A film, ha lelke van

|

Tiszta szívvel

Szórakoztató és elgondolkodtató mozi, jól megspékelt akasztófahumorral, remek karakterekkel és színészekkel.

Tiszta3

Thuróczy Szabolcs

Till Attila játékfilmje jóval többet nyújt annál, mint ami elsőre kiérződik belőle, ahogyan jóval többre képesek főhősei is, mint amit a környezetük kinéz belőlük. A film középpontjában a kerekesszékesek világa áll, ami remek megközelítéssel és tálalással van kivitelezve. Az alkotás szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre, jól megspékelt akasztófahumorral, remek karakterekkel és színészekkel, előre eltervezett és improvizációk sorozatára is építő elemekkel és nem utolsó sorban fantasztikus filmzenével.

Till Attila „közönségfilmet” és nem művészfilmet rendezett, amelynek meglepő mélységei vannak. Nagyon szórakoztatóan, de csöppet sem bántó módon kalauzol el minket egy félig zárt közösség világába. Az alkotók a nevettetés legkülönbözőbb formáival élnek, ontják ránk az alpári humor teljes eszköztárát is, aminek azonban sosem válik céltáblájává maga a mozgáskorlátozottság. Rengeteget nevetünk, de nem rajtuk, hanem azon, ahogy a világ hozzájuk viszonyul, ahogy velük bánik: hol nagyon ostobán, hol érzéketlenül, hol tapintatlanul, hol túlságosan is tapintatosan. Amikor a kerekesszékes főhőseinket mosolyogjuk meg, akkor úgy mosolyogjuk meg őket, ahogy bárki mást is megmosolyoghatnánk. A nevettetésnek ezen módja és kivitelezése része az egész filmen keresztülvitt célnak, szándéknak. A film arra ösztönöz, hogy számoljunk le az ezzel a világgal kapcsolatos sztereotípiáinkkal. Próbáljunk nem úgy nézni ezekre az emberekre, mint kívülállókra, mint peremhelyzetben lévőkre: mintha nem lennénk mi, meg külön ők. Ez a közösség félig zárt közösség, de csak félig az, félig pedig nyitott. Nekik ugyanúgy vannak vágyaik és álmaik, ugyanúgy joguk van egy teljes életre: ők is lehetnek szerelmesek, ők is megélik a kamaszkor és a felnőtté válás nehézségeit, képesek a mindennapokban boldogulni, tudnak gyakorlatiasak lenni, jelentőset alkotni, és érvényesülni a világban. Ugyanolyan gondjaik, sikereik, fájdalmaik, örömeik vannak, mint nekünk. Igen, egy kicsit szentimentális ez a film, de nagyon is szerethető és őszinte, és nincs benne semmi patetikus.

20141001tiszta-szivvel-till-attila9

Balsai Mónika és Fenyvesi Zoltán

A hitelesség jegyében pedig a két főhőst is valóban mozgáskorlátozott fiú alakítja. Önmagukat adják és nem csak ebben az értelemben: A készítők ugyanis ösztönösen ráéreztek arra, hogy hol kell elengedniük a színészeik kezét. Mind az amatőr, mind a profi színészek számára lehetőség nyílt arra – ahogy azt az alkotók és szereplők egyöntetűen nyilatkozták –, hogy dolgozzanak a szöveggel, alakítsanak rajta, önmagukat adják és „írják bele.”

Érdekes ennek a rendezői gesztusnak magának a történetben való visszatükröztetése, melyhez remek keretet szolgál a képregényes hagyományok adta közeg. Adott ugyanis két fiatal srác, akiket Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám alakít, az intézet lakói, akik nem csak barátok, hanem alkotótársak is: ketten dolgoznak egy képregényben, amelynek főhősei részben ők maguk. Ez a képregény világa kel életre a vásznon és csúszik egybe a valósággal: a képregény főhőse Rupaszov, aki fiktív szereplő a filmbéli történet valóságán belül is, és mint nem „valódi kerekesszékest”, a valójában nem mozgáskorlátozott, profi színész, Thuróczy Szabolcs játszik el. Thuróczy lubickol a szerepben, nála talán már csak a maffiózó főnökét alakító hobbiszínésznek, Dusán Vitanovicsnak van testhezállóbb szerepe.

Rupaszov egy egykori tűzoltó, aki munkahelyi baleset következtében bénult meg, majd börtönbe jutott, ahonnan kikerülve bérgyilkosnak állt.  A rehabon ismerkedik meg a két fiúval, akiket „mentorálni kezd.” A tanítványok pedig rendkívül elmés ötletekkel állnak elő abban a tekintetben, hogy hogyan éljen mozgáskorlátozottságával, mint előnnyel a szakmáját illetően. Rupaszov a tökös antihős, aki főnöke utasítására majdnem elteszi fogadott társait láb alól, és folyton ugratja, cikizi a srácokat, mégis tettei és szándékai ellenére végül védelmezőként lép fel: „igazi apaként” viselkedik, nem úgy mint ahogy Zoli (Fenyvesi Zoltán) valódi apja teszi. Zoli megedződik Rupaszov irányítása alatt, megkeményedik, férfivá válik, képes lesz kiállni önmagáért. Kérdés, hogy megérik-e erre a valódi életben is: a képregényírás szempontjából vitathatatlanul tehetséges fiú hajlandó lesz-e felülemelkedni sértett büszkeségen és elfogadni az apja anyagi támogatását azért, hogy életben maradjon?

265868_1461946558.0186

Thuróczy lubickol a szerepben

Bár az események gyakran előre borítékolhatóak, a film mégis tud izgalmas, nagyon is feszült helyzeteket teremteni. Remek a szerkezeti felépítése, ahogy az arányérzéke is az alkotóknak: jó ízléssel válogatnak a pergősebb akciójelenetek, a drámai pillanatok, és az üdítő, pezsgő, szórakoztatóan megírt párbeszédekre, helyzet- és jellemkomikumokra épített jelenetek között és hatásosan vegyítik, állítják ezt össze.

A filmnek nagyon jól áll az, ahogy átüt rajta az alkotók nyitottsága, tiszta szívű lelkesedése, fokozott, de nem tolakodó kíváncsisága az iránt világ iránt, amit bemutatnak. Ez az új magyar mozifilm remek, kiemelkedő darabja a napjainkban reneszánszát élő, egyre magasabb színvonalú alkotásokat kitermelő magyar filmgyártásnak. Talán a vége lehetett volna a történetnek még bátrabb vagy nyitottabb, de ez a hiányérzetet keltő részlet eltörpül a hatalmas bátorság mögött, ami a készítők azon bevállalása mögött van, hogy olyan közönségfilmet forgattak, aminek lelke van.

Forgalmazó: A Company Hungary

A Tiszta szívvel a Magyar Film Adatbázison

CÍMKÉK: