Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend
A kapolcsi Művészetek Völgye idén már 33. alkalommal várja július 19. és 28. között különleges hangulatával a fesztiválozók hadát. Bizony, hadát, hiszen évről évre új csúcsokat dönt meg az összművészeti fesztivál látogatóinak száma. De miért ennyire és miért növekvően népszerű még három évtized után is a Völgy? Az egyetemes válaszok mellett felsejlik pár személyesebb is.
Először megérkezni és a része lenni valami felemelőnek, különösen ha az egy közösségi élmény, mindig csodás. Ám az igazán nagy szó az, ha az akkor érzett telítődés megismétlésére születik egy belső hívás: mi tagadás, a Művészetek Völgye nem fukarkodik azzal, hogy újra kinyúljon azért, aki egyszer már a falvaiba tette a lábát.
Völgytörténet dióhéjban
A Művészetek Völgyét Márta István zeneszerző álmodta meg, amikor felfedezte magának a Balaton-felvidéki Kapolcsot és annak környékét: az ember által formált táj és az Isten adta vidék sajátosan megkapó, békés szépsége már csak a magyar kultúra legjelesebbjeivel lehetett teljesebb. Az első fesztivált 1989 nyarán rendezték meg és az olykor-olykor jelentkező financiális nehézségek dacára legendás szellemi találkozóhellyé vált – Márta István 2013-ig vezette igazgatóként, őt Oszkó-Jakab Natália váltotta ezen a poszton.
Az 1989 óta eltelt három évtized sok mindent hozott az Eger-patak völgyébe: programok és velük művészek, előadók tízezreit, látogatók talán millióit; a fesztivál beépült az itt élő emberek életébe, sőt, gazdasági és szociális együtt járói megváltoztatták a környék településeinek és azok lakóinak sorsát is.
Ráadásul az igény erre az összművészeti és összkulturális programözönre (hiszen jóval kétezer feletti programszámról beszélünk a fesztivál tíz napja alatt) töretlennek tűnik az igény: a látogatók száma évről évre rekordot dönt: tavaly közel 150 ezren váltottak rá jegyet.
Különleges együttállások adják a vonzerő titkát
A Művészetek Völgyének tagadhatatlan versenyelőnye más fesztiválokhoz képest a kezdetektől fogva az, hogy megfizethető jegyáron kínál egy olyan merítést a magyar nyelvű irodalom, zene, színház, filmművészet, folklór, népművészet és kulturális közélet nagyjainak produkcióiból, ami egyetlen helyszínen és egyetlen időben nem lenne lehetséges.
Mindezek mellé a programszerkezet egy olyan miliőt teremt, amit szintén itt találhattak meg a magyar fesztivállátogatók először (azóta ezt a mintát – sok más elemmel együtt – más rendezvénysorozatok is magukévá tették). Helyileg elszórtan, de nagyon is szervesen épül be a fesztivál a Völgynek jelenleg otthont adó három falu különböző tereibe – a fesztiválozóknak mozogniuk kell a programpontok között és gyakran gondos szervezéssel felállítani egy saját menetrendet, hiszen az egyéni ízlés szerint kiválasztott programok messze lehetnek egymástól.
Ez egy sajátos, egyrészről feszes, másrészről pedig rugalmas hozzáállást igényel, aminek része a mozgás, a tervezés, az újratervezés, a véletlen és természetesen a kaland is. Ráadásul a tíz nap elegendő idő arra, hogy ez a belső lelkület komfortossá váljon és a vágyott elszakadást is biztosítsa a hétköznapok rutinjától. Az ide-oda cikázás során emberek találkoznak, barátságok és ismeretségek szövődnek, majd tartanak pár percig, óráig, napig, vagy még tovább. Itt erre az időre mindenki barát, erőszaknak, feszültségnek a szele sincsen jelen, a biztonság és a kedvesség mindig tapintható – kiváló indikátor erre az egyedül közlekedő önfeledt fiatalok, kiskamaszok évről évre növekvő serege is.
Fotó: Fekete Kristóf Tibor
Egy másik generációnak tartogat örömöket a kézműves vásár, amin ugyan kóklereket is találni, ám megidézi a piacozás minden báját – sokan pont erről emlékeznek Kapolcsra, hiszen még az átutazók is megállnak, hogy a vásársoron sétáljanak és picit magukba szívjanak a Völgy hangulatából. S arról sem érdemes elfeledkezni, hogy milyen közel van a Balaton és úgy általában az északi part minden fontos és népszerű turistacélpontja.
Ezek mind egy-egy olyan elemet adnak hozzá a Művészetek Völgyéhez, ami máshol vagy másképp nem lenne lehetséges – Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend szimbiotikus részvételét meg sem említve.
Programözön
Az idei évben 2972 program várja a fesztiválozókat csaknem 40 helyszínen. A Panoráma Színpadon idén a 30Y, az Aurevoir., a Bagossy Brothers Company, a BËLGA, Beton.Hofi, a Blahalouisiana, a Bohemian Betyars, a Carson Coma, a Csaknekedkislány, az Elefánt, az Esti Kornél, a hiperkarma, az Ivan & The Parazol, a Kiscsillag, a Margaret Island, a Parno Graszt, a Platon Karataev, a Punnany Massif és a Quimby játszanak.
A fesztivál második nagyszínpadának számító Közlekedési Múzeum x LŐTÉR helyszínen lép fel az Analog Balaton, az Anima Sound System, Ajsa Luna, a Besh o droM, a Co Lee Live Band, a Duckshell, az Európa Kiadó, a Fiúk, a Freakin Disco, Hundred Sins, a Lóci Játszik, a Péterfy Bori & Love Band, a Random Trip, Sisi, a Selah Vie, a Szabó Balázs Bandája, a Vad Fruttik és a VHK is.
Innen indul minden nap a múzeum retro Ikarus busza is, a Zenélő Busz, amely akusztikus koncertekkel a fedélzeten robog körbe a fesztiválon. Mindeközben Vigántpetenden a Cirque du Tókert olyan legendáknak ad otthont, mint Zorán, Kern András, Dés László, a Csík zenekar és Presser Gábor, valamint a Budapest Bár. Emellett több kortárs táncművészeti produkció és újcirkuszi előadás is lesz itt, mint például a Feledi Project, a Duda Éva Társulat vagy a Fővárosi Nagycirkusz műsorai.
