Mission: Impossible – Titkos nemzet
Van itt egy nagy dobás, ami viszi a filmet: a női főszereplő. Rebecca Ferguson. Tőle ragyog fel az egyébként sablonokból, idézetekből összerakott izé.
Rebecca Ferguson, Tom Cruise
Nyári film…
A moralizáló (amúgy ölőgép) titkos ügynök (Tom Cruise) egyedül marad, cégét beolvasztják a CIA-ba, új főnöke árulással gyanúsítja, leállítja. De ő tovább csinálja: valami franckarikát – a maffiát támogatók pénzlistáját vagy mit kell megszereznie és ezzel a rosszembereket lelepleznie. Kisül, hogy a kormánytagok benne vannak a maffiakörben, a szindikátusban. Mikor bajba kerül, egy csaj menti meg a kínzástól, aztán végig hol ellensége, hol kísérője: sose smárolnak, de a sztori végén szerelmesen hívja a film utáni jövőbe.
Mivel ez már az ötödik a sorozatban, a műfaj kialakult struktúrával és kötelező kellékekkel dolgozik, ezeket (frissítéssel) itt is végig zsolozmázzák. Alapállás: a kémet/akcióhőst három ellenség üldözi: a CIA és a csecsen terroristák, valamint a fő gonosz (a kormánytagok korrumpálását könyvelő) pszichopata. Aztán kell benne lennie két-három „lehetetlen” (de emlékezetes) akciófeladatnak – például megmászni valami képtelen tornyot; kell bele csoporton belüli villongás, és persze valami kétértelmű csajszi. Nagy tehertétel, hogy az ötödik részhez érve már túl sok az ismert panel – igaz, mint néző, el is várod, hogy itt ezekkel kell bonyolítani a történetet. A modellt – az érett Mission Impossible-sztori vázat a Phantom Protocol teremtette (2011) – ott alakult ki a négy plusz egyes felállás. (Ami most ilyen: Tom Cruise, Simon Pegg, Jeremy Renner, Ving Rhames, és Rebecca Ferguson). Úgy látszik, onnan nem lehet elmozdulni. Ez a mostani film alapbaja: a rendező (Christopher McQuarrie) nem mer kilépni a széria paneljeiből – marad a tupírozott közhely. Na jó, van egy jó, filmen túli üzenete: a kormányok mind korruptak. Te pedig a repülőgépes-kapaszkodós indító szekvenciára fogsz csak emlékezni, arra, amikor Tom Cruise egy startoló Boeing C-17-es szárnyán is sétál, majd a levegőben lógva próbálja kinyitni a gép ajtaját.
Nagyon cool, nagyon szimpla – nagyon egynyári
Ami feldobhatná a sztorit, az a látvány, meg a képtelen manőverek sorozata: a bécsi operaház zsinórpadlásán (hol is láttam ilyen színházast?), motoros üldözés: állítólag nem kaszkadőr száguld a versenygéppel, hanem maga a főszereplő kockáztatja az életét). Ja, és hogy van egy extra izgi szekvencia: egy hűtővíztározóban kell (oxigénpalack nélkül) víz alatt kavarnia, hogy megtalálja azt a kód micsodát. A film közepén vagyunk, leértékelt izgalom: tudod, hogy sikerülni fog, mert Cruise nélkül nem folytatódhat a mozi. Látványnak meg ott van a csúcs, hogy meg kell másznia a Burj Khalifa tornyot kívülről – Dubai és a világ legmagasabb épülete – a hátszőr feláll, de a hős mindent abszolvál, mert Ethan Hunt (Tom Cruise) „maga a sors, nincs a világon erő, ami feltartóztathatja” – mondják a róla a filmben. Nagyon cool, nagyon szimpla – nagyon egynyári film.
