Rododendron
Visszaköszön a múlt.
Cserhalmi György és Gáspár Tibor
Éjfél után a Duna tévében. Visszaköszön a múlt. A Nagy Imre-temetés után vagyunk, egy Merci hátsó ülésén ketten izzadnak: Cserhalmi György és Gáspár Tibor – vagyis az Ezredes elvtárs (nevezett Veszprémi) és egykori verőembere, amint a világvégén, a pusztaságban, az országút mellett találkoznak. (Rododendron, Kovács Levente és Törcsi Levente filmje.)
Találkoznak, de a film derekáig csak a Mercedes hátsó ülésén látjuk őket, ketten beszélgetnek: az Ezredes, az egykori főnök, és a beosztott. Elvtársazzák egymást. Mert valamikor régen ez a Faragó, a beosztott, megmentette az Ezredes életét, és most, hogy jön az új világ, Veszprémi ezredes, akit megmentett, meg akarja hálálni az egykori gesztust: új személyazonosságot hoz neki papírokkal, lakhellyel, fizetéssel. Oda mennek, a faluba, ahol az új nevű manus lakni fog. Csakhogy a személyi igazolványba annak a szerencsétlennek a neve szerepel, akit annak idején, ez a beosztott félig agyonvert. Nem mesélem, csak annyit, hogy ordítozásba kezdenek, a volt ávósnak elege lesz és kiugrik a rohanó kocsiból. (Nyomorék lesz, ő is, mint akit régen félig agyonvert…)
A fotókat a rendező bocsátotta rendelkezésünkre
Cserhalmi György (az Ezredes, nevezett Veszprémi) akkorát játszik, hogy tátva marad a szám. Pedig nincs itt hely térbeli mozgásra, gesztusra, jobbára csak arc, kézmozdulat, meg sóhaj és ordítás – és mégis uralja a filmet. Nagyot spilázik. Mercedesben ül (szovjet sofőrrel, ami egy villanásnyira kiderül) – vagyis a sztori szerint nem lehet akárki, valami fő BM-es góréként törölgeti arcát, és nyomja a nosztalgiát, hogy volt egy rendszer, amit ők csináltak, és most lám, odalett, de majd… Cserhalmi szűkszavú, csak a mimikája beszél, de egy regényt lehetne írni arról, ami az arcán átfut, meg ami a fejében járhat. Övé a film.
Gáspár Tibor, a volt ávós (Rododendron fedőnévvel), egy ember, aki felejteni akar, és akit most újra hasznosítana a volt rendszer, ezért öngyilkos akar lenni. Játéka, hiteles és többértelmű, közepes intelligenciájúnak mutatja magát, de több annál. Komoly, olykor elmélyült játékával ragad meg. Kiugrik a kocsiból, merthogy a Cégtől nemcsak áldozata nevét kapja, hanem abba a faluba szól az új személyazonossága, ahol az általa nyomorékra vert, tolókocsis áldozata lakik. És most egy presszóban isszák a vodkát, szótlanul. A többi már spoiler lenne.
Igencsak nagy film ez a húsz perc, az egész csak két helyszín, olyan ez, mint a robbanni készülő dinamitelegy, mert a rendszerváltás előtti évek, a váltás pillanatával egyetemben ott kísért a játszó személyek gesztusai, szavai, meg a tolókocsik árnyékában. Kár, hogy a Duna tévé csak éjfélre tudta besuvasztani ezt a remeket, többet érdemelt volna. Kovács Levente és Törcsi Levente (a két rendező) felsőfokon teljesített ebben a nehéz kategóriában: rövidfilmben mindent elmondani szinte lehetetlen. Legfőbb erényük a sűrítés, a titkos mindent elmondás… (Nagy főhajtás Dobóczi Balázs operatőrnek.) Nehéz feladvány, de nekik sikerült.
Rododendron. Forgatókönyvíró: Kovács Levente, Törcsi Levente
Zene: Hrutka Róbert. Operatőr: Dobóczi Balázs
Rendezte: Kovács Levente, Törcsi Levente
Szereplők: Cserhalmi György, Gáspár Tibor, Görög László, Székely Rozália, Mykola Bondarchuk
Duna TV, 2020. 04. 09. A kisfilm 2020. 04. 16-ig látható a Médiaklikk. hu oldalon
