkozik arra, hogy virágoznak a fák, hogy az édesanyja betegen is az édesanyja, majd kiviszi őt fagyizni a parkba, és a beszélni alig tudó, Alzheimer-kóros asszony valami olyasmit mond, hogy „fagyizni mindig”. El vagyok érzékenyülve.

GR_0717_0384_kern_andras_foto_gal_berenike_kisebb

Mégiscsak arról van szó, hogyan érdemes élni

Aztán folyton attól tartok, a film majd átveszi a szokásos vígjátékok tempóját, és a bonyodalom valami fergeteges meglepetéssel oldódik meg, hogy még véletlenül se távozzon senki szomorkodva a moziból. Hát nem. Kern András valamiért azt is tudja, hogy mégiscsak a valóságról forgat filmet, ahol egy csoda is bőven elég, ezért felesleges arra várni, hogy nyilván minden rendeződik. Jobb is ez: így könnyebb elhinni.

Már a film elején volt egy olyan érzésem, hogy nagyjából felvonul a Vígszínház teljes társulata, és annyira nem is tévedtem. Eszenyi Enikő játssza a feleséget, Rajhona Ádám az apóst, Józan László az orvost, Majsai-Nyilas Tünde az orvosnőt, szóval aki azt mondja, tulajdonképpen egy nagy (színházi) család van a vásznon, annak könnyű igazat adni. És annak is, aki látja ennek az előnyeit meg a hátrányait, utóbbi alatt azt értve, hogy a rendező irányíthatta volna erősebb kézzel a színészeit, és akkor az a néhány jelenet sem esne szét. Mert a panasz tényleg csak ennyi. A végén még elénekli Presser Gábor címadó dalát Kern András, és én a hazaúton folyton ezt dúdolom: „Gondolj rám, / ha csillag zuhan földi éjszakán…”.

260038

Forgalmazó: A Company Hungary

/A Gondolj rám a Magyar Film Adatbázison/

CÍMKÉK: