Legendás állatok és megfigyelésük
A Harry Potter-franchise spin-offját maga J. K. Rowling írta, akinek ez a forgatókönyvírói debütálása.
Hollywoodban biztosan nem örültek annak, hogy Rowling nem folytatta Harry Potter történetét a hét könyvből álló regényfolyam után, mivel az adaptációkkal könnyű volt kasszát robbantani. Hiába akarták volna megfilmesíteni az írónő soron következő munkáját: az Átmeneti üresedés minden volt, csak nem alapanyag hollywoodi mozihoz, nem is csoda, hogy végül háromrészes miniszéria készült belőle. Rowling az Átmeneti üresedésben ugyanis mindent kiírt magából, amit egy fiataloknak szánt fantasy-ban nem illik, ami brutálisan realista történetet eredményezett. Első felnőtteknek szánt regénye ellenméreg volt a Harry Potter-könyvekre, a szerző ráadásul mintha le is zárta volna akkori pályaszakaszát, mivel álnéven (Robert Galbraith) írt krimikkel folytatta, idén pedig egy színdarabbal tért vissza a varázslók világához (Harry Potter és az elátkozott gyermek).
Hollywood producereinek figyelmét azonban nem kerülte el, hogy Rowling jótékonysági célból írt két kiegészítő könyvet még a Harry Potter-regényfolyam idején (A kviddics évszázadai, Legendás állatok és megfigyelésük). Mindkettő áldokumentum, Harry Potter egy-egy képzeletbeli tankönyve. Rövid kis zsebkönyvek, amikben Rowling pusztán tömören elfantáziált a Harry Potter-univerzum legnépszerűbb sportjáról és mágikus kreatúráiról. Noha mind a monstrumok, mind a sportok látványosan mutatnak mozivásznon, ez a két szöveg hűen filmre teljességgel adaptálhatatlan, mivel nincs bennük cselekmény. Ezt a problémát a producerek is érezhették, mivel felkérték Rowlingot, hogy írjon egy eredeti történetet a saját korábbi munkája alapján.
Ami, ismerve a szerző tehetségét és élénk fantáziáját, akár jól is sikerülhetett volna, feltéve, ha a gyártók felfogadnak mellé még néhány tapasztalt forgatókönyvírót, Rowling ugyanis újonc ebben a szakmában. A film ott ment félre, hogy ez láthatóan elmaradt. Az írónő alighanem szabad kezet kapott (talán pont azért, mert így lehet motiválni egy dúsgazdag bestseller-szerzőt), de egyúttal el is felejtette, hogy ami működik regényben, az nem feltétlenül mutat jól a mozivásznon.
A filmírás legevidensebb szabályait azért betartotta: egy főhős köré építi a történetet, akinek a tankönyv szerzőjét tette meg (Göthe Salamander szerepében Eddie Redmayne látható). A Harry Potter-univerzum közelmúltjába, egészen pontosan a ‘20-as évekbe helyezte a történetet, ami azért jó döntés, mert ezt az érát Dumbledore múltjának bemutatásakor már exponálta, és a tankönyv írásának idejeként is hiteles a korszak. Rowling – szintén a matuzsálemi kort megért Roxfort-igazgató múltjából – antagonistát is talált Gellert Grindelwald (Johnny Depp) személyében. Bizonyos Tina Goldstein (Katherine Waterston) karakterével behozott egy szerelmi szálat is, amit meg is dupláz két sidekickkel, egy muglival (Dan Fogler), és Goldstein nővérével (Alison Sudol), valamint főellenségből is kettőt használ (a másik a főhős és társai után szimatoló nyomozó Colin Farrell alakításában).
A gondok ott kezdődnek, hogy a történetnek nincs markáns bonyodalma, csak bonyodalmai, azok pedig lazán kapcsolódnak. A New Yorkba érkező Salamander véletlenül elszabadít néhány bestiát tértágító bűbájjal megbuherált bőröndjéből, és befogásuk során felhívja magára a helyi varázslóhatóságok figyelmét, akiknek amúgy is tele van a kezük Grindelwald ármánykodásaival, amikbe hősünk is belekeveredik.
A kétórás mozi meglehetősen unalmasan döcög, kevés benne a feszültség, súlytalan, nem elég nagyok a tétek a főhős számára. A főhős személyisége sem igazán szervezi a cselekményt, inkább csak szenvedő alanya annak, mivel egy introvertált csodabogár, akinek egyetlen célja, hogy elhárítsa a galibát, amit okozott. Nyaktörő fordulatok csak a film végén érkeznek, de azok épp annyira mondvacsináltak is, a legkatartikusabbnak szánt például nevetést csalhat ki a nézőből, alighanem az alkotók szándéka ellenére. Rowling a Harry Potter-regények alkalmával sem a fantasy műfaj attrakcióival tartotta fenn a feszültséget, hanem krimivel, thrillerrel, misztikummal, horrorral, amelyek viszont ebből a kedves és könnyed családi meséből teljességgel hiányoznak.
Összességében a film olyan, mintha Rowling nélkül adaptálták volna az erre teljességgel alkalmatlan szöveget. Kevés a cselekmény, sok a számítógéppel odavarázsolt monstrum, csak éppen még az utóbbiak sem túl fantáziadúsak. Rowling képzelőereje elsősorban a fordulatos történetszövésben nyilvánul meg, nem a sosemvolt fantáziavilágok megteremtésében, ugyanis a Harry Potter-univerzumban valójában minden visszavezethető vagy történelemre, vagy folklórra és mitológiára. Vannak persze erősségei is a filmnek: tanmeseként enviromentalista üzenetet közvetít, mivel egy állatvédő a főszereplője, a főellenség, Grindelwald pedig ugyanúgy szélsőséges szeparatista, mint Voldemort. A casting is tökéletes, Eddie Redmayne maga is egy a film egzotikus csodabogarai közül, ezúttal még azoknak is tetszeni fog, akik utálták a grimaszait A mindenség elméletében vagy A dán lányban.
Rowling filmes bemutatkozása tehát korántsem sikerült olyan jól, mint prózaírói debütálása közel két évtizede. Ami azzal magyarázható, hogy a próza meglehetősen olcsó és individualista ágazat, autodidaktáknak ideális, a mozifilmeknek viszont minden perce méregdrága, több száz fős stáb dolgozik rajtuk, komoly szaktudást és tapasztalatot igényel a megírásuk, ami Rowlingnak nem volt birtokában. A regények írásának szabályai kevésbé merevek, mivel az olvasó osztja be a fogyasztásukat, haladhat a saját tempójában, vissza- és újraolvashat. A befogadót ehhez képest teljes passzivitásra kárhoztató mozi viszont ma már nem is a színházhoz, hanem inkább a sportmeccshez vagy a koncerthez áll közelebb, ahová popkornt és kólát visz a közönség, és másfél óra múlva szeretnének WC-re menni. Bármi legyen is a műfaj, a filmekbe kell a színház művészetében tökélyre fejlesztett drámai feszültség, különben a néző unatkozni kezd. A Legendás lények és megfigyelésük kudarca azért is fájó, mert a stúdió már bejelentette hozzá a folytatást, rögtön négyet.
A Legendás állatok és megfigyelésük a Magyar Film Adatbázison
