Floridai álom
A Floridai álom ritka bravúr: gyerekszemmel mutatja a világot. Mintha valami csodagyerek rendezte volna, egy tízéves, aki megtanult filmezni.
A Floridai álomban fontos a címszereplő helyszín, de lehetett volna fontosabb is, és jó, hogy nem így lett. Ha láttunk pár részt a Miami Vice című sorozatból, vagy volt szerencsénk Al Pacino örök klasszikusához, A sebhelyesarcúhoz, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy Florida gyönyörű. Nemcsak a napfényes Miami Beach és a pálmák teszik lenyűgözővé, hanem inkább az épületek harsány, teljesen valószínűtlen színvilága.
Ebből a Floridai álom is felvonultat valamicskét, például egy lila motelben játszódik, de korántsem holmi egzotikus látványpornó, nem annyi az apropója az elkészültének, hogy rég készült már film arról, milyen szép Florida. Szerepet kap benne még a Disney helyi kalandparkja is, de nem vizuális attrakcióként
A lila motel ugyanis olcsó, lepukkant, külvárosi hely, ami inkább egyfajta munkásszállóként funkcionál. A film az elején néhány kisgyereket követ, akik a nyári szünetüket töltik: Moonee (Brooklynn Prince), Dicky és Scootie hármasban, a szüleiktől szabadon ütik el az időt nap mint nap.
Ennyire természetes viselkedést gyerek-karakterektől – és persze az őket alakító szereplőktől, akik talán még ahhoz is fiatalok, hogy színésznek nevezzük őket – ritkán látni filmvásznon. A kicsik rosszalkodnak, trollkodnak, csatangolnak, hantáznak, huligánkodnak. Szabadon, önfeledten fedezik fel a világukat és saját fantáziájukat.
Ha számunkra nem is vonzó Florida lepukkant oldala, a gyerekeknek mindenképpen az, még egy elhagyatott házsor is elvarázsolja őket, ahol addig prostituáltak és drogosok élhettek. Kíváncsi szemeiken keresztül a kamera is bemutatja a lila motelben élők mindennapjait.
De az idill persze nem tarthat örökké a gyerkőcök számára, akiknek végül egyetlen nyár alatt fel kell nőniük. Ahogy a csínyeik egyre durvábbak lesznek, úgy tiltják el Moonee-től először Dicky-t, majd Scootie-t is, míg végül csak az új barát, Jancey marad mellette, Dicky-ék el is költöznek. Moonee a rosszcsontok vezére a bandában, elsősorban anyja, Halley (Bria Vinaite) miatt.
A film második fele már inkább a fiatal anyával foglalkozik: Halley egyedül neveli gyermekét, miközben még maga is gyerek, legalábbis úgy viselkedik. Munkája nincs, piti csalásokkal, majd prostitúcióval próbálja megkeresni a lakbért. Igazi white trash, minden mondatába jut valami profanitás, tele van tetoválva, és hirtelen eldurran az agya.
Egyre inkább kicsúszik a lába alól a talaj, még úgy is, hogy a motel egyébként szigorú és határozott menedzsere, Bobby (Willem Dafoe) jót akar neki. Felelőtlen és balhés természete miatt végül a gyámügy is felfigyel rá. Lánya pedig a szabadságnak immár az árnyoldalát is megtapasztalja, a gyermekkora idő előtt véget ér. Ezzel együtt pedig a néző is megismeri Florida turistaparadicsomának valódi arcát, mi is kiábrándulunk.
A történet fő erőssége viszont az, hogy visszaidézi bennünk saját gyermekéveinket, és ösztönöz, hogy ugyanolyan felfedezésre váró fantáziauniverzumnak lássuk a világot, mint régen. A kamera gördülékenyen követi a gyerekhősöket, észrevétlenül siklik utánuk. Velük együtt járunk be egy addig ismeretlen teret.
A színészi alakítások is elsőrangúak, különösen az anyát és lányát alakító, egyaránt pályakezdő Brooklynn Prince és még e sorok írásakor is csak 24 éves Bria Vinaite – utóbbit láthatjuk majd Harmony Korine The Beach Bum című, még készülő filmjében is, amit ezek után alig várunk. Ott Matthew McConaughey, itt pedig Willem Dafoe oldalán szerepel: utóbbi annak ellenére vágyik tökéletesen eggyé a mentorfigurával, hogy rengeteg filmben láttuk már, sőt gyakran rosszfiúként. Nem véletlenül kapott Golden Globe- és BAFTA-jelöléseket legjobb mellékszereplőként a Floridai álomért.
Persze nem meglepetés ez a film Sean Bakertől, akinek debütálása rögtön bejárta a világot, ez volt a két transzszexuális Los Angeles-i szexmunkásról szóló, iPhone-nal forgatott Tangerine, ami idehaza is eljutott a moziforgalmazásba, pedig uzsonnapénzből készült. Már biztos, hogy a rendező erőssége a kirobbanó képi világ, a természetes színészvezetés, a szinte dokumentumfilmeket megszégyenítő hitelesség és a gyarló kisember iránti empátia. Érdemes lesz rá odafigyelni a továbbiakban is, ahogy két színésznőjére, Brooklynn Prince-re és Bria Vinaite-re is.
A Floridai álom a Magyar Film Adatbázison
