Borgen
Mélyre világító, aktuális sorozatot láthatsz a Netflix új kínálatában. Ráadásul bepillanthatsz abba is, hogy miképp lehet másképp élni köznapjainkat, mint ahogy mi barkácsoljuk eldurvuló kisvilágunkat.
A Borgen című dán sorozat kilenc év utáni új folytatása teljesen magával ragadott. Az benne az újdonság, hogy bár a politika-csinálásáról szól, – arról, hogy miképp festenek a pártok vitái, milyen a miniszterelnök hatalomgyakorlata, hogy fúrjak egymást a különböző érdekcsoportok – ám ezt a megszokott témafűzért össze tudta hozni a szereplők magánélet-béli rémségeivel (konfliktusaival) és a média (televízió, újsáságírás) olykor szemétkedő (mert agymosó) szerepével.
Pár szót a sztoriról, mert sok szálon és számtalan részlettel fut a szemed előtt. Ez a mostani, mondjuk Borgen 2 sorozat, teli van mai napos históriákkal – a Grönland-kérdés is felmerül, meg az afrikai törzsi háborúk leágazása, a női szerepek átalakulása, és persze a korrupció ilyen-olyan (ott is létező) simliskedése.
A középpontban a miniszterelnök-nő, Birgitte Nyborg, (Sidse Babett Knudsen zseniális alakításában) továbbiakban PM. Ölébe esik ez a szerep: ugyanis az épp uralgó kormányfő felesége mindenféle kacatot összevásárol – jobbára bosszúból, hogy férje undokságát ellensúlyozza – ám fizetéskor bankkártyáját nem fogadják el, így a férje jön fizetni, de zsebében csak a kormány kártyája van, azzal fizet, – ami ugye bűncselekmény.
Azonnal le kell mondania, – és ekkor jön egy nő, az említettem Birgitte Nyborg, a mérsékeltek nevű párt főnöke. Igy kerülünk két síkra: egyrészt Borgenbe (ez a dán parlament komplexumának neve, egy hatalmas épület, minden minisztériummal és a film egyik legfőbb helyszínével), másrészt átéljük a PM konfliktusait, a napi huszonnégy órás szolgálat következményeit. Nem tud eleget törődni két gyerekével, férje egy darabig tündérkedik, viszi helyette a háztartást, vállalja a gyereknevelést, de egyszer csak megunja ezt a háziasszony szerepet és válik.
Itt megállnék egy pillanatra: a válás itt, Dániában, és a filmben csendes, mert hogy mindenütt a kompromisszum keresése a fő magatartás-forma, azaz cseréptörés itt nem merül fel, a válás kölcsönösen tiszteletteljes, bár fájdalmát nem takarják ki, csak éppen nem ordítoznak…)
Tehát mindjárt a sztori elején felbukkan a sorozat specialitása: a politikát emberek csinálják, tele belső-külső konfliktussal, melyek belejátszanak közéleti, pártbéli, netán újságírói munkájukba is – e kettő együttes hatását még nem láttam ilyen egymásba szövött formában. Ez a sorozat igazi felfedezése, ezért nem bírtam napokig levenni róla a szemem (pedig hosszú ám a széria: négy évfolyam egyenkét tíz-tíz epizóddal…)
Láthatod a hatalomgyakorlás hazaitól gyökeresen különböző finomságát. Ugyan Birgitte Nyborg, a miniszterelnök mindig meghallgatja minisztertársait, meg spin doktorát – azaz személyesen csak neki dolgozó tanácsadóját – de a viták végén mindig elhangzik a kulcsmondat: „oké kollégák, köszi a véleményeket, de a döntést én hozom.” Ami nekem egyfelől a „Wille zur Macht” (A hatalom akarása – Nietzsche) kifejezését idézi fel, másfelől tényszerűén racionális, ám kegyetlen beszólás. De itt ilyen a „kellemes” hatalom működésmódja…
Az is kiderül, hogy a demokrácia működése nehéz műfaj. Az ideálképp szép, de mint politikai rendszer a valóságban kemény csatatér, pláne manapság, mikor a demokrácia Európa-szerte defenzívába szorul. Filmbéli példával: a szűkebb kabinetben valamit hosszas vita után elhatároznak, de akkor mindig jön valaki, hogy még ezt is bele kell venni, meg az se jó, vagy kezdjük elölről az egész tárgyalást. És ez így van jól, mert a demokrácia kompromisszumos rend, ami ráadásul idő- és türelemigényes…
És ha ez nem lenne elég, jön az ellenék kezében lévő – többször is revolverező -sajtó, meg a képekkel leleplező tévé és másnap reggel a főnökséget besározó sztorival lepi meg a publikumot. De ezekkel az ügyekkel fel van adva a kormánynak a kérdés: vissza kell vágni a szemétkedő támadásokra? Vagy hagyni kell az egészet, hiszen pár nap multán úgy is kukába kerül. De akkor is, ez egy komoly dilemma, amitől a kormányfő asszony nem tud aludni, és ami ezt a filmet izgalmassá teszi.
