Sajtótájékoztató a Corvin moziban
Enyedi Ildikó, Mécs Mónika producer, Pálos Gergely operatőr, Láng Imola díszlettervező, Böszörményi Gábor forgalmazó és a Hong Kong-i színészlegenda, Tony Leung Chiu-wai, aki első európai filmje turnéjának utolsó állomásaként érkezett Budapestre.
Enyedi Ildikót egyedülálló érzékenység jellemzi az emberek iránt, ez már csak azon is meglátszik, hogy kiket választ alkotótársául. Ezt a nézőtérről is azonnal érezni lehetett.
A Csendes barát 2025. szeptember 5-én mutatkozott be a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol elnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját, valamint a Marcello Mastroianni-díjat is, utóbbit Luna Wedler, a film női főszereplője vehette át. Mire a film Magyarországra érkezett, már számos rangos nemzetközi fesztiválon aratott sikert és gyűjtött be díjakat.
A 2026. január 26-án, a Corvin moziban tartott sajtótájékoztatón többek között a film nemzetközi, globális jellege került szóba, valamint azok az alapvető kérdések, amelyek a történet középpontjában állnak: mit jelent valójában a tudat, elképzelhető-e, hogy a növények is képesek érezni és érzékelni a körülöttük lévő világot, sőt akár reagálni is arra.
A Csendes barát kulisszák mögötti titkaiból is számos részlet derült ki a Veiszer Alinda vezette beszélgetésen és az azt követő nyitott újságírói kérdések során. Pálos Gergely operatőr például arról mesélt, milyen kihívást jelentett „levadászni” a légyrajokat és a szarvasbogarakat egy-egy ikonikus felvételhez, míg Láng Imola díszlettervező azt osztotta meg, mennyire összetett feladat volt a különböző korszakok atmoszférájának megteremtése a díszletek és jelmezek segítségével. Emellett az is kiderült, hogy a forgatás egyik legdrágább kelléke a korai 20. századi fotótechnika volt.
Tony Leung arról beszélt, hogy mennyivel másabb volt megformálni egy hallgatag karaktert Enyedi Ildikó filmjében, mint legendás szerepeiben Wong Kar-wai alkotásaiban. A Csendes barátban nyugodt, önmagával megbékélt, életvidám embert kelt életre (mellesleg a filmre minden téren jellemző páratlan érzékenységgel), Wong Kar-wai klasszikusaiban pedig a némasága a kiegyensúlyozottság helyett jellemzően épp a bizonytalanságok okozta belső feszültséget, a ventillálatlan érzelmi túlfűtöttséget jelenti.
Szó esett arról is, hogy a forgatás atmoszféráját is átjárta az a nyugalom, amely az egész filmre jellemző volt. A stáb különleges figyelmet fordított az olyan apróságokra is, mint hogy a növényzetet ne tapossák le a filmezés során: hatalmas gumilepedőket terítettek maguk alá, és azokon közlekedtek.
Érdekes kulisszatitkot osztott meg Mécs Mónika producer is: a filmben a ginkgo biloba fa körül látható műszerek valódiak voltak. Amikor a teljes stáb körbevette a közel kétszáz éves fát, és az szó szerint rivaldafénybe került, az általa kibocsátott jelek rendkívüli módon felerősödtek. Úgy tűnt, mintha a fa érzékelte volna, hogy abban a pillanatban emberek veszik körül, és valami szokatlan történik vele.
Mindez visszavezette a beszélgetést ahhoz az alapkérdéshez, amelyet Ildikó már első megszólalásában megfogalmazott, és amely filmjének is központi témája: vajon lehetséges-e, hogy a növényeknek – a mienktől eltérő formában – szintén van tudatuk?
Akit megmozgatnak az ehhez hasonló kérdések és kíváncsi rá, milyen utazásra invitál Enyedi Ildikó ezzel a különleges stábbal, a január 29-én a hazai mozikba kerülő filmet nem érdemes kihagynia.
