Toy Story 4
A Toy Story negyedik része egy új, eddig minden játék számára ismeretlen horizontot mutat meg, és Woody seriff élete olyan irányban halad tovább, amire soha nem számítottam volna… Sikerült könnytörölgetéssel megvárnom a stáblistát… de szomorúságra semmi ok, a cowboy sosem lesz elveszett játék.
A Toy Story első része a ’90-es évek elején robbant be a Pixar sikerfilmjei közé, és azóta minden részével azt bizonyítja, hogy enélkül az animáció nélkül egyetlen gyerek sem nőhet fel, és biztos vagyok benne, hogy még számos generációt fog a képernyő elé szögezni. Az első rész betétdala (amit azóta természetesen minden etapban hallhatunk) a húgommal való kapcsolatom talán legmeghatározóbb pillanatai között szerepel. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egészet tudjuk kívülről.
A Toy Story minden egyes epizódja valami olyan emberi tapasztalatot és értéket mutat be, ami elengedhetetlen a felnőtté válásban. Hiszen az animáció játéksztárjai mind-mind felnőttek, és a gyerekek szórakoztatása mellett azért vannak a gyerekszobában, hogy vigyázzanak kis gazdájukra, akinek neve az ő talpukon díszeleg.
A játékok életét bemutató mese harmadik része után sokáig úgy gondoltuk, hogy már nincs létjogosultsága egy következő epizódnak, ám hál’ istennek, úgy, ahogy Buzznak, nekem is igazat súgott az a bizonyos belső hang és akár az eddigi három, ez a negyedik rész is megmutatta, hogy Woody és a többi jól ismert játék még mindig tudnak újat mutatni. Sőt, azok, akik végig követték az eseményeket, egyértelműen láthatják, hogy nemcsak új történetekkel rukkolt elő a Pixar, hanem a játékok karakterfejlődésével is.
Woody, a bátor seriff Andy beszélő cowboy babájaként és a gyerekszoba vezetőjeként mutatkozik be az első részben, majd megtanulja azt, hogy hogyan kell elfogadni társainkat még akkor is, ha nem mindenben értünk velük egyet, és hogy két dudás néha mégis megfér egy csárdában. A csillagharcossal kötött barátsága rávilágít arra, hogy együtt mindig többre vagyunk képesek, és hogy a szeretet nem ismer félelmet. Így a második részben visszaadva a segítséget, hősiesen megmenti az intergalaktikus térből származó játékot. A harmadik, eddig utolsónak hitt rész megmutatja, hogy milyen az, amikor egy addig ismeretlen élethelyzetben kell helytállni úgy, hogy felelősséget vállaljunk egymásért, valamint azt is, hogy ha úgy hozza a sors, tudni kell búcsút venni a régi életünktől. Ebből kifolyólag joggal gondoltuk, hogy Andy játékai végleg elköszöntek a rajongóktól, de nem. A tökéletes trilógia folytatását mindenki izgatottan várta, de a cowboy, a csillagharcos, a pánikbeteg T-Rex és a többi életre kelt játék most sem okoztak csalódást, ha jobban belegondolok, lehet, hogy soha nem is tudnának, hiszen klasszikusok.
Josh Cooley az animáció rendezője olyan izgalmas, humoros és érzelmes negyedik résszel rukkolt elő, ami garantáltan minden felnőtt nézőt is a képernyőre szegez, aki pislogás nélkül nézi végig az egészet úgy, hogy talán jobban izgul Woodyért, hogy időben hazaérjen, mint Tom Cruise-ért a Mission Impossible-ben.
A negyedik rész érzelmi mondanivalójában leginkább a harmadikat követi, de úgy, ahogy az előző történetekben most is egy újabb izgalmas játékmentő-expedíció kerekedik ki a történetből.
A mese egy kilenc évvel ezelőtti flashbackkel kezdődik, amikor Bo Peepre és bárányaira Mollynak (Andy kishúgának) már sajnos nincs szüksége, ezért elajándékozzák. Woody és Bo búcsúja a szakadó esőben már a tizedik percben könnyeket csalt a szemembe, bele se mertem gondolni mi jöhet ezután… (Pedig jött.)
A folytatásban egy eddig ismeretlen szereplő, Bonnie szobájába csöppenünk, aki megörökölte Andy ikonikus játékait. Woody, a felelősségteljes seriff ugyan nem élvez olyan kiváltságos helyet, mint annak idején Andy gyerekszobájában, de mivel minden játék legnemesebb feladata az, hogy vigyázzon a gazdájára, ezért mindent megtesz azért, hogy Bonnie-nak boldog gyermekkora legyen. Még az ovisuli első napjára is elkíséri, ahol a kislány a szemetesből kihulló villából és jégkrémes pálcikából elkészíti új barátját, Villit. Woodyban fellángol a segíteni akarás, ezért mindent megtesz azért, hogy Bonnie új barátja jól érezze magát a gyerekszobában.
Természetesen a családi kiránduláson Villi nem tudja feldolgozni, hogy szemét létére ő a legfontosabb játék, ezért elszökik, a cowboy utánaered és egy újabb játékmentő-akció veszi kezdetét. A hazafelé vezető úton Woody a Második esély nevű antikvárium kirakatában megpillantja Bo Peep lámpáját, ezért úgy gondolja, egy gyors kitérő belefér, hogy újra találkozzon egykori kedves barátjával.
A régiségboltban több új szereplővel is megismerkednek a srácok, Gabby Gabby babával és az őt védelmező hasbeszélő bábukkal, akik persze mindenre, szó szerint mindenre képesek lennének, hogy egy kisgyerek karjaiban szerető gazdára találjanak. Buzz a csillagharcos is barátja után indul, hogy segítse a mentőexpedíciót, de két őrült plüssfigurával sodorja össze a szél abban a búcsúban, ahol a rég elfelejtett Bo Peep és bárányai is előkerülnek. Bo mint emancipált okos nő, a mindenre képes gazdátlan játék, szabadon éli az erős szingli nők életét, de azért besegít a régi barátoknak, és nem is kérdés, hogy Woody seriff viszontlátása megdobogtatja a szőke birkapásztorlány szívét.
Ahogy már utaltam rá, a harmadik rész közvetlen vágás nélküli folytatása is lehetne ez a negyedik epizód. A kamera fókusza ugyan végig Woodyra és az ő lelki fejlődésére irányul, de a többi imádott szereplő is megjelenik, amikor szükség van rájuk. Mi történik, ha a játékok kilépnek komfortzónájukból és elhagyják gyermekszobát, és egyáltalán van-e boldogság a gyerekszoba után? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ a Pixar legújabb animációja, amivel ismét egy kacagtató, érzelmes, ám mégis vérbeli akcióvígjátékkal ajándékozott meg bennünket.
A film utolsó jelenetei egy új, eddig minden játék számára ismeretlen horizontot mutatnak meg, és a seriff élete olyan irányban halad tovább, amire soha nem számítottam volna… Így, ahogy az elején Bo távozásakor, a végén is sikerült könnytörölgetéssel megvárnom a stáblistát… De szomorúságra semmi ok, Woody sosem lesz elveszett játék.
A Toy Story 4 a Magyar Filmadatbázison
