Egy fiú hazatér
Az Egy fiú hazatér a végére kissé megbicsakló, de addig lebilincselő és különleges koncepcióba helyezi a drogfüggőséget.
Julia Roberts
Holly (Julia Roberts) boldog, jómódú családanya, aki éppen egy újabb csodálatos karácsonyra készül családjával, amikor beállít legnagyobb gyermeke, Ben (Lucas Hedges). Ez teljes meglepetésként ér mindenkit, ugyanis a fiú fél éve egy drogklinikán él, ahonnan elvileg az ünnepekre sem jött volna haza. Holly nem firtatja az okokat, azonban Ben húga (Kathryn Newton) és mostohaapja (Courtney B. Vance) nem bíznak a fiúban, aki korábban több karácsonyukat is tönkretette. Így egyre kérdésesebbé válik, hogy sikerül-e együtt átvészelniük a következő 24 órát, vagy Ben megtörik, és ebből az ünnepből is katasztrófa lesz.
Mit lehet még elmondani a drogfüggőségről, amikor annyira túlbeszélt témáról van szó, hogy A csodálatos fiú képében alig két hónapja mutattak be egy másik, hasonló jellegű darabot, és az sem igazán nyitott új dimenziókat a jelenség feltárásában? Az Egy fiú hazatérnek ráadásul a konklúziója is erősen emlékeztet A csodálatos fiúéra („a drogfüggőség örök harc”), ugyanakkor amiatt érdemes adni neki mindenképpen egy esélyt, mert a helyzet körkörösségét sokkal jobban prezentálja.
Ben számára iszonyúan nehéz feladat, hogy régi közegébe visszazuhanva ne engedjen az egykori kísértéseknek, ugyanakkor családja bizalmatlansága, a múltbeli tettei miatt érzett bűntudata egyre mélyebb kétségbeesésbe löki, ahol végül már csak a szerhasználat tűnik számára válasznak. Letaglózó ez a felismerés, hiszen míg A csodálatos fiú a gyógyulás bizonyosságával ér véget, az Egy fiú hazatér már az első perceiben azt veti fel, hogy amíg Holly még vizelni sem engedheti el egyedül fiát, addig valójában az absztinencia ellenére sem lesz menekvés soha a drog fogságából.
A bizalmatlanság pedig nemcsak tematikai, de dramaturgiai szempontból is meghatározó motívummá válik. Peter Hedges író-rendező (aki egyébként a főszerepet játszó Lucas Hedges édesapja) jó ideig úgy építi fel a történetet, hogy szinte minden egyes jelenetben rácáfoljon a nézői elvárásokra. Amikor arra gyanakodnánk egy kép vagy egy elejtett szó alapján, hogy Ben engedett a drog csábításának, rögtön kiderül, hogy valami teljesen ártalmatlan dologról van csak szó, amikor pedig Holly aggodalma tűnik túlzónak, azonnal kiderül, hogy Ben sem olyan szavahihető, mint gondoltuk. Hedges tökéletes ütemérzékkel tárja fel a főhős múltját, és sokszor ezek az újonnan napvilágra kerülő részletek is egy-egy kisebb gyomrossal érnek fel.
Ennek okán bátran kijelenthető, hogy bár a műfaj szabályait meglehetősen szabadosan követi, az Egy fiú hazatér végeredményben van olyan jó thriller is, mint dráma. Az arányérzék azonban a fináléra jócskán elveszik, ugyanis a történetet annyira bűnügyi aspektusai kezdik dominálni, hogy a szereplők addig igen hiteles küzdelme is egyre túlzóbb fordulatok és érzelmi reakciók sorozatává alakul. Az utolsó fél órára szinte rá sem ismerünk, annyira átveszik a korábbi visszafogott megoldások helyét az Oscar-giccsdrámákban látható könnyes összeborulások és a tragikum didaktikusan lebegtetett baljóslata. (Bár az a talán egészen tudattalan motívum rendkívül érdekessé teszi ezeket a képsorokat is, hogy Holly is végül teljesen úgy kezd el viselkedni, mint egy drogfüggő, csak éppen számára a fia lesz a „drog”.)
Az Egy fiú hazatér összképe azonban a végső rossz szájíz ellenére is lenyűgöző: Hedges építkezése céltudatos és lebilincselő, a briliáns alakítások pedig a gyengébb pillanatain is átlendítik a produkciót. Az ifjabbik Hedges kiváló a főszerepben, de ez számára szinte már rutin, hiszen egy szintén a saját démonjaival viaskodó figura képében láthattuk nemrég a Boy Erased című drámában is. Azonban végeredményben a valódi főszereplő itt Holly és az őt játszó Julia Roberts, akit – ha a kevéssé ismert Homecoming című sorozatot nem számítjuk – rendkívül régen láthattunk ennyire sokrétű és ellentmondásos szerepben.
És valószínű, hogy az utókor leginkább az ő alakításáról fog emlékezni az Egy fiú hazatérre, noha ebben a drámában lényegesen több van annál, mint hogy parádézó színészeinek egyengesse az utat. Peter Hedges igencsak bátran ugrik fejest a drogfüggőség egész családok életét éveken keresztül átszövő útvesztőjébe, és csak annyit róhatunk fel neki, hogy onnan már maga sem feltétlenül találja meg a kivezető utat.
Az Egy fiú hazatér a Magyar Filmadatbázison
