Az
A horror koronázatlan királyának kultikus regényéből már készült egyszer film, ám ez az új, az új évezrednek megfelelően, sokkal gonoszabb, félelmetesebb és rejtélyesebb.
Nem tudjuk mi az, de tudjuk, hogy létezik. Legbelsőbb félelmünk arcával ölt testet, a nevünkön szólít, majd megjelenik A bohóc. De mi AZ? Az ősidők óta létező, alakváltoztató démon felébredt huszonhét évig tartó álmából, és …
Stephen King 1986-ban megjelent IT című regényét immár három évtizede a horrorkedvelők kedvenceként tartják számon. A szeptember 7-én moziba kerülő új adaptáció valószínűleg csak növelni fogja a rajongók táborát. A horror koronázatlan királyának kultikus regényéből igaz, már készült egyszer film, ám ez az új, az új évezrednek megfelelően, sokkal gonoszabb, félelmetesebb és rejtélyesebb. Legalábbis annak tervezték a készítők. A reggeli kávé és horrorfilm kombinációja a nehezen ébredő kritikusokat is biztosan felébreszti. Az AZ kedd délelőtti sajtóvetítésére meglehetősen aggódva érkeztem. Nem szeretek félni és a horrorfilmekért sem rajongok különösebben. Ehhez képest azon kaptam magam, hogy jókat nevetek az egyébként gyakori poénokon, és hogy az úgynevezett pararészeket is élvezem, nyilván úgy, hogy azért néha libabőrös vagyok, ha rám néz AZ. De a gyerekeket gyilkoló bohóc azért annyira nem volt félelmetes, hogy a film megérdemelje a tizennyolcas karikát, elég lett volna a tizenhatos is.
Dörgés, villámok, szakadó eső, sötétség, nondiegetikus sejtelmes zongorajátékkal aláfestve. Ezzel a mondhatni tipikus horrorjegyekkel túltűzdelt képpel indul a nagy sikerű regény adaptációja. Bill (Jeaden Lieberher) kisöccse, papírhajója esővízre engedése után titokzatos módon eltűnik a város egyik csatornájában. Ezután sorra történnek az egyre félelmetesebb és paranormálisabb jelenségek. A kisfiú halála után egyenként tűnnek el Derry lakóinak gyerekei. A kisváros gyászol, majd hamar elfeledkezik mindenről, mondhatni belenyugszik a tragédiába. Eközben Pennywise (Bill Skarsgård), a táncoló bohóc képében megjelenő pusztító egyre több gyereknek mutatja meg magát, lebegést ajánlva nekik.
A démon mindenkinek más-más arccal jelenik meg, mindig azt a testet ölti magára, amitől a gyerekek leginkább rettegnek. Mivel AZ a gyerekek félelméből táplálkozik. De a gyermeki bátorság az egyetlen, ami gátat szabhat a pusztításnak. Bill és barátai, a hét kisiskolás képtelen kiverni a fejéből a valóságnak hitt látomásokat és a rettegést, a nagy piros lufikkal megjelenő bohócot, aki mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért felelős, ami a városban történik.
A történet főszereplői, akár a regényben, tizenéves, iskolás gyerekek. A színészi játék mégis kimagasló. A magukat csak Vesztesek-klubja néven emlegető baráti társaságot olyan színészpalánták hívják életre, mint a főszereplő Billt alakító Jaeden Lieberher, akit korábban már olyan filmekben láthattunk, mint a St. Vincent, az Aloha és az Éjféli látomás. A haveri kör humor Haroldja, Richie szerepében pedig az utóbbi idők egyik legmenőbb horror-fantasy sorozatának, a Stranger Thingsnek a főszereplőjét, Finn Wolfheadet ismerhetjük fel. A kiskamaszok nyári vakációjának nagy része a gonosz üldözésével telik, de betekintést kapunk a tinik tipikus problémáiba is, mint az első csók és a szerelem kérdése.
Andrés Muschetti rendezése és Chung-hoon Chung profi operatőri munkája egy szakmailag szinte teljesen kifogástalan horrorral örvendeztette meg a nagyérdeműt. A Stephen King-regény persze olyan hozott anyag, amiből ha nem is volt könnyű, de mindenképp inspiráló lehetett egy újragondolt adaptációt alkotni.
A film szerencsére teljes fikció, de egy fontos dologra mégis rámutat. Belső félelmünk sok esetben legnagyobb saját démonunk is, amit csak a vele való szembenézéssel győzhetünk le.
Az – a Magyar Film Adatbázison
