A lélek húrjain játszva

|

Csillag születik

Bradley Cooper szerelemprojektje nagyon nehezen indult, de végül a forgatókönyv- és dalíró, főszereplő, producer és rendező az év egyik legerőteljesebb filmjét tette le az asztalra a Csillag születik romantika mögött rejlő drámájával.

Nagyon ritkán fordul elő ilyen, de a többséggel ellentétben úgy ültem be a moziba, hogy nemcsak a film egyik legszebb dalát nem hallgattam rongyosra, de még az előzetesét sem láttam. A Cooper-féle remake előtt készült már 3 verzió, de ezek közül egyiket sem ismerem, így egy kellemes, zenés romantikus komédiára számítottam, ugyanis a történet eleje is erre erősít rá. Jackson Maine (Bradley Cooper) valaha híres volt, de az ital és az örök turnézás kiszívta minden erejét, leáldozóban van a csillaga. Ám egy koncert után megismerkedik egy fiatal, naiv és ismeretlen énekesnővel, Ally-vel (Lady Gaga), akiben meglátja a zsenit. A férfi támogatja felfedezettjét, és közben beleszeret.

Az első átbeszélgetett éjszaka során a két főszereplő meglepően őszintén beszél magánéletről, félelemekről, emiatt számítunk a snitt utáni kötelező szeretkezős jelenetre. A mű egyik előnye, hogy Cooper szerencsére kihagyja a műfajra jellemző kliséket: mindenki hazamegy, másnap pedig megváltozik Ally élete. Ekkor máris elérkezünk a Csillag születik egyik legerősebb jelenetéhez, amikor Jack koncertjén Ally színpadra lép és elénekli(k) a Shallow című dalt. Lady Gagától (ha a film eleji Piaf-sanzonoktól még nem) eláll a néző lélegzete: nem az eddig ismert popkirálynő vagy a díva, hanem a csupasz, smink és kosztüm nélküli, maníroktól mentes egyszerű nő énekel a közönségnek. Cooper jelenléte, a karakterek közötti kémia, Gaga elképesztő erejű hangja, és magának a dalnak az elegye olyan energiákat és érzelmeket szabadít fel, amilyeneket film ritkán tud. Nem egy dopaminlöket, sokkal inkább egy olyasféle hidegrázós katarzis, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, amikor először tapasztaljuk meg egy vers erejét, ami szintén lelkünk húrjait pendíti meg.

Bradley Cooper és Lady Gaga

A filmen végig érződik egyfajta vészjósló melankólia, ami Jack-ék kapcsolatának boldog időszaka alatt egyre inkább fokozódik, minden perccel egyre erősebbé válik a film narratív oldala. Jackson addiktív, gyermekkori betegségével küzdő karakterén keresztül fokozatosan rajzolódik ki a csillogás mögött rejlő emberi létezésbe kódolt tragédia. Azonban Cooper nemcsak a popszakma sablonjait mutatja meg: minden sötét percet és nehézséget láttat, miközben olyan, eddig kevésbé hangsúlyos témákról beszél, mint a tehetség elértéktelenedése szemben a szerencsével és az esztétikummal, a kötelező image és az önmagunkhoz való hűség megőrzésének konfliktusa, vagy egy művészházasság mindennapjai és az abba akarva-akaratlanul beékelődő rivalizálás. Miközben a látványvilág egyre inkább finomodik, a mű egyre mélyebbre ás, és olyan témákat is érint, amik erőteljes és hatásos drámává teszik a kezdeti romantikus filmet. A nehéz gyermekkor, a bálványozás vagy a testvérháború kérdése sincs több perces dialógusokban kifejtve, és erre nincs is szükség, hiszen egy-egy kitartott képben, tekintetben minden benne van. A film művészi jegyeket is magára vesz, amikor azt a jelenetet, amiben a dráma és a történet kicsúcsosodik, csupán a fejünkben létezik, a folyamatot nem látjuk, mégis olyan élénken kísér végig a lezajló képsor, hogy az egész eddigi élményt meghatározza és felülírja. Az operatőri munka nem csak a hangulatfestés, vagy a közeli kézikamerás és a hosszan kitartott képek minősége miatt remek, hanem mert egy romantikus filmben úgy válik a rendező szócsövévé, hogy minden giccset képes mellőzni az érzelmek megmutatása során is. A Csillag születik valódi audiovizuális élményt nyújt: a koncertek nemcsak látványukban nyűgöznek le, a dalok minősége, a két színész énekhangja és maga a hangzás olyan színvonalú, amit inkább koncerteken tapasztal a néző, nem a moziteremben.

Aki ismeri Lady Gaga Tony Benett-tel készült közös dalait, az tudja, hogy mi van a vakolat, a kosztüm és a botrányhős mögött: egy igazi, szerethető nő elképesztő hanggal. Az olasz énekesnő olyan természetességgel és hitelességgel van jelen a vásznon, hogy őt látva nehéz elképzelni, hogy eredetileg Beyoncé-nak szánták a szerepet.  Bradley Cooperről pedig valóban csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: habár jó a komédiákban, soha többet nem szeretném ezen a műfajon kívül látni, élete legjobbját hozza Jacksonként. Az egy dolog, hogy hitelesen formázza meg az alkoholista rocksztárt, de minden szavában, mozdulatában és pillantásában egyszerre van benne a tragikum, a szarkazmus és a fájdalom, mindezt olyan szimpátiával társítva, hogy a kezdetben antipatikus karaktert megszeretteti a nézővel.

A Csillag születiktől nem szabad elrettennie a műfaj kerülőinek sem, hiszen a zene és a forgatókönyv elegye zsigeri élmény, a romantika mögött pedig egy hiteles, szívbe markoló dráma rejlik. Nagyon jó esélyekkel indul a film az díjszezonban, több kategóriában is számíthatunk a jelölésére, és ha Cooper így folytatja, előbb fog rendezőként Oscart kapni, mint színészként.

A Csillag születik a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: