Oscar-gála 2023
Az idei a nemzetközi díjazottak éjszakája volt, és egy rekordhosszúságú – a tavalyihoz képest pedig áldásosan eseménytelen – gála, amikor botrányok helyett a díjazottak kerülhettek rivaldafénybe.
Az Amerikai Filmakadémia, miután a Covid-évek alatt mindent megtett, hogy (esetlenül) megújítsa és új életet leheljen egy évről-évre egyre több nézőt veszítő ceremóniába. Elhagyták a házigazdát, rövidebbre szabták a végtelenségig húzódó műsoridőt a szünetben átadott díjakkal, lecsökkentették a vendégszámot…
Az eredmény pedig még több érdektelenség, végül pedig egy káoszba torkolló 2022-es gála, aminek hatására idén újabb változtatásokat volt kénytelen bevezetni a megtépázott hírnevű intézet.
Amellett, hogy a helyszínen egy készenléti csoport állt vigyázzban az esetleges fizikai atrocitások (ezúttal) megfelelő kezelésére, a szervezők engedtek a nyomásnak és visszafordították a műsor (ál)progresszív hajókormányát a múlt felé. Idén közel egy évtized leghagyományosabban zajló Oscar-gáláját láthattuk, amiben ismét papírforma szerint kiválasztott műsorvezetőt (Jimmy Kimmel), a csordultig telt Dolby Theatre-t és egy teljes hosszúságú, minden díjátadást élőben közvetítő programot élvezhetett végig az, aki ébren tudott maradni a közel ötórás műsoridő alatt.
A díjak ellenben határozottan a jövőbe mutattak vasárnap éjszaka.
Kezdve a véletlenszerűen összeválogatott sorrend első díjazottjával, Guillermo Del Toróval, akinek sikerült megtörnie a Pixar- és Disney-filmek által uralt animációs film kategória átkát, és idén egy narratíva szempontjából is igazán eredeti film vihette haza a szobrot a Pinokkió képében.
A mexikói rendező győzelme egy nemzetközi díjesőt vetített előre, amiben az est legtöbb szobrát a kínai stábbal, alacsony költségvetésből és korszakos kreativitásból dolgozó Minden, mindenhol, mindenkor tudhatta magáénak. A legjobb női főszereplő (Michelle Yeoh), a legjobb női (Jamie Lee Curtis) és férfi (Ke Huy Quan) mellékszereplő, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb vágás, a legjobb rendező és a legjobb film díját is egy olyan film vihette haza, ami Hollywoodot saját játékában körözte le.
Ezzel pedig a legrangosabb eseményén tehette egyértelművé a tényt: a hagyományos hollywoodi stúdiófilmgyártás ideje lejárt. Új hangok kellenek a mozivászonra.
Ezek az új hangok pedig, ahogy az elmúlt évek növekvő idegen nyelvű jelöltjei is bizonyítják, nem az Egyesült Államokból érkeznek. Akárcsak a második legtöbb díjat bezsebelő Nyugaton a helyzet változatlan, melynek német alkotói a legjobb operatőri munka, a legjobb produkciós dizájn, a legjobb filmzene, és a legjobb nemzetközi film díjait nyerték el.
Talán még ennél is nagyobb szó Bollywood térnyerése. Az Oscar történelmében először kapott jelölést – amit végül szoborra is váltott – a megállíthatatlan sebességgel fejlődő indiai filmgépezet egyik alkotása. Az RRR című film tudhatja magáénak az év legjobb betétdalát, ez pedig az internetet őrült táncbetétjével letaroló „Naatu Naatu”.
A nagy nyertesek listáját azonban kétségkívül a két évtized után történelmi visszatérést produkáló Brendan Fraser neve koronázza meg a Bálna című filmben nyújtott alakításáért. Könnyekkel küszködő, ziháló köszönőbeszédje önmagában is lenyűgöző élmény.
Bár a filmművészet aktuális értékeinek hű tükrözésétől továbbra is fényévekre van, az idei gála nyertesein végigtekintve egy dolog világosan látszik: a hollywoodi stúdiórendszer kora leáldozóban van. A független filmek ideje elérkezettnek látszik…