Egy szent szarvas meggyilkolása
Aki azt hinné, minden idők legsúlyosabb dilemmája a Sophie választása című filmben van, az nézze meg az Egy szent szarvas meggyilkolását.
Colin Farrell, Barry Keoghan
A film címe olyan, mint a Buñuel rendezte Öldöklő angyalé: vagány, emlékezetes, de a cselekményhez nincs sok köze. Inkább arról árulkodik, hogy a direktor, Yorgos Lanthimos nagy állatbarát, mivel eddigi két legsikeresebb filmjének címe egyaránt egy-egy állatról szólt, ezek a 2011-ben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt Kutyafog és a tavaly eredeti forgatókönyv kategóriában nominált A homár.
Utóbbit a magyar közönség is láthatta a miskolci CineFesten, sőt annak egyik legnépszerűbb filmje volt, még a lépcsőn is ültek nézők, akiket nem sikerült kiparancsolni a teremőr néniknek (pedig próbálkoztak). Ez a film egy disztópia, amiben a szingliket betiltották, és akinek nincs párja, annak záros határidőn belül találnia kell egyet valamelyik erre a célra berendezett szállodában, különben állattá operálják.
A Cannes-ban a legjobb forgatókönyvért díjazott Egy szent szarvas meggyilkolásáról lerí, hogy ugyanaz rendezte, mint A homárt (és nem a visszatérő színészek, mint Colin Farrell miatt), ugyanakkor a görögök jelenleg legjobb direktora mindennel vádolható, csak önismétléssel nem. Új filmje szintén keményvonalas művészmozi, stílusa markáns és kompromisszummentes, viszont a műfaja teljesen más, nem szatirikus sci-fi, hanem horror-thriller.
Nicole Kidman
Colin Farrell egy szívsebészt alakít benne, akinek van két szép gyereke (egy fiú és egy lány), a felesége Nicole Kidman, akivel talán csak a nemi életük üt el némileg a szokásostól. A férfi azonban különös kapcsolatot ápol egy fura fiúval, Martinnal (Barry Keoghan), akit egy nap hazavisz a családjához, hogy bemutassa. Lassanként kiderül, hogy mentorálja a srácot, mert bűntudatot érez, amiért a tini apja az ő műtőasztalán halt meg.
A fiú eleinte leginkább egy jóindulatú idiótának tűnik, aki roppantul előzékeny és kedves, viszont társasága idővel kezd terhessé válni az orvos számára: Martin mintha pótapának akarná őt, még az anyjával is összehozná, miközben szemet vet a lányára. Aztán jön az első váratlan fordulat a sok közül: hősünk fia megbetegszik, és nem találják a magyarázatot.
Alaposan meg kell fontolnia egy kritikusnak, hogy mit írjon le a cselekményből, ha kerülni akarja a spoilereket, mivel a film egyik erőssége kiszámíthatatlan csavarjai. A történet lassan és okosan építkezik, nézeti magát, a közönségben folyamatosan kérdések merülnek fel, és meg kell dolgozunk a válaszokért. Annyit viszont még mindenképpen le kell írni a cselekményből, hogy mire megy ki a játék, mivel erről szól a film még több mint egy óráig. Martin egy ponton teljesen váratlanul elmondja a sebésznek, hogy ez az ő bosszúja apja haláláért: az orvos gyerekei és felesége mind szép lassan meg fognak halni, kivéve, ha választ egyet közülük, és megöli. Szemet szemért.
Raffey Cassidy
Az orvos talán még fájdalmasabb dilemma előtt áll, mint a Sophie választása címszereplője, mivel ő tehet arról, amibe keveredett: talán az ő hibája volt Martin apjának halála. A szituáció persze nem túl valószerű, inkább mintha valami antik görög drámát látnánk, ami stílszerű is egy görög filmestől. Lanthimos nem csak roppant drámai alapszituációt gondolt ki, de a kidolgozás során sem okoz csalódást, a főhős, felesége és gyerekei ugyanis mindent megtesznek, hogy elejét vegyék a tragédiának, miközben az is kiderül, kiről tudnának lemondani a családból, és miért.
A cselekmény az év egyik legerősebbje, de ettől a film még lehetett volna unalmas képileg: ilyesmivel egyébként A homár pont vádolható is, aminek a története briliáns, de a végeredmény egy szolgai regényadaptációra hajazott. Az Egy szent szarvas meggyilkolása viszont igazi moziélmény, audiovizuális szempontból is roppant izgalmas.
Barry Keoghan, Colin Farrell
A zenéje letűnt korok horrorjait idézően baljós és félelmetes, alaposan túl van tekerve, így a film szinte már koncertélményt is nyújt, de mindez teljesen szándékos. A zene előrevetíti a tragikus fejleményeket akkor is, amikor a film elején a főhős és családja még nem is sejtik, hogy mi vár rájuk. Képileg a film állhatott volna csupa unalmas snittből, ehhez képest a kamera folyton mozog, követ, zoomol, de nem öncélúan, a látványvilág ugyanis már-már a természetfeletti jelenlétét érzékelteti – mintha folyton valami fenyegető erő lengné körül hőseinket.
A színészi alakítások elsőrangúak: Colin Farrell nem nyomja el ír akcentusát, sőt folyton hadar, nem jóképű macsó többé, hanem ideges, gyarló kisember. Nicole Kidman olykor „tökösebb” és ridegebb, mint filmbeli férje, de a show-t az e sorok írásakor 25 éves Barry Keoghan lopja el, aki zökkenőmentesen megy át látens autistából komplett pszichopatába.
Az év végére a magyar mozikba is megérkezett 2017 egyik legjobb filmje: nem csoda, hogy Lanthimos ismét világsztárokkal, nemzetközi koprodukcióban forgatott, immár biztos, hogy ő az egyik legizgalmasabb fiatal európai tehetség. Ha ez a film nem angol nyelven beszélne, nem csak a Testről és lélekről, de talán még a nagy esélyes, A négyzet is bajban lenne a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért folyó versenyben.
Az Egy szent szarvas meggyilkolása a Magyar Film Adatbázison
