Rossz versek
Csak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan ráadása vagy új fejezet Reisz Gábor művészetében? A Rossz versekben bármelyiket is látjuk meg a kettő közül, a végeredményben nem fogunk csalódni.
Merthner Tamás (Reisz Gábor) azzal érkezik haza Párizsból, hogy szakított vele ott tanuló barátnője. A férfi teljesen összeomlik, és nemcsak a szerelmet kérdőjelezi meg, hanem összes múltbeli döntését is: vajon kamaszkori barátnői miatt jutott ide? Az az ember lett belőle, akiről tizenéves korában álmodott? Vagy le kell számolnia azzal, hogy gyerekkori vágyai valaha is megvalósulnak?
Nyilvánvalóan a Rossz versek is személyes film, sőt személyesebb, mint a VAN, hiszen bevallottan sokkal jobban táplálkozik a rendező életéből, és ezért is vállalta be Reisz, hogy maga játssza a főszerepet. Ez ugyanakkor azt is eredményezi, hogy az alkotásban sok ponton első filmjének motívumai és toposzai köszönnek vissza. Tamás Áronhoz hasonlóan egy szakítás miatt tipródik, miközben valójában kompromisszumos döntései miatt szenved, ugyanúgy rendre túlkiabálják gondolatait az érzéketlen szülők és a politikáról okoskodó barátok, ugyanúgy jelen van kontrasztként a tökéletesen sikeres testvér karaktere is, és ugyanúgy átitatja az életét a hamisítatlanul bizarr magyar valóság. De még a humor, a meghökkentő pillanatokban felbukkanó szürrealitás, a szintén saját szerzemény filmzene, a hétköznapi tárgyak jelképes funkciója is egy az egyben a VAN-t idézi.
Persze a nagyobb költségvetésnek hála, Reisz már sokkal többet kísérletezhet, a film tele van ötletes vizuális megoldásokkal a különböző korok és helyszínek vágás nélküli összemosásától a Szomszédok- és noir-stílusparódiáig. És a Rossz versek vitathatatlanul más mű, jó néhány kevésbé látványos, de annál lényegesebb elemében: bár Tamás Áronhoz képest jobban magába fordul, érezhetően inkább magával (múltbeli énjeivel), mint az őt körülvevő világgal perlekedik, és míg a VAN sokkal inkább szól, arról, hogy hogyan állunk saját magunkhoz, a Rossz versek arról, hogy hogyan viszonyulunk környezetünkhöz, és hogyan viszonyul a környezetünk hozzánk.
A VAN épp csak a felszínt kapargatja annak kapcsán, hogy főhősére mennyire nem kíváncsiak az őt körülvevő emberek, és bár a Rossz versek is kétségkívül komikus oldaláról ragadja meg ezt az észrevehetetlen magányt, jobban a mélyére nézve hatalmas segélykiáltás ez a film. Hiszen ez a történet az apákról szól, akiknek csak egy pillanatra lehet elkapni a figyelmét az aktuális Fradi-meccs közben, a barátokról, akik ugyan aggódnak értünk, de mindig akad fontosabb dolguk, mint hogy meghallgassanak, a szerelmekről, akik látszólagos ok nélkül tűnnek el az életünkből. A játékidő végén nem nehéz levonni azt a konklúziót, hogy Merthner/Reisz nem is szerelemre, hanem csak egy normális emberi kapcsolatra vágyik.
És ezúttal a film keserédes élményéből mintha sokkal nehezebb lenne lemosni ezt a keserű ízt. A humor kevésbé fedi el, a játékos stílus kevésbé szűri meg, a katarzis kevésbé oldja fel a Reiszből rendezőként és színészként is áradó szomorúságot. Ebben persze ott van az is, hogy a VAN jórészt egy élethelyzet, a Rossz versek pedig egy élettörténet filmje, és a múltat nem lehet egy vállrándítással semmissé tenni: az elszalasztott lehetőségekre, a veszteségek fájdalmára nincs kézenfekvő megoldás.
Ez nem jelenti azt, hogy a Rossz versek nem lehetne kiforrottabb, koherensebb alkotás, és jogos lehet az a nézet is, hogy helyenként bele-belekap ötletekbe és VAN egy-két manírját is eléggé öncélúan veszi át – de még ezzel a szemlélettel nézve is szívmelengető, felemelő, sírva nevetős történetről van szó. Tamással pedig sokan képesek lehetnek azonosulni azok közül, akik Áronnal nem tudtak, de persze akik már ott is utálták Reisz stílusát, azok a Rossz versekben sem fogják megszeretni. Pedig Reisz Gábor filmnyelve, műveinek atmoszférája valószínűleg soha nem fog megváltozni, soha nem fog igazi noirt rendezni (ahogyan eredetileg a Rossz verseket is szerette volna), de úgy tűnik, filmről filmre egyre mélyebbre képes ásni első látására jelenéktelennek tűnő bajaiban, és egyre hatásosabb formába önteni azokat.
A Rossz versek a Magyar Filmadatbázison
