Anzselika Habparton, Tajgetosz Show
Broadcast yourself, vagyis közvetítsd magad, hirdeti fennen korunk egyik legjelentősebb multimédiás platformja, a Youtube. Aztán nem túl régen jött egy Anzselika Habparton nevű lány, aki látszólag mindent szó szerint ért, és kedvesen, ám ellentmondást nem tűrően helyet csinált magának többszörösen összetett és rétegzett Youtube-csatornájával.
Metavilág az új csatorna
Bár hiába a kötetlenség és a szabadság egyik leginkább hozzáférhető és alakítható platformja az online tér, sajnálattal kell megállapítani, hogy bizony sokszor ezen a médiafelületen is megkérgesednek tartalomformák, metódusok, sémának is nevezhető formátumok. Szűkítve a kört, ezeknek a sokszor egy kaptafára készülő videóknak a nagy száma olykor megkérdőjelezi a fenti, általánosan elfogadott axiómát is, mely szerint akár a Youtube lehet az új század formabontó audiovizuális produktumainak egyik legfontosabb terepe. Természetesen találkozhatunk a szokásostól bátran eltérni merő csatornákkal is, sőt, a kommersz is lehet bármikor legalábbis szórakoztató, azonban a gameplayek, útinaplók, unboxingvideók, filmkritikák, sminkvideók, rapláncok és a többi népszerű zsáner mellett a rendhagyóbb elemek éppen csak fel-felbukkannak – ezért nem is feltétlenül ezeknek az alacsony száma a felelős, hanem a monetáris alapon működő, nagyságrendileg sokszorosan több fantáziátlan tartalomgyártó.
A kuriózumok gyakran nem is feltétlenül a lassan kanonizálódó videós formáktól való eltérés miatt lesznek ideig-óráig felkapottak (az esetlegesség és az időszakosság – az ezzel ellentétben álló visszakereshetőség mellett – az online tér erényei), hanem azáltal vívnak ki népszerűséget, hogy radikálisan szakítanak azzal a mímelt beszéd- és gesztusrendszerrel, amelyről a youtuberek azt hiszik, hogy úgy kell megszólalniuk; tapasztaljuk, hogy formálódik a videós közösség elfogadott kommunikációs regisztere is. Ez a szakítás történhet dilettantizmusból, ahogyan Elek Zoltán esetében láthattuk, ám állhat mögötte nagyon magvas szerzői szándék is: Stefanovits Angéla és alkotótársai ehhez a szűk magyar táborhoz tartoznak, akik a norma kifordításával haladják meg azt.
Már a csatorna első feltöltése is elég eredetinek bizonyult ahhoz, hogy felkapják a fejüket a vájtfülűek: egy kikarikírozottan naiv, selypítő, kislányos, ám pajkos lány levelet ír a Google-nek, hogy megtudjon mindent „Laciról”, az autószerelőről, akihez éppen vonzódik. Kontextusok érnek és épülnek egymásba: egyrészt túlságosan túlzó a rózsaszín felszín ahhoz, hogy sokáig valóságnak tűnjön, tehát hamar átlátjuk, hogy egy jól felépített médiahack áldozatai vagyunk, ám ez a réteg is elég szórakoztató ahhoz, hogy csak kicsit később realizáljuk a filmes minőséget és Stefanovits Angéla színészi érzékenységét (bármilyen furcsa is utóbbi kifejezést a Youtube-ra használni). A második felismerés még furcsább, hiszen van valami maró, valami meghökkentő abban, hogy ennek a karakternek a szájából hallgatjuk seregszemle-szerűen azt, amit valahol mindig is tudtunk: a Google és a többi internetes szörnykonszern már mindent tud rólunk, legyen az bankszámlaszám, egészségi állapot, szexuális ízlés, és így tovább, felesleges fokozni, Anzselika cukormáza lenyeleti velünk a keserű pirulát. Üdítő mindenesetre a Black Mirror című sorozat (hogy csak egyet említsünk) által is feldolgozott, a ma és holnap emberének létkérdését ebben a csomagolásban tálalni; azzal együtt is, hogy a felütésként közzétett videót ennél sokkal imlicitebben kétélű tartalmak követték.
Végül a sejtések és benyomások élesebb képpé alakulnak és rájövünk, hogy a független- és kisfilmjeikről is ismert Stefenovits-Végh-Kálmánchelyi trió és társaik felelősek a pillanatnyi zavarunkért – ez a felismerés azonban még nem jár együtt azzal, hogy teljesen megértsük a szerzői szándékot Anzselika metavilága mögött, hiszen nem lehet csak társadalom- vagy youtuberkritikának leírni azt.
