Szász Anna beszámolója a 35. Művészetek völgyéről
Amikor leszállok a Volánbuszról egy várakozással teli háromórás út után Budapestről, majd feltolom a bőröndöm a hepehupás hegyen, hogy felverjem a sátram, akkor érzem először, hogy megérkeztem. Utána, amikor a hajam az arcomra tapad, és napsütésben vagy esőben, de áll a következő öt napra fenntartott lakhelyem, akkor érzem másodjára. Majd, amikor lehuppanok a Kenderkert egyik hőn áhított sörpadjára egy repohár fröccsel a kezemben, és elkezdünk társasozni, akkor érzem utoljára, hogy igen, ez összetéveszthetetlenül a Völgy.
A 2025-ös Művészetek Völgye, mint minden évben, idén is hemzseg a programoktól, az élményektől és az alterlányoktól. Hömpölyög a gyermeksereg, a Folk Udvar megtelik táncoslábúakkal és a Lőtértől a Nagyszínpadig zengnek a jobbnál jobb előadók. Öt napot töltök a fesztiválon július 21-től 25-ig.
A többi program mellett a zenei előadók a tavalyi évhez hasonlóan ellopják számomra a show-t. Különösen a női popelőadók, akik a külföldi popszcénához hasonlóan szétszedik a színpadokat. Kezdve az ipar felívelő csillagjával, Cserihannával, akinek pályafutását első dala óta izgatottan követem. Mindig boldogsággal tölt el, amikor Hannát a színpadon látom, a tavalyi koncertjéhez képest idén egy későbbi idősávban, a Péterfy Bori & Love Band előtt, a Lőtéren. Hanna egész lénye varázslatos, kissé kínos, abszurd dalszövegeivel és átkötő szövegeivel mindenkinek a szívét rabul ejti a közönségben. A zenéje fülbemászó, érdekes asszociációi magukkal rángatnak, és természetesen az énekesnő szerethető karaktere mellett fontos megemlítenem, hogy dalait lemezminőségben énekli el.
Be kell vallanom, hogy a Péterfy Borit és a Love Bandet még sosem látom élőben, és bár csak pár dalukat hallgatom, óriási rajongóvá válok. Bori energiája, kisugárzása és a dalaik dinamikus mélysége magával sodor a koncert alatt. A frontemberből árad a szexualitás, minden porcikája dögös, és annyira lángol, hogy képtelenség az ötven méteres körzetben a szőke rocksztáron kívül mást nézni. Rekedtes énekhangján és a show-élmény garantáltan mindenkit rabul ejt. Lehetetlen unatkozni egy koncertjükön, mert mire kettőt pislogunk, Bori már szalad, ugrál, táncol és a tömeg tetejére áll, mintha ez a világ legkönnyebb dolga lenne.
Péterfy Bori és a Love Band
Az utolsó énekesnő, akit megemlítek, a Blahalouisiana frontembere, Schoblocher Barbara, aki koncertjén érzékszerv nem marad szárazon. Túlzás nélkül, Barbi Magyarország egyik legfantasztikusabb énekesnője. Óriási hangterjedelme, kimagasló énektechnikája és energikus színpadi jelenléte miatt csak imádni lehet. Kacér játéka a zenekar tagjaival izgalmas fűszert ad a dalaiknak. A Blaha-dalszövegek egyszerűek, de éppen ezért könnyen azonosulhatunk velük, és teli torokból üvölthetjük, hogy „Idén mégsem éllek túl.”
A Völgy során részt veszek egy workshopon, amely egy teljesen új szegmenst nyit meg az érdeklődési körömben. Gyulai Zsófia, marketingpszichológus, az SZTE professzora bevezet minket a fejbőrtípusokba, a tudatos hajápolásba és lerántja a leplet a hajápolási termékeket gyártó cégekről. Az egy óra alatt beszélhetünk saját élményeinkről, a haj–lélek kapcsolatról, megtudhatjuk, hogy számunkra nem mindig a legdrágább, legcsillogóbb és legsokoldalúbb termékek a legmegfelelőbbek.
Természetesen idén sem hagyjuk ki az örökkedvenc Momentán Udvart. A társulat idén is bemutatja a közönségkedvenc Éjjel-nappal Momentán sorozatukat, amelynek témája ez alkalommal egy amerikai gimnázium. A drámai fordulatokkal teli történetben szóba kerül egy cserediák, mérgezés, terhesség és a fizika hetedik törvénye is. Minden évben kalapot emelek a lenyűgözően tehetséges színészek előtt, akik mindig képesek a legabszurdabb helyzeteket a színpadra varázsolni és frappáns humorukkal szórakoztatni a közönséget. Emellett részt veszünk egy workshopon, ahol az óriási létszám miatt ülve improvizálunk. A fantáziadús játékokban csoportokban történeteket szőhetünk, kipróbálhatjuk magunkat különböző szerepekben és új embereket ismerhetünk meg.
Az idei fesztiválom egyik legüdébb színfoltja a Buda Udvar, amelyben megtekintünk két előadást. Az első a Király Dániel által rendezett Mikrómacsó, amely a Jurányi és a FreeSzFE közös produkciója. A főszereplő Noémi (Major Irma) előzetes rosszabbnál rosszabb párkapcsolatait boncolgatja egy majdnem one-woman show-ban, amelynek formai korlátját a jelenlegi párját, Benit alakító színész töri meg. A humorral és fanyar monológokkal átszőtt előadás magaslatokkal és mélységekkel tarkított jeleneteket fűz össze. A férfi archetípusokon keresztül tematizálja a hétköznapi problémákon túl, a szexista poénokon át a kapcsolati erőszakig a párkapcsolatok sokszínűségének teljes skáláját. Major Irma lenyűgöző teljesítményt nyújt az előadásban, szabadszájú, friss, mai, és éppen ezért nagyon szerethető.
A másik kedvencem a Buda Udvarból Széplaki Bori Holnap premier! című stand-up show-ja. A főszereplőnk már a kiállásával egy egyszemélyes színház, hangos, harsány és élénk. Aktuális poénjaival, frappáns kiszólásaival és sziporkázó jelenlétével az egész közönséget nevetésre fakasztja. Szóba kerül a politika, a középkorú nők sokszor abszurd élethelyzetei, és bár általában nem az én korosztályomról szóltak a történetek, mégis a stílusa mindenkit képes megszólítani. Emellett pedig nem feledkezünk meg Bori erőteljes és tereket átívelő énekhangjáról. Népszerű slágerek átiratait hallgatjuk meg, amelyek tökéletesen beleillenek az aktuális poénfűzér láncába.
Összességében a Völgy minden évben nagy élmény. A hemzsegő programáradatban sokszor elkap a fomo, hiszen sajnos nem tudok egyszerre nézni, máshol hallgatni, gyöngyöt fűzni, énekelni, improvizálni és túrázni. De egy dologra biztosan képes vagyok: jövőre is elmegyek a 2026-os Művészetek Völgyére, hogy megnézzem, meghalljam, megkóstoljam és megtapasztaljam azokat a szuper programokat, amik idén kimaradnak.