De szemét vagyok: Tom Cruise nekem ma is bejön: nagy színész. Pontosabban: az arca az, ami mindent visz. Logója ez a kamaszos, tiszta félmosoly, kutató/őszinte szempár. Hollywood mindig nagy volt az arcok felfedezésében. Tom Cruise esetében az a baj, hogy ezt a félmosolyt az idők során valahogy ráfagyasztották a színészre: mindenütt így néz rád. Mivel logója lett – nem lehet rajta változtatni. Van, akinél ez is bejön (lásd Woody Allen negyven éve változatlan arcát) – Tom Cruise-nál necces.
Feldobhatná a sztorit a látvány, meg a képtelen manőverek sorozata
Viszont van itt egy nagy dobás, ami viszi a filmet: a női főszereplő. Rebecca Ferguson. Tőle ragyog fel az egyébként sablonokból, idézetekből összerakott izé. Rebeccának van teste, csodálatos segge-combja, mosolyogni is tud, miközben lenyomná a legjobb karátost is. Ahogy megy fel a bécsi Operaház lépcsőin, ahogy a kép alsó állásból mutatja felsliccelt estélyijét – hát az bizony nem semmi. A film itt beleáll abba a vitába, amit Hollywood már évtizedek óta folytat: míg a divatszakma a csontvázmodellekre esküszik – rossz nézni az anorexiás csajokat –, addig itt egy hatvankilós csodanőt láthatsz. És ez így megy Sharon Stone vagy Scarlett Johansson óta: a stúdiókban tudják, hogy test nélkül nincs nő. Igaz, Hollywood mainstreamjében azért ott vannak a szép arcú, de hús nélküli asztráltestek. De itt más van. Rebecca Ferguson a veszélyes/szép bérgyilkos: nyerő szám, vele fogsz álmodni. (Akkor is, ha beugrik a régi archetípus: Nikita (Luc Besson filmje, 1990-ből) – bár ott durvább a sztori, vér van és rettegés. Nix könnyed mulatság. A francia hagyomány mégiscsak más, mint az angolszász… De amint látom, le tudták szelídíteni…
Itt nő van, szerelem nincs. Illetve van, csak egyoldalú: Tom Cruise teljesen aszexuális, el nem tudom képzelni, hogy megkívánja ezt a csodanőt, aki látszatra olyan, mint a smirgli, de teli van vággyal, ígérettel, testfantáziával. Igaz a küldetés-filmben nem lehet amour, tán még szex sem – de itt nagyon hiányzik, legalábbis az Ethan-figurából. (Tom Cruise esetlen szerelmi vallomása: „te nagyon tudsz motorozni”. Hááát… ha nő lennék, kirúgnám ezt a mamlaszt…)
Szóval, ez az a pont, ahol a filmcsinálóknak ki lehetett volna lépni a műfaj – a sorozat – hagyományos struktúrájából, és csipetnyi bátorsággal vad szerelmet villantani – ezzel a nővel mindent lehet, igaz, hogy akkor viszont nincs heppi end, mert (a zsáner törvényei szerint) a csajnak meg kéne halnia. De eszem ágában sincs tanácsokat adni profiknak. Jobban tudják, mit csinálnak: a film mindenütt a világon kaszált.
Mentőöv: McQuarrienak, a rendezőnek van humora, olykor nevet a nézőtér, már aki ismeri a zsánert. Lezserre veszi az abszurd jeleneteket, lásd a bécsi operába becsempészett hangszert, a harsonát, amiről kiderül, hogy szétszerelve/összerakva hangtompítós fegyver lesz: poén. Máskor meg mintha a rendező azt mondaná, na, ezt már én se hiszem el, ezért bár minden biztonsági kütyüt meg tudnak hekkelni, végül mégiscsak egy pendrive játssza a főszerepet.
Nyári mozi.
Mission Impossible 5 – Titkos nemzet (MI, Rogue Nation) 2015
Rendező: Christopher McQuarrie
Forgatókönyv: Drew Pearce
Producer: J. J. Abrams és Tom Cruise
Zene: Joe Kraemer
Forgalmazó: UIP-Duna Film