Csapatban az igazi
Kálmánchelyi Zoltán Fotó: Szabados Petra
A Youtube-csatorna készítői közül Kálmánchelyi Zoltán színművész állt a rendelkezésünkre, akivel a Weöres Sándor Színház színésztársalgójában találkoztunk. „Végh Zsolt és Egger Géza alapötlete volt ez az egész. Zsolt a filmezésnek új formát akart keresni. A televízióban ez a forradalom már lezajlott az elmúlt, tíz, tizenöt évben, ma már nagyon komoly sorozatokat gyártanak. Ez az ipar megtalálta az internetet is. Végül is, Anzselika Habpatron is egy sorozat, de néhány héttel Angéla debütálása után már bővült is az influenszerek köre, ugyanis február 10-én indult el a Tajgetosz Show, amelyben Fekete Ádám színész-dramaturg szerepel.” – húz analógiát az uristen@menny.hu egyik alkotója. A színész azzal folytatta, hogy a külföldi pályázattal támogatott projekt legelső előkészítési fázisában nem vett részt, fél évvel ezelőtt csatlakozott a csapathoz. Végh Zsolt – akivel Zoli és Angéla korábban közösen készítették kisfilmjeiket – és Egger Géza – aki a független színházi szférából csöppent a filmkészítés világába – végezték addig a munka legnagyobb részét: terveztek, pályázatokat írtak, összeszedték a csapatot, lényegében kitaláltak mindent.
Vincze Bence, Kocsis Marcell és Kálmánchelyi Zoltán Fotó: Szabados Petra
A beszélgetés ezen pontján már világossá válik, hogy az Anzselika Habpatronnal indult projekt még szinte a zászlóbontás előtt áll, őt több, egyelőre meg nem nevezett influenszer-alteregó fogja követni, akik ugyan hasonló ars poetica mentén működnek, ám témafelvetéseik és személyes aurájuk miatt más-más világokat nyitnak majd meg: „Figyelembe vesszük azt, hogy mit akar ezzel az egésszel kezdeni a közönség, de a részeket általában előre vesszük fel. Vannak ötleteink, amik közül a jobbakat forgatási session-ökben megvalósítjuk. Kétszáz alapötlet volt, amely közül hatvanról éreztük úgy, hogy érdemes velük foglalkozni, harmincat már le is forgattunk.”
Minden videóhoz készítenek sorvezetőt, de Angéla szövegei improvizációk, előtte csak a címszavakat gyűjtik össze; a látvány részleteit Szabados Luca díszlettervező dolgozta ki. Az elkészült nyersanyagot a szerkesztési-vágási folyamat során szinte az egész csapat átnézi, így kooperációban alakul ki a végső változat, amely feltöltésre kerül a világhálóra. Különösen meglepő lehet a dramaturgiai improvizáció ennyire hangsúlyos jelenléte, hiszen a pajkosból, vidámból, esetlenből, naivból és nagyon is energikusból összeollózott Anzselika minden tévesztése, elhibázott szava, mástól már ismerős mozdulata, hangsúlyhibája, félrenézése tűpontos és sodró, hitelesen kreálja meg apró történéseivel a karaktert. Arra a kérdésre, hogy Anzselika egy influenszer-paródia-e, azt válaszolta Kálmánchelyi, hogy tudatosan használnak olyan elemeket, amiket a magyar youtuberek is szívesen alkalmaznak, de a humort csak egy eszköznek tartják, nem egy görbe tükör megteremtése a cél. Az alkotókat sokkal jobban inspirálja a hangulat- és véleményformálás, emelte ki a színész, akinek a csapaton belül a „mindenes” szerepe jut, különösen sokat foglalkozik a forgatókönyvek fejlesztésével. „Arrafelé kéne elmennie a munkánknak, hogy igényesebbé tegye a tartalomgyártást.” – foglalta össze a tevékenység egyik fontos célját.
A videós projekt, amelynek Anzselika Habpatron csak az első eleme, a fentiek alapján egy nagyon is tudatosan vezényelt üzleti modellként értelmezhető, amely a produktumokon keresztül egyben határozott önkifejezési szándékkal is bír; a monetáris (hiszen prioritás a számok produkálása) és művészi szempontok (művészek készítenek igényes közönség számára Youtube-videókat) összeérnek benne.
Hamarosan jönnek a többiek is
A csapat következő, Anzselikával párhuzamosan futó csatornája a Tajgetosz Show nevet kapta, ennek főszereplője a fogyatékkal élő Fekete Ádám színész-dramaturg. Mind a név, mind az általa sugallt témaválasztás egyértelművé teszi, hogy higannyal dolgoznak a készítők, de a Zoli által előzetesen feltárt elképzelés is egy szerethető és hiperérzékeny karaktert mutatott nekünk, amely akár hiánypótló is lehet a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos diskurzusban.
A Fekete Ádám által kidolgozott humor néha a nagyon-nagyon ízléstelen, egymás között halkan mesélt viccekre emlékeztetett, ugyanakkor természetessége és sugárzó ereje eredetivé és a megdöbbentőségét el nem hagyva, elfogadhatóvá tette a csatorna önironikus tematikáját. Mindenesetre a készítők egyik munkájukkal sem akarnak senkit megsérteni, sőt: egy valós mozgássérült értekezik majd saját valós problémáiról, tehát nem inflálódik el a számos honfitársunkat érintő léthelyzet ábrázolása.
A Youtube-ot a közelmúltban birtokba vevő csapatnak az eddigiek alapján (kiemelve a szemtelen felvetéseiket és az igényes megvalósítást) van esélyük arra, hogy olyan ablakokat nyissanak ki magyar nyelven, amelyek miatt megéri kissé gyakrabban a legnagyobb videómegosztó portálra kattintani.
