A köpcös, az óriás és a deus ex machina

|

Halálos iramban: Hobbs és Shaw

Ki gondolta volna, hogy a lassan húszéves Halálos iramban filmekben maradt még szusz? Két kopasz tesztoszteronhős bebizonyítja, hogy egy régi járgány új alkatrészekkel tud még meglepetéseket okozni.

Dwayne Johnson és Jason Statham

A Halálos Iramban tipikusan az a filmfranchise, aminek létjogosultságát a kritikusok előszeretettel vonják kérdőre újra meg újra. A nyolcadik film után valahogy mégis úgy tűnik, nem akar kifogyni az üzemanyag a tankból, a 2001-ben bemutatott első film óta ugyanis az egyik legjövedelmezőbb filmsorozattá nőtte ki magát. A titok nyitja abban rejlik, hogy alkotói szorosan rajta tartják kezüket a mindenkori popkultúra ütőerén. Remek érzékkel váltanak sávot, amint célközönségük valami újra vágyik. A formát ezúttal egy spin-offal igyekszik felfrissíteni a filmeket gyártó Universal Pictures, a filmsorozat két korábbi főellenségének főszereplésével. Újabban az autós filmek Avengersévé váló Halálos Iramban filmek széles stábját váltja fel Hobbs és Shaw nyerőpárosa, akik a két lábon járó deus ex machinával néznek szembe.

A film in medias res lövi ki magát, amikor találkozunk az emberfeletti képességekkel felruházott „rosszfiúval”, Brixtonnal (Idris Elba) aki a fél emberiség kihalásával fenyegető szupervírusra vadászik. Ez a mikroszkopikus biofegyver pedig történetesen Hattie Shaw (Vanessa Kirby) MI6 ügynökhöz, Jason Statham karakterének húgához kerül. Mivel a világ sorsa forog kockán, a brit és az amerikai hírszerzés úgy dönt, hogy összesen két embert küldenek a veszély elhárítására. És így landol világ megmentésének feladata az egykori bűnöző Deckard Shaw és a valamikori ügynök, Luke Hobbs tesztoszterontól duzzadó karjai között. A legnagyobb jóindulattal is legfeljebb papírvékonynak nevezhető cselekményben tehát nem érdemes logikát keresni. A jó hír viszont, hogy ez kifejezett szándéka az alkotóknak. A „történet” legfőbb feladata mindössze annyi, hogy hidat képezzen a fizika határait távolról sem ismerő akciójelenetek közt, és hogy bemutassa a folyamatosan bővülő karakterlajstrom új tagjait.

Erre pedig nagy szükség van, új szereplőkből ugyanis nincsen hiány. Két kopasz hősünk teljes családfáját megismerhetjük a film során, a világmegmentésben pedig néhány váratlan vendég is segítségükre siet. Az emlékezetes cameokkal telerámolt filmet nyugodtan vehetjük Statham és Johnson jutalomjátékának. Az akcióikonok kellemes öniróniával fűszerezve villantják fel egymás után jellegzetes trükkjeiket, visszautalnak karrierjük fénypontjaira és nagyon úgy tűnik, ezt a játékot ők is jutalomnak veszik. Tulajdonképpen a Halálos iramban filmek Expendables kiadásával van dolgunk. David Leitch, a film kaszkadőrből rendezővé avanzsált pilótája pedig mesterien kormányozza ezt a gigászi produkciót, és bevet minden fortélyt, amit eddigi rendezői karrierje során magába szívott. A Deadpool 2 önreflexív humora és az Atomszőke mesterien koordinált akciójelenetei mind tiszteletüket teszik legújabb filmjében, amiből így minden eddiginél nagyobb őrültség kerekedik ki. A legjobb értelemben.

A film hajtómotorja tehát semmiképpen sem a cselekményben keresendő, sokkal inkább a műfaj csontokig lecsupaszított formájában. Leitch egyenesen az akciófilmek tízparancsolatához nyúl vissza és az összes kőbe vésett szabályt a legmagasabb fokig adaptálja. A lényeg: a néző izgatottságát folyamatosan a csúcson kell tartani. Ezt pedig halálosan komolyan vette a két forgatókönyvíró, Chris Morgan és Drew Pierce és nekifutásból repítenek át egyik jelenetből a másikba. A feszültségkeltés alapelvei maximumra járatva szolgálják ki az élményt. Bármi történik a filmben, biztosra vehető, hogy az időfaktor szerepet játszik majd. Hőseink hajszál híján szöknek meg, hatástalanítanak és mentenek, miközben újra és újra összecsapnak a főgonosz szerepét tökéletes túlzásokkal alakító Idris Elbával, és ha valahol megakadni látszik a dramaturgia, már érkezik is egy deus ex machina, hogy megmentse a napot. Statham és Johnson valahogy mégis képes mindezt elfeledtetni velünk és tesznek róla, hogy gondolkozás nélkül (is) élvezhessük ezt az utazást.

Egy jól működő páros kulcsa a két fél kémiájában rejlik. A Jason Statham és Dwayne Johnson közti diszfunkciós összhangot pedig a legtöbb romantikus komédia megirigyelné. Hobbs és Shaw ugyanis a korábbi filmekben gyökerező konfliktusainak köszönhetően ki nem állhatja egymást és találkozásuktól a záró jelenetsorokig úgy tépik a másikat, akár csak egy zsémbes házaspár. Ez a folyamatos ego-méregetés pedig biztonságos alapot nyújt az elbeszélésnek. Bármelyik ellaposodó akciójelenetet fel lehet dobni egy jól időzített fricskával a másik akcentusára, vagy méreteire. A két veterán harcos pedig annyira jól rezonál egymással és az őrült forgatókönyvvel, hogy valahogy nem lehet rájuk haragudni.

A Hobbs és Shaw abban igyekszik megkülönböztetni magát a legolcsóbb trükkökkel játszó akciómoziktól, hogy nem veszi magát komolyan. Viccet csinál saját főszereplőiből, a cselekmény fő mozgatórugójából, a franchise notórius fizikai törvénysértéseiből és minden következmény nélkül kölcsönöz a szuperhősfilmektől. Mindezt úgy, hogy közben egy meglepően szórakoztató popcornszagú száguldásra rángatja magával nézőit. A 135 perces menetidőt viszont ez a lendület sem képes kitölteni. A második harmad akcióorgiái közepette valahogy elkezd megrogyni a szerkezet a súlyos teher alatt és bár a befejezésre ismét sikerül visszanyernie sebességét, legalább fél óra spórolással a film csak nyerni tudott volna.

Úgy tűnik David Leitchnek sikerült létrehozta az újkori popcornmozi mintapéldányát. A filmet, amiben már nem számít sem a történet, sem az üzenet, a teljesen üres, mégis kétségtelenül élvezetes egyirányú utazás akcióföldére. Egyszeri kalandnak ez hibátlanul beillik, a gond csak az, hogy a stáblista alatt lepörgő 4(!) jelenet során nagy műgonddal egy újabb filmes univerzum alapjait fektetik le a már meglévőn belül. A film globális sikerei után pedig garanciának vehetjük, hogy mostantól az eddigieknél is halálosabb iramban kapjuk majd audiovizuális tesztoszteron adagjainkat. Ha kérünk belőlük, ha nem.

A Halálos iramban: Hobbs és Shaw a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: