Nemescsói Tamás 1944–2016
A Francia tanya fájdalmasan szép múlt századi világa volt az első önálló operatőri munkája 1972-ben. De dolgozott előtte a Keresztelőben, a Csend és kiáltásban, a Mi lesz veled Eszterkében, a Szerelmesfilmben. Ott volt a legnagyobbak között, megannyi kultuszfilmben. A látó szem.
Latinovits Zoltán Gaál István Keresztelő című filmjében Fotó: B. Müller Magda
Bontakozó pályájának fölgyúló, elhalványuló fényeit csak messziről figyelte a Párizsba szakadt nagybácsi, a másik operatőr, az akkor már világhírű Jean Badal, aki (ó, múlt századi történelem) csupán a távoli mestere tudott lenni…
Később átpártolt dokumentaristának, a televíziózásban keresett otthont. Számtalan munkája közül a legmegejtőbb a Mihályfy Lászlóval készített Bagóhegy boszorkánya, amely más díjak mellett az Oberhauseni Filmfesztivál fődíját is megkapta és a filmtörténet része lett. Kitörölhetetlenül. Örökre ráégett a retinánkra a falu s a mellette éldegélő, összetöpörödött, magányos öregasszony, akit, ki tudja, miért, boszorkánynak kiáltott ki a közösség és akinek – évekkel a halála után – rögvest gyűjtést szerveztek, amikor megismételte a róla szóló filmet a televízió. A saját, elfásult tekintetünk helyett a látó, az érzékeny művész szemével figyeljük a “rémet”. Azt a családját vesztett, kedves mosolyú anyókát, aki fánkot süt a filmes stábnak, nehogy éhen maradjanak és barátságosan odakínálja mindegyiküknek. Annak is, aki a kamerát tartja. De az nem vesz belőle. Inkább az arcot mutatja, a gesztust, benne a mindenkori emberi lét tragikusan földolgozhatatlan, botrányos esendőségét…
Pályája legelején, a Keresztelő című film kultikus jelenetében, mikor Latinovits Zoltán őrületig fölfokozott figurája dühében köveket kezdett dobálni, ott állt a kamera mögött. A fáma szerint egy-kettő el is találta. Ilyen volt az egész életútja. Dobálták kővel, kavicsokkal, de állva maradt, rendületlenül…
Legyen neki könnyű az ég.
Nemescsói Tamás Balázs Béla-díjas operatőr – 1944-2016
Itt érhető el a Francia tanya gyönyörű trailere:
