Cukorpapírba csomagolt vádirat

|

Ígéretes fiatal nő

Az idei Oscar-szezon egyik legizgalmasabb versenyzője pont olyan, mint a sztereotípiák: többnyire nem az, aminek látszik. Rendkívül szórakoztató, provokatív, intelligens és empatikus. Olyan mű, amelyről beszélnünk kell. Carey Mulligan alakításáról pedig csak szuperlatívuszokban lehet értekezni.

Emerald Fennell (A korona című sorozat Camillája) már a Megszállottak viadala 2. évadának showrunnerjeként is elmélyedt a női psziché sötét világában. Írói-rendezői debütálása az előzetese és kezdete alapján egy klasszikus rape and revenge film, amely az olyan klasszikusokra hajaz, mint a Kill Bill vagy a Köpök a sírodra. A fenti leírásnak az alaptörténet is megágyaz: Cassie (Carey Mulligan) egyedül jár szórakozóhelyekre, ahol részegnek tetteti magát, hogy aztán a megfelelő pillanatban számon kérje az őt – a könnyen kapható szex reményében – felszedő férfiakat. Azonban az Ígéretes fiatal nő több szempontból sem az, aminek látszik: úgy veri át nézőjét, ahogy Cassie a ragadozókat. Fennell a bosszúfilmek műfaji kliséinek teljes tárát kiforgatja, így Cassie a megszokottól eltérően nem használ fegyvert; a magatehetetlen részeg nő a pillanat törtrésze alatt változik vadásszá, jeges józansággal vonva kérdőre a halálra rémült, immár prédává vált férfiakat. Az erőszak helyett megfélemlítést alkalmaz, s bár a rendező többször eljátszik a gyilkolás lehetőségével, az áldozatától hazafelé tartó Cassie-n lévő folt valóban a hot dogból kifolyt ketchup, nem vér.

Az Ígéretes fiatal nő több ponton is alattomosan támad, a legváratlanabb eszközökkel provokálja és rendíti meg nézőjét. A bosszúfilmek két alapvető eleme is hiányzik, ugyanis Cassandra traumájának nem a saját, hanem a barátnője által elszenvedett főiskolai nemi abúzus az indikátora; magát a nemi erőszakot pedig nem csak nem láttatja Fennell, de még csak ki sem mondatja. Habár Cassie megtorlása nem véres, volt csoporttársuk, Ryan (Bo Burnham) megjelenésével annál reálisabbá és feszültebbé válik bosszúálló hadjárata: a hatalmi pozíciók megváltoztatásával áldozatuk bőrébe kényszerítve minden elkövetővel érezteti a kétségbeesést, a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget. Ezen a rendező tovább csavar egyet azzal, hogy minden ragadozót olyan színész bőrébe bújtat, mint amilyen a Narancsvidékből ismert Adam Brody vagy a GLOW Chris Lowellje, akiket ártalmatlan, ’jófiús’ szerepükért ismerünk és kedvelünk. Az Ígéretes fiatal nő mégsem válik hangos, férfigyűlölő feminista manifesztummá, épp’ ellenkezőleg: túlkapások nélkül képes átemelni a művet a mai #metoo-érába. A film ugyanis nemcsak az elkövetőket vonja felelősségre, hanem a rendszert fenntartókat is, a szőnyeg alá söprők és áldozathibáztatók között pedig bőven akadnak nők is – mind a társadalmunkban, mind Fennell rendezésében. A harcos feminizmus cáfolataként pedig olyan szimpatikus, sikeres, önálló egzisztenciával bíró nők jelennek meg, mint a ’minek ment oda?’ hozzáállást képviselő volt csoporttárs, Madison (Alison Brie).

Az Ígéretes fiatal nő hemzseg a kontrasztokban a szereplőgárdán át a végletekig stilizált képi és zenei világig. Sötét témája ellenére kicsit sem fél megélni nőiességét Sofia Coppola Marie Antoinette-jét idéző cukorkaszínű képi világával és a ’csajos’ popdalok klasszikusaival. A műfaji és hangvételi váltások igen harsányak: ezek közül a vérprofi romantikus komédiákat idéző betét talán a legélesebb, amely életigenlésével, reményteliségével és könnyedségével csak még mélyebbre rántja a nézőt a későbbiekben, fájdalmasan emlékeztetve minket ennek múlékonyságára és Cassie célt nem érő traumafeldolgozására. Az egyes jelenetekhez választott zenék tűpontosak, Anthony Willis dallamai könyörtelenül húzzák alá a fájdalmat, de a Britney Spears-féle Toxic áthangszerelt verziója sem hittük, hogy lehet ennyire hátborzongató.

A legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat teljes joggal kiérdemelt Fennell egészen precíz munkát végzett: még az olyan apróságokat is zseniálisan használja, mint a Cassie által olvasott Careful How You Go című könyv, amely Emerald azonos című rövidfilmjére utal (amit szintén a nők erőszakos, ijesztő énje ihletett). A film remekül alkalmazza a groteszk humort, sokszor a dramedy határán egyensúlyozva, ugyanakkor társadalmi szatíraként is remekül megállja a helyét. Fennell metsző vádirata nem pártolja egyik oldalt sem, magát az ’ígéretes fiatalemberek’ fényes jövőjét priorizáló, az áldozatok védelmét és a valódi igazságszolgáltatást biztosítani nem képes/hajlandó társadalmi rendszert bírálja, amelynek fenntartásában mindannyian részt veszünk. Zseniális módon mutatja be az erőszak és a bűn pszichológiáját, és habár nem képi síkon, de a horrort is beépíti: elborzaszt a nemi erőszak rendszerszintű kultúrája, másrészt az áldozatok által átélt érzelmi kálváriát is végigjárjuk. Mindez pedig csak papíron mutatna jól, ha nem a finom, bájos naiva szerepeiről ismert Carey Mulligan testesítené meg Cassandrát. Mulligan alakításáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, sok olyan briliáns pillanata van, amelynek képe örökre velünk marad; környezete mellett a nézőt is az orránál fogva vezeti, egyúttal fenntartja a thriller kiszámíthatatlanságából eredő feszültséget is folyamatos szerepváltásaival, újabb és újabb arcának felfedésével. Felülmúlhatatlan a kissé szociopata, cinikus, elveszett, sokszor eszelősen ijesztő karakter bőrében, amelybe képes törékenységet és lelket is vinni, ezáltal pedig igazán emberivé és hitelessé válni.

Az Ígéretes fiatal nő játékosan provokatív, ravasz, kényelmetlen, egyszerre felkavaró és végtelenül szórakoztató, amely folyamatosan újabb és újabb csapdákat állít publikumának. Merészsége, empátiája miatt az elmúlt évek egyik legjelentősebb filmje, amely lenyűgözően intelligensen és bátran nyúl témájához. Az olyan szcénákkal, mint amelyben Cassie bámulja és hozza zavarba a szexista építőmunkásokat, folyamatosan tükröt tart elénk, a pozíciókat cserélgetve késztet empátiára, egyúttal érzékenyít. Megosztó lehet a gyomorba vágó finálé sokkoló csavarja, azonban a mű üzenete nem képezheti vita tárgyát: még mindig van miről beszélnünk a témával kapcsolatosan, hiszen máig nem sikerült feloldanunk – többek között – a társadalomba rögzült áldozathibáztatást. Sok ’ígéretes fiatalember’ tette tönkre sok ’ígéretes fiatal nő’ életét, de remélhetőleg Fennell rendezése még ennél is többet fog megmenteni.

Az Ígéretes fiatal nő a Magyar Filmadatbázison

Forgalmazó: UIP-DUNA FILM

CÍMKÉK: