Volt egyszer egy Sára Sándor.
Sára Sándor 1933-2019 Fotó: Stekovics Gáspár, Wikipédia
Volt egy nagyfokú beleélő képességű, a rendezők látásmódját átvevő, ám saját szuverenitását soha fel nem adó operatőr.
Volt egy játékfilmes, aki hol önéletrajzi filmmel, hol szatírával, hol történelmi példázattal lepte meg azokat, akik netán mindig ugyanazt várták volna tőle.
Volt egy dokumentarista, aki mindig darázsfészekbe nyúlt, akár a magyar katonák háborús szerepét kutatta, akár a hadifogságba elhurcolt férfiak és nők sorsát mutatta fel.
Volt egy elnöki alakja, aki kereken hét esztendőt töltött a Duna Televízió élén, amely olyan feladat volt számára, mintha egy hosszú filmet forgatna.
Volt egy szőlősgazda, s mellesleg borlovag, aki erre a szerepére és kitüntetésére legalább oly büszke, mint filmjeivel szerzett díjaira.
Volt?
Nem igaz. Munkái, álló- és mozgóképei, történetei velünk vannak és maradnak, amíg filmeket nézünk majd.
Sára Sándor – mondom néktek – nem halt meg.
