Részlet Kelecsényi László kötetéből
A mozi az álmok terepe, a reménytelen illúziók beteljesülésének félhomályos helyszíne.
A mozi lélektanáról, a mozgókép iránti olthatatlan igényről már jó néhány alkotás készült. Példaként csak Woody Allen (Kairó bíbor rózsája) és Giuseppe Tornatore (Cinema Paradiso) műveire utalunk. Az előbbiben a film egyik szereplője lejön a vászonról és civil életbe kezd, a másikban azt láthatjuk, hogy az épület, a vetítőhely, az összeszokott közönség milyen életre szóló tapasztalatot szolgáltat egy később filmrendezővé váló fiúnak.
A sokoldalú tehetségű, költőként, színészként is ismert Can Togay második nagyjátékfilmje szintén a mozi hatásmechanizmusát állítja középpontjába, arról beszél: hogyan formálja át hősei egyéni sorsát és olykor a nagyobb léptékű társadalmi, politikai eseményeket egy-egy akármilyen film, vagy éppen annak hiánya. Valóban egy Isten háta mögötti településen vagyunk, magas hegyek övezte kis faluban – nem Magyarországon –, ahol még javában áll az idő, az ország érinthetetlen diktátorát egy kicsinyesen gonosz helyi kiskirály képviseli, aki az élelmezés elosztásán kívül azt is szeretné meghatározni, hogy miről mit gondoljanak, sőt, miről álmodjanak az emberek.
Az álom mindennapi helyszíne pedig a mozi. A filmellátásról egy hetente érkező motoros futár gondoskodik. Ám egyszer baleset éri, és a falu nem kap több új filmet. A vetítések iránt azonban olthatatlan igény él a falu népében. A mozi az álmok terepe, a reménytelen illúziók beteljesülésének félhomályos helyszíne – felnőttnek, gyereknek egyaránt létfontosságú színtér. Rájön erre az emberek lelkét is uralni akaró mini-diktátor, és felkéri a filmrajongó kamaszt, hogy a mozi raktárában porosodó régi tekercsekből csináljon egy összeállítást, melyet újabb „mű” gyanánt lehet vetíteni a filmre éhes nézőknek. A mozibolond fiú vállalja a feladatot, nem utolsósorban azért, mert a szépséges gépész, a nehéz sorsú fiatalasszony közelében lehet. A klasszikus montázs-elv jegyében összeragasztott képsorok csodás módon újrateremtik a mozi illúzióját, a közönség szívesen veszi, ha becsapják – a vetítőben. Ám épp a fekete-fehér képkockák hangulata, álomszerű varázslata szül lázadást: a falu népe végre szeretné saját kezébe venni sorsa irányítását. Mégis amikor eljön a tavasz, és az élettől elzárt faluba egy kamionsofőr meghozza a diktatúra végének hírét, az emberek hitetlenkedve fogadják a szavait. Csak a mozis álmokat szövögető kamaszfiú dönt úgy, hogy elindul a nagyvilágba, hogy a vásznon látott ábrándok beteljesüljenek, az élete valóságos részeivé váljanak.
