Madarak a dobozban – Bird Box
A Bird Box a méltán népszerű Madarak a dobozban című horrorregény adaptációja, a filmváltozatban azonban nyomát sem találni a könyvet naggyá tevő bravúroknak.
Sandra Bullock
Malorie (Sandra Bullock) éppen az egyedülálló anya létre készül, amikor a világot megtámadja valami. Senki nem tudja, hogy mi, ugyanis aki látta a szörnyeket, mind megőrült, majd rövidesen öngyilkosságot követett el. Amikor az Egyesült Államokat is eléri a kataklizma, Malorie egy kertvárosi házban talál menedéket tucatnyi másik túlélővel. Öt évvel később pedig egy folyónak vág neki két gyermekével, abban a reményben, hogy élete legnehezebb utazása után végre egy biztonságos menedék falait közé juthat.
Josh Malerman horror-bestsellere, a Madarak a dobozban annyira sajátos filmnyelvet igénylő történet volt, hogy két dologra is mérget vehettünk: egy ilyen merész projektet csak a Netflix mer bevállalni, de ezzel a lendülettel alaposan el is fogja baltázni. Hiszen a sztori éppen egy láthatatlan fenyegetés körül forog, márpedig egy horrorfilmes számára nincs annál kétségbeejtőbb dolog, mint hogy úgy ültesse el a rettegést nézőjében, hogy tulajdonképpen nincsenek ehhez eszközei. Ráadásul sajnálatos módon Susanne Bier „csak” egy díjnyertes drámarendező, akinek láthatóan fogalma sincs, hogyan állítson a feje tetejére egy horror-hatásmechanizmust.
És úgy tűnik, ez a Netflixnél sem zavart senkit. A streamingplatform az utóbbi időben deklaráltan azokból a filmekből vásárol be, ami a nagy stúdiók számára eladhatatlan rémálmoknak tűnnek, éppen azért, hogy a különböző niche műfajok rajongóit a mozikból a tévék elé csábítsa. Azonban mivel a hangsúly a kínálaton, és nem a minőségen van, legtöbbször nincs, aki az alkotók fejére koppintson, így ha ők nem rendelkeznek kellően határozott vízióval (mint Alfonso Cuarón a Roma esetében), a végeredmény jellemzően teljesen nyilvánvaló hibáktól hemzseg. Ez alól a Bird Box sem kivétel, amely láthatóan már az adaptált könyv alapmotívumait sem érti, és sorozatosan vágja sutba annak legjobb ötleteit.
Nincs értelme bővebben belemenni a szokásos, közhelyes panaszkodásba arról, hogy a könyv mennyivel jobb volt, hiszen akik nem olvasták Malerman regényét, aligha fogják számonkérni a filmen azt, hogy mekkora potenciál volt benne. És ezzel az adaptációval sem feltétlenül az a baj, hogy elvesz az eredetiből, hanem hogy ezzel párhuzamosan nem ad hozzá semmit, ami igazolná ezeket a változtatásokat. Mintha csak azért nyúlna bele a film a koncepcióba, hogy a kényelmes klisék felé menekülhessen.
Ugyanis Eric Heisserer forgatókönyvíró és Bier legtöbb saját ötlete egy posztapokaliptikus túlélő-tucathorrorrá silányítja a történetet. A ház lakói a közösségformálódás tipikus dilemmáival szembesülnek, és persze itt is akad John Malkovich megformálásában egy bomlasztó alak, akin keresztül ütközésig fel lehet csavarni a konfliktusok intenzitását – de ez a film sem képes többre az untig ismert vázlatos dilemmáknál, miszerint mennyire érdemes kockáztatnunk sajátjaink testi épségét, hogy vadidegeneknek segítsünk. (A könyvben ehhez képest Malorie nem rögtön az apokalipszis során, hanem később, egy kialakult közösségbe érkezik már meg.) Bier azért is mindent megtesz, hogy minél több fizikai fenyegetést teremtsen hősei számára, egyrészt magukon a szörnyeken keresztül, másrészt egyéb módokon, például egy igen hevenyészetten kitalált rablóbanda révén. Pedig a könyv legérdekesebb vonásának éppen az bizonyult, hogy szereplőinek valójában csak az akaratereje állt közéjük és a szörnyek közé: ha valaki kibírta, hogy vakon és bezártságban, magányosan tengesse mindennapjait, megúszta, ha viszont egy pillanatra is elgyengült, az őrület rögtön lecsapott rá. Ehhez képest a film próbatételei nem többek legyőzendő akadályoknál, amelyekkel Malorie-nak sokszor még csak nem is egyedül kell megküzdenie, így téve értelmetlenné az ő eredeti karakterívét is.
John Malkovich
Természetesen az adaptáció az ő figuráját is újraértelmezi, de háttértörténete és ernyedt belső konfliktusai megint csak a legkézenfekvőbb toposzokból merítenek – ráadásul így a film (a könyvvel ellentétben) híján marad annak indoklásával is, hogy miért pont ő válik a történet „final girl”-jévé. Pedig horrorként még úgy-ahogy funkciónál a Bird Box: a regényből átemelt és az új kulcspillanatok is egyaránt kellően rémisztők, azonban sokkal félelmetesebbek is lehetnének, ha Bier hagyná kibontakozni ezek feszültségét. Ő azonban ehelyett minél intenzívebb jeleneteket akar komponálni, sietős vágással és a színen össze-vissza száguldozó szereplőkkel, ezzel pedig sokszor átrohan ezeken a momentumokon, a nézőt pedig nem tudja igazán átjárni a borzongás. Hatásmechanizmusát nézve a Bird Box filmváltozata olyan, mintha nem is a horror műfaján belül képzelné el magát, hanem inkább a thrillerekre emlékeztető izgalmakkal próbálná berántani nézőjét.
Ezek egyike sem jelenti azt, hogy a Bird Box kifejezetten gyenge alkotás lenne, valószínűleg tucatjával találnánk a tavalyi kínálatból is hasonló színvonalú, de sokkal rosszabb produkciókat is, ahol a láttukkal őrületet okozó szörnyeket történetesen vámpírok, zombik vagy vérszomjas bandák helyettesítik fenyegetésként a világvége utáni pokolban. Csak éppen azokat nem egy különleges horrorregény alapján készítette egy Oscar-jelölt forgatókönyvíró és egy Oscar-díjas rendező olyan sztárokkal, mint Sandra Bullock és John Malkovich, egy olyan vállalatnak, ahol a produceri elvárások jó eséllyel cseppet sem kötötték őket gúzsba. Ez pedig azért mégiscsak elég szomorú képet fest a Bird Boxról.
A Madarak a dobozban a Magyar Filmadatbázison
