Beszélgetés Porkoláb Norbert filmrendezővel
Audiovizuális alkotóművész, aki a zenétől, a fotográfián át, az animációig megannyi műfajt végigjárt. Porkoláb Norbert első mozifilmjét, a Pásztor Anna zenekaráról készített Álmatlan című dokumentumfilmet több nemzetközi és magyar filmfesztiválon is díjazták, többek közt a 2018-as V. Savária Filmszemlén a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést vehette át.
Porkoláb Norbert filmrendező
Norberttel karrierje alakulásáról, elismeréseiről beszélgettünk és arról, hogy előnyt, vagy hátrányt jelent-e, ha egy alkotó filmje felett teljes kreatív kontrollal rendelkezik.
Autodidakta módon lettél filmkészítő, mikor volt az első olyan gondolatod, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
Sok dolog előzte meg a filmes karrieremet. Első igazi szerelmem a zene volt, az ütős hangszerek lüktetésének és intenzitásának nem tudtam ellenállni, így elkezdtem dobolni, majd csatlakoztam egy zenekarhoz. Ezután évekig zenéltem basszusgitáron egy zenekarban. Ekkorra viszont már a vizuális művészetekkel is egyre inkább szimpatizáltam. Fényképezéssel kísérletezgettem és szürrealista montázsokat készítettem. Majd rátaláltam a digitális animációra. A digitális designban bármit meg tudtam valósítani, amit a fantáziám szült. Végtelen szabadságot adott. Nagyon megszerettem ezt a technikát és a 2D, 3D animációk gyártását. Rengeteget gyakoroltam, hogy egyre kifinomultabb módon tudjam megvalósítani elképzeléseimet. Nem volt tanárom, magamat képeztem ki és persze rengeteg oktatóvideót néztem. Ez manapság már nem olyan meglepő dolog. Nem kell feltétlenül speciális képzésekre járni, hogy megtanulj egy szakmát, különösen a digitális médiumokban. Csak elhivatottság és szenvedély szükséges hozzá. Abból viszont rendesen. (nevet).
A filmhez is így jutottam el. Nem egy döntés volt, inkább természetes evolúció, mindennek szerepe volt benne, amivel fiatalkorom óta szeretetből foglalkoztam. Ezek alakították ki a mostani stílusomat is.
Több munkafolyamatot is te végzel el egy-egy projekt során, de mégis, mi az, ami a legközelebb áll hozzád? Hogyan definiálnád magad?
Legtöbb projektem háttérmunkálatainak 90%-át saját kezűleg végzem. Nem kontrollmániás vagyok, csak ahol lehet, ott spórolni kell, és amit lehet, azt én csinálom meg. Sokszor volt, hogy olyan szerep is rám jutott, amire nem igazán számítottam, mint fodrász, stylist, vagy sminkes. A visszajelzések alapján egészen jól sikerült helytállnom. (nevet) Amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozol, és azt kell elmondanod magadról, hogy designerként weboldalt, logót tervezel, fotózol, animálsz, vágsz, rendezel és operatőrként fel is veszed az anyagot, de a speciális utómunka folyamatokkal, mint a retusálás és a sound design is volt már dolgod néhányszor, akkor kétkedően szoktak nézni. Nem polihisztor vagyok, de ha valamit elterveztem, akkor nem hagyom, hogy anyagi, vagy bármilyen erőforráshiány az utamat állja. Alkotó ember vagyok üzenettel, és ha ezért meg kell tanulnom repülni, akkor szárnyakat fogok építeni.
Milyen alkotások, milyen alkotók a legnagyobb inspirációi művészetednek? Milyen tartalmakat fogyasztasz legszívesebben szabadidődben?
Órákig itt ülhetnénk, ha elkezdenék mindent felsorolni, ami szóba jöhet. (nevet)
Széles az érdeklődésem, sok művészeti ágat követek a képzőművészettől, a designon át a fotográfiáig, mindegy, amíg megvan bennük az a szépség és intenzitás, amiből érdemes táplálkozni. Sok festő barátom van, akikkel össze szoktunk járni. Nagyon sokat tud adni, ha más művészeti ág alkotóival dolgozol együtt, mindig is szerettem a kollektív alkotási folyamatokat. Ha filmekről beszélünk, David Lynch, Tim Burton, vagy Tarantino stílusa mind nagyon közel állnak a szívemhez, de néhány sikeres, kreatív reklámfilmes alkotó karrierjét is követem, mint Jodeb, vagy Salomon Ligthelm. Mindenevő vagyok a művészetek terén, a lényeg, hogy célja legyen az alkotásnak és megmozgasson benned valamit.
Munkáid stílus szempontjából feltűnően eltérnek az itthoni fő csapásirányoktól. Mihez tudnád leginkább hasonlítani a művészetedet? Tudatosan alakítod saját stílusodat?
Nem tudatos az eltérő stílus, nem elhatárolódás az itthoni szcénától, ha esetleg erre gondolnál. Soha nem tudtam elkötelezni magam egy stílus vagy műfaj mellett, ahogy ez munkáimból is látszik. Annak vagyok a híve, hogy minél szélesebb körben kell megtapasztalnod, kipróbálnod magad, hogy valóban fejlődni tudj, és ez a saját hang megtalálására is igaz. Nem gondolom jó útnak azt, ha valaki tudatosan próbál egy bizonyos stílust felvenni és onnantól csakis azzal azonosítja magát. Ez valahol épp a lényeget veszi el a művészettől, a kreatív szabadságot. Ha elég ideig művelsz valamit, a stílusod önmagától fog kialakulni és így lesz a legszebb. Nem érzem azt, hogy munka közben bármi is, amit csinálok, tudatos lenne a szó szigorú értelmében. Ha valami újat hozok létre, általában hagyom, hogy az anyag vigyen magával, hogy rajtam keresztül formálja meg önmagát. A fizikai dolgok helyett mindig a lelki folyamatok érdekeltek igazán, és úgy gondolom, hogy ezekből kiindulva lehet igazán őszinte dolgokat létrehozni.
Milyen projektjeid, produkcióid vannak készülőben jelenleg? Miben vagy most benne, mi mozgatja a fantáziádat?
Több projektet is dédelgetek, ezek közül néhány folyamatban van, másokat még csak gondolatban formázok. Rövid animációs projektek is vannak tervben, de nagyjátékfilm ötleteim is vannak, ez még viszont a jövő zenéje. A legtöbb mozgóképes elképzelésem, terjedelemtől függetlenül, emberi viszonyokat mutat be. A lélek és a test harmóniája, vagy éppen ennek az ellentéte. Ezeket a dolgokat szoktam kutatni velük. Szeretem az elvont dolgokat, a szépséget, aminek számomra elég tág jelentésbázisa van. Úgy gondolom, a melankólia, a magány ugyan olyan szép tud lenni, mint ezek ellentéte.