Folytatom: Birgitte Nyborg zűrbe kerül gyerekeivel. Lánya súlyosan depressziós lesz, mert anyja, akit imád, csak éjjel ér haza a Borgenből, nem tud vele foglalkozni, igy a lány meg képtelen hozzá közel kerülni, (szeretethiánya van) és eluralkodik rajta a hiánybetegség. Depressziója miatt sürgősen be kell rakni egy jó kórházba, mert a dolog életveszélyes. Ezt azonban a sajtó tömény rosszindulattal felfújja, paparazikkal fotózza (zaklatja) a gyereket („miért adja lányát magánklinikába, miközben hivatalában az állami egészségügyet igyekszik javítani?”) Szemétség a lapok részéről ahogy a gyerek sorsát, mint politikai ütőkártyát használják…) De más baj is akad: hatéves kisfia folyton bepisil, amit apja – a PM férje – egy darabig kezel, de itt is pszichiáter kell, ami újabb gond és téma a politikai szférában. Csak példákat hozok, hogy a politikacsinálók nem csak lózungokat, meg programpontokat szavalnak, hanem a közfórumra magukkal hozzák otthoni gyötrelmeiket is. Mint említém, a két szféra egymásba szövése az újdonság ebben a sorozatban, tán ettől lett világhírű ez a film (Amerikától Törökországig vezető moziként szerepel…)
Grönland: Trump manapság meg akarja venni ezt az óriás szigetet, ám a filmben – jóval eme vételi ajánlat előtt – már szerepel. Mert Dániának rossz a lelkiismerete a világ legnagyobb szigetével és annak lakóival (az inuitokkal, azaz eszkimókkal) kapcsolatban. Brigitte Nyborg, a PM nem nyugszik bele hazájának a szigettel kapcsolatos– pár száz éve tart, igaz mára enyhülő – gyarmatositó politikájába, és több napra a bennszülöttekhez látogat. De jobbára csak temetőket lát – ugyanis itt van a világ legmagasabb öngyilkossági rátája, és – ez a dán kormány fennhatóságnak bűne. Csak illusztrációnak idézem ezt az epizódot, hogy ti. a demokratikus közélet takarója alatt vannak szégyenteljes dolgok is, és a sorozat ezek feltárásával lett világhírű.
A film közepe táján Nyborg belebukik tisztségébe, külföldre megy dolgozni, de visszatér és újra politikus akar lenni (megint csak a Wille zur Macht jut eszembe: ez a nő nem bírja ki hatalom nélkül…). A többi párt személyiségét már leírta, a negyvenéves asszonyt politikai halottnak tekintik. Ám ő makacsul küzd, hogy kézbe kapja a gyeplőt: pártot alapít – nem mesélem tovább, spoiler lenne.
Ami e filmben a politika-magánélet gubancain kívül megragadott az az emberek közötti magatartás idehaza ismeretlen viszonya: igaz, hogy olykor ordítozva vitáznak, de utána bocsánatot kérnek, és a „sorry”-t, mivel az őszinte, el is fogadják. A köznapokban az egymás megértése és emberi érzékenység, egymásra való tekintet itt prioritás, vagyis nem a durvaság és kizárólagos érdekérvényesítés uralja az interperszonális teret. Ez egy más világ.
Sokat szexelnek, bárkivel, akit ez, vagy az fél megkíván, azzal csók és ágy következik. De ebből nem lesz balhé, egyet kivéve: a tévés főnök lebukik titkos viszonyával, mondanám kivételesen kínos jelenetsorban. Szóval itt szerepel a félrelépés, kapu alatti összeborulás vagy szakítás is, de mindez valahogy emberi módon, nem úgy, ahogy Magyarhonban ismerem ezeket a gáncslépéseket.
A sorozatban csúcson jár a kitűnő színészi megoldások sora. Példának említém a mindenhol felbukkanó újságíró csajt – akit Brigitte Hjort Sorensen játszik – azzal kapott meg, hogy tényfeltáró melójával, no meg váltogatott szeretőivel bemutatott viselkedésével meghökkentett, mert szinte mindent rezzenéstelen arccal csinál. Csak szimplán nagyszerű.
Hogy valami rosszat is írjak: a sorozatba túl sok témát pakoltak bele: találkozol a rák okozta rémséggel, az abortusz kérdéssel, prostituáltak jogaival (kormányasztalra kerül a dilemma: a lányok ugyan adót fizetnek, de nincs semmi joguk az életben – csak lekurvázzák őket.) Ezzel kapcsolatban felmerül a kuncsaftok büntethetőségének dilemmája is (ez a skandináv országokban máig téma, de a sorozat ezt hagyja nyitott kérdőjelként.) De ezek mellett átéled egy meleg kormánytag öngyilkosságát is. Mindezt dokumentum-szerű tálalásban.
Egy szó, mint száz, érdemes rászánnod pár délutánt-estét, nem bánod meg. Ettől még nem leszel sorozatjunkie.
A sorozatot a Netflix magyar felirattal teszi eléd. Rendezők: Jesper W. Nielsen, Louise F. Mikkel. Annette K. Olesen.
