Pipás
Börtön falai közé száműzni a leghírhedtebb női magyar sorozatgyilkos történetét, úgy, hogy a legizgalmasabb részeket mind cselekményen kívül helyezzük, bátor húzás. Ha pedig mindemellett egy többnyire eseménytelennek nevezhető történetről beszélünk, két szűkszavú főszereplővel, nem úgy tűnik, hogy a Pipásnak sok esélye lenne a kasszasikerre. Annál több viszont, hogy kult-klasszikus váljon belőle hosszú távon. És az év eddigi egyik legkellemesebb filmes meglepetése.
Goldberg Emília első nagyjátékfilmjével egy minimális költségvetésű történelmi filmet készített, amelyben ritka érzékkel komponál egy rendkívül feszesre szabott történetet, megannyi leget tömörítve magába. Rövid menetideje ellenére nem érezni sem elsietettnek, sem kidolgozatlannak. Pontosan annyi került bele minden alkotóelemből, amennyire szükség volt és így létrejöhetett egy unikális alkotás a modern magyar filmművészetben.
Elsősorban témája egyedülálló, a magyar sorozatgyilkosokról (vagy bérgyilkosról) készült valós történeten alapuló filmek sora ugyanis meglehetősen rövid. A Marftűi rém jut elsőként eszünkbe. Sopsits Árpád kiváló mozija, ami egy hagyományosabbnak mondható műfaji megközelítést választott egy 50-es években történt gyilkosságsorozat szocio-krimi stílusú feldolgozására. És ezzel tulajdonképpen le is zárul a magyar sorozatgyilkosos true crime filmek sora, aminek így második eleme a Pipás Pista.
De nem csak abban számít formabontónak Goldberg Emília filmje, hogy (a valószínűleg egyetlen) magyar női bérgyilkos valós történetét dolgozza fel a 20. század elejéről, hanem abban is, hogy milyen módon teszi ezt.
A Török-Illyés Orsolya által megformázott Pipás Pista, született: Fődi Viktória egy ősi erőt képvisel a filmben, az anyatermészet haragját hordozza magában. Szótlan, jelenléte nyers és kifürkészhetetlen, a szemében pedig egy vadon befogott ragadozó pillantása csillan meg. Első jelenetében egy mozdulattal vakítja meg egy erőszakoskodó rabtársát a börtöncellában, ami után azonnal magánzárkába küldik.
Megtagadja a kényszermunkát, ezért napokig étlen-szomjan ingázik cellájában. Inkább elpusztulna, semmint meghunyászkodjon elnyomói előtt. Elemi erő, amely nem törhető meg hagyományos módszerekkel. Pipás Pista karaktere túlmutat női mivoltán. A legenda szerint a magát férfinek kiadó női napszámos munkamorálja és teherbírása minden férfin túlmutatott, első „megbízását” pedig egy kocsmában kapta egy elégedetlen asszonytól, aki férjét szerette volna eltenni láb alól. Ezután híre ment Pipás Pista tevékenységének és számos új kérést kapott, elindítva ezzel az ország első női sorozat-bérgyilkos karrierjét.
Goldberg Emília filmjéből azonban a karaktert definiáló tettek és az „eredettörténet” egyáltalán nincs jelen. A cselekmény a Pipás börtönbevonulásával kezdődik és ezt az idősíkot még csak flashbackek erejéig sem hagyjuk el. A tetteire is csupán elejtett félmondatokból vetül fény és éppen ezért működik olyan jól a karakter misztikus és elementáris jelenléte.
Ezt a népi hőst vagy bűnözőt egyesek ünneplik, mások megvetik, rettegik, leginkább azonban emberi mivoltától megfosztva tekintenek rá. A Pipás egyik nagy találmánya az, ahogyan ezt a mitikus alakot megformálja néhány jó érzékű jelenettel és Török-Illyés Orsolya fergeteges alakításával. Ha eddig még nem így lett volna, ezzel a szereppel mindenesetre kétségkívül elfoglalhatja helyét a színészlegendák pantheonjában. Minden rezdüléséből sugárzik a nyers vadság, ahogy pedig a film másik főszereplőjével, a Stork Natasa által alakított lelkészlány, Irma karakterével közös viszonya által viselkedése elkezd formálódni, az Török-Illyés nagy bravúrja.
Török-Illyés Orsolya
A film központi cselekményszála a helyi lelkész lányának kezdetben politikai érdekek – az országos szinten hírhedt bűnöző megtérítésével járó presztízs és előléptetés – által motivált kapcsolata Pipással, amely lassan egy mélyebb, és talán őszintébb viszonnyá kezd alakulni. Kettejük első ránézésre szöges ellentétben álló személyisége hallgatag kapcsolatukon keresztül dimenzionálódik rendkívül izgalmas szintekig. Titkos románcukon keresztül az elesettnek tűnő Irma legsötétebb titkai és vágyai törnek felszínre, amit a szabadság és egy más élet iránti vágy táplál.
Egyiküket fizikai rácsok börtönöznek be, másikuk a család, a társadalom és saját elméjének rabja. Az egyik a megélhetés és a túlélés miatt öltött álruhát, a másik pedig szerepbe kényszerült, amelyről sokáig talán önmagának sem merte bevallani, mennyire fojtogatja. Magányukat azonban mindketten maguknak választották.
A szabadságot a másikban, a másikon keresztül látják, kapcsolatuk pedig érdekek és érzelmek kusza és kiszámíthatatlan szélviharában fonódik össze.
Török-Illyés Orsolya és Stork Natasa
Bár a központi cselekménnyel párhuzamosan futó mellékszálak elnagyoltsága és kidolgozatlansága – mint a nehezen értelmezhető indokból beemelt antagonisztikus orvos karaktere, vagy az Irma és apja (Terhes Sándor) közötti gyengébben megírt, sematikus jelenetek – hagy maga után kívánnivalót, végső értékeiből mégsem von el sokat.
Női románcot ilyen finom eszközökkel, nyersen és mégis visszafogottan nem sokat láttak a magyar filmvásznak. Török-Illyés Orsolya és Stork Natasa lehengerlő játékát és Goldberg Emília elsőfilmes munkán magasan túlmutató alkotását pedig már csak ezért is érdemes megnézni.
