Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes
„Így néztem ki fiatalnak” – hangzik el a mondat a világ legidősebb élő olimpikonjának, Keleti Ágnesnek a szájából, miközben régi fotóját nézegeti. A mondat azért is megkapó, mert az eredetileg csellistának készülő Keleti (születési nevén Klein) meglepően későn, tizenhat éves korában kezdte el a tornasportot.
Keleti Ágnes – A képek forrása: CineFest
Mi több, a háborús közállapotok és a faji törvények miatt első komolyabb megmérettetései is kitolódtak a háború utáni évekre. Színes életútja, családjának története átível a XX. századon. Ennek felidézése közben Keleti a portré címéhez híven egy módfelett vitális, bohókás, a múltját a jelenbe kalibráló, kortalan figuraként mutatkozik meg.
Többek között ennek is köszönheti valószínűleg a többféle technikát – archív felvételeket, régebbi riportfilm mozaikjait, animációs technikát, narrátori hangot, fikciós filmes betéteket – ötvöző alkotás, hogy az idei miskolci CineFesten a FIPRESCI (a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége) zsűrijétől megkapta a Legjobb magyar film díját.
Az Aki legyőzte az időt a kronológiát szem előtt tartva építi fel a legeredményesebb magyar tornász karakterét, úgy, hogy az archív felvételek rímeljenek a 2020-ban és 2021-ben felvett jelenetekre. Mindeközben mintha a rendező a fizikai és szellemi értelemben is rendkívüli frissességnek örvendő Keletiben a nehéz időket megélt emberre lenne kíváncsi. A derűsség páncélját azonban nehéz szétfeszíteni. A pogromok rettenetének bemutatására Keleti érzékelhető módon nem szívesen vállalkozik.
Felsejlik egy szigorú, önmegvalósító nő képe
Oláh Kata alkotásának alanya mintha kívülről tekintene a saját történetére – ez szóhasználatában, mondatszerkezeteiben is felfedezhető. A zsidó családtörténeti szál, az apára és anyára való visszaemlékezés is ilyen hatást kelt. Mert bár Keleti a vészkorszakot is megidéző, naplószerű önéletírásának sorai is megelevenednek a filmkockákon, olykor felettébb felkavaró módon, mégis, mintha zsidósága megélése igaz mélységeiben végig megőrződne a filmben Keleti magánügyének. (A zsidó identitás megélésének problémaköre amúgy a rendező egyéb filmjeiben is központi téma.)
Inkább az fejtődik fel, és ez az alkotás egyik erénye, ahogy az energikus, szépkorú bohém mögött felsejlik egy önmagával és edzőként másokkal szemben is szigorú elvárásokat támasztó, önmegvalósító nő képe. Mind az archív felvételek, mind a korábbi riportfilmből átvett történetek fegyelmezettséget árulnak. Még azzal együtt is, hogy inkább a sport szeretete, az utazni és megélni vágyás domborodik ki a riportból átemelt részekből, mint a versenyszellem vagy az arra buzdítás. De a ‘magányos és fegyelmezett’ képet erősítik a sportoló gyerekkoráról tanúként valló, híres fényképészként ismertté vált Keleti Éva megszólalásai is.
Oláh Katalin rendező
Oláh Katát szemmel láthatóan alanyának személyisége érdekli. Az üldözöttség, a kívülállóság mintha nagyobb hangsúlyt kapnának az alkotásban, mint a kezdeti siker és a kezdeti karrier, melyek erősen köthetők lennének a Rákosi-kor emlékezetéhez. Ne feledjük, Keleti Ágnes is felvillan Keleti Márton 1953-as Ifjú szívvel című filmjében a sportpropaganda egyik arcaként, számos másik kiváló sportoló mellett. A dokumentumfilm kronologikus megközelítéséből is adódna, ami engem is érdekelt volna: hogyan emlékezik vissza az ötvenes évek utolsó elit sportolója, kortanúja erre az időszakra. Annak ellenére is, hogy nem ez Oláh Kata filmjének a fókusza.
Jól kivehető ez, hiszen az ‘56-os események is a sport tükrében látszanak leginkább. „Mi nem politizáltunk”, mondja Zoller Mária, Keleti tornásztársa, és a film is erre erősít rá, hiszen az 1956-os események is a melbourne-i olimpiára, a disszidálásra és a magánéleti szálra vannak leginkább felfűzve. Mint ahogy az Izraelbe való kiköltözés és az új élet kezdete is a későbbi (második) férjhez rendelődve jelenik meg a filmben. (Az első férj, a szintén tornász Sárkány István, nem kap szerepet a történetben.)
Fontos eleme az alkotásnak, hogy a játékidő harmadik negyedénél a zsidóság megélésének új aspektusát tárja a néző elé. Keleti a fiatal zsidó államban meglátja azt a jövőt, amelyet addig az európai közegben nem talált. Így a zsidó identitás újszerű megélésével együtt az izraeli tanárévek, a családalapítás, az anyaszerep fontos elemeivé válnak Oláh Kata dokumentumfilmjének. Azért is, mert Keleti karakterét nagyban árnyalja, ahogy a filmben megjelenik tanárként, és ugyanúgy az is, ahogy ötven feletti, fiatalabb fiával való bensőséges kapcsolata megmutatkozik. (Másik, idősebb fia csak említés szintjén idéződik meg.) Az anyaszerep, jelzem, Keletinek a rendezővel való viszonyából is kisejlik.
Az anyaszerep a rendezővel való viszonyából is kisejlik
A személyes hangvételű Digitális nomádom című film rendezőjének, Oláh Katának a mostani alanyához való mély érzelmi kötődése is nehezen lenne eltagadható. A százegy éves tornászlegendát fókuszba állító dokumentumfilm a korábbihoz hasonlóan ismét egy szabadságkereső nő világát mutatja be. Ám Oláh Kata legutóbbi díjnyertes filmje nem generációs történet. Hanem egy olyan kortalan figura élettörténete, akit a sokoldalú világmegtapasztalás, a zene, a sport szeretete, a kedvtelés megélése tart frissen.
