Egy nő fogságban
Az Egy nő fogságban szétfeszíti a hagyományos dokumentumfilm kereteit.
A világ talán legismertebb független filmfesztiválján, a Sundance versenyprogramjában idén először szerepelt magyar alkotás az egész estés dokumentumfilm kategóriában. Az Egy nő fogságban itthon, a negyedik Magyar Filmhét repertoárjában is helyet kapott, sőt talán borítékoltan ez az alkotás lesz a kategória nyertese is.
Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmje egy eredetileg ötperces főiskolai projektnek készülő kisfilmből nőtte ki magát egész estés filmmé. Az alkotó eredeti feladata az volt, hogy kövesse végig egy általa választott személy egy napját, és készítsen belőle pár perces portrévideót.
Tuza-Ritter Bernadett Marist választotta.
Marist, akiről akkor a nevén kívül még csak annyit tudott, hogy ötvenes évei elején járó szegény sorsú asszony, aki egy idegen családnál végez mindennapos házimunkát. A rendező a forgatások közben, a családi házban, és a Marissal töltött idő alatt jött rá arra, hogy egy olyan érzékeny, ugyanakkor komoly és felkavaró területre tévedt a kamerájával, ami biztosan nagyobb lélegzetű anyagban bontakozhat csak ki, mint egy öt perces kisfilm. Hiszen a rémisztő valóság az volt, hogy Maris nem csak egyszerűen besegít a háztartás vezetésébe, hanem emberi méltóságától és identitásától megfosztva rabszolgaként, fizetés nélkül dolgoztatják.
Maris, negyvenes évei eleje óta, azaz már tíz éve élt Eta fogságában, amikor Bernadett és kamerája beköltöztek az asszony börtönébe. Eta, a film arc nélküli másik főszereplője egy kórházban ismerte meg Marist, aki már akkor is egy másik család rabszolgája volt, ahol gyakran és súlyosan megverték, kiverték az összes fogát, és egy szinte halálos bántalmazás miatt orvosi ellátásra volt szüksége. Eta effektíve a szárnyai alá vette, de ezzel együtt további rabszolgamunkára, és egyre kegyetlenebb bánásmódra ítélte az asszonyt.
Maris a folyamatos házimunka mellett tizenkét órát dolgozik egy gyárban, de a fizetését az utolsó forintig oda kell adni fogva tartójának.
A modern kori rabszolgatartás, azaz csicskáztatás olyan jelenség a huszonegyedik századi Magyarországon, amiről ugyan sokan még sosem hallottak, ám rengeteg, hazánkban több tízezer kizsákmányolt áldozatot számlál, és a hatóságok semmit sem tehetnek a bántalmazottak érdekében.
Van-e kiút ebből a szinte halálra ítélt helyzetből?
Erre a kérdésre ad választ Tuza-Ritter Bernadett filmje, ami talán az eddigi legkomolyabb hazai filmes kísérlet arra, hogy betekintést kapjunk ebbe a mostoha, szinte felfoghatatlan világba.
Az Egy nő fogságban szétfeszíti a hagyományos dokumentumfilm kereteit. Elsősorban azért, mert a készítő egy idő után nem objektív távolságból, mint filmes van jelen Maris életében, hanem cinkostársa, barátja lesz. Ettől lesz Tuza-Ritter Bernadett mozija egy gyönyörű narratívával felépített, nagyon érzékeny, személyes alkotás.
Az Egy nő fogságban a Magyar Film Adatbázison
