Shakespeare: III. Richárd / Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
Nagy a némaság nézőtéren. Az uralkodóaspiráns legalább némi lelkesedést szeretne látni vélt vagy valós hívein.
jelenet az előadásból fotó: Eöri Szabó Zsolt
Ám a magára hagyott, ezért tanácstalan nép makacsul és kitartóan hallgat. Akárcsak Puskin Borisz Godunov című tragédiájában, itt is vádolja a csend a hatalomra törőt. Az orosz klasszikusnál nincs tovább, a zárlat maga a csend. III. Richárd azonban egy kételkedve kérdező hangra feleletként kisebb bárdot hoz és húst kezd osztani. Átlátszó nylonzacskókba porciózza az adagokat, majd szétdobálja ajándékait, amelyektől támogatottságot remél. Az olcsó és ismerős fogás nemegyszer bejön.
A tizenharmadik Madách Nemzetközi Színházi Találkozó a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának III. Richárd című előadásával kezdődött.
Jan Kott Shakespeare esszéi óta tudjuk, hogy a szerző királydrámái a nagy történelmi mechanizmusról, az egyszer fenn, egyszer lenn kiszámíthatatlan dinamikájáról szólnak. A Nemzeti Színházban látott produkció rendezője, Albu István abból indult ki, hogy Richárd kiváló színész, sőt valóságos reneszánsz összművész, aki színdarabot ír és rendez, amelynek ő maga a legfontosabb szereplője, ráadásul kiválóan énekel is. A játékosságban rejlik III. Richárd ereje, meg abban, hogy élvezi, amit csinál. A legváratlanabb pillanatokban vonja uralma alá a nézőt. Ahogyan például úrrá lesz testi fogyatékosságain és hátrányait hódításai szolgálatába állítja. Richárd feleségül kéri Lady Annát (Budizsa Evelin), akinek édesapja és férje meggyilkolásában részt vett. A leendő férj gyűrűje pecsételné meg a kézfogót. Igen ám, de nem jön le a merev, csípőhöz szorult kézről a gyűrű, előbb a fekete kesztyűt kellene lehúzni, hogy az ékszer átadható legyen. Richárdnak nagy nehezen sikerül ez, végül nyálával segít saját magán. Mindezt annyi természetes energiával teszi, hogy valahol értjük Lady Annát, amikor nem tud nemet mondani domináns kérőjének.
Nagy Csongor Zsolt
Illenek a Doors dalai a királydrámához, mert a szövegek tabukról és tudatalatti vágyakról szólnak és III. Richárd számára nincsenek határok. Az előadás egyben élőkoncert is, amelyben Jim Morrison együttesének legismertebb dalait érvényesen szólaltatja meg az erdélyi társulat (zenei vezető: Bakk-Dávid László). Márton Erika látványtervező háromszintes emelvénye ismerős a rock koncertekről, ám ezúttal a piros vasszerkezet a hatalom piramisa. Richárd egy kivételtől eltekintve végig a padlón marad, ellentétben az eddigi királlyal, IV. Edwarddal, mégis ő lesz az uralkodó.
Nagy Csongor Zsolt a gonoszság mögött kevés indulatot sejtet, annál több a terve, amelyeket aztán következetesen hideg fejjel hajt végre. III. Richárd olyan megfontolt lomhasággal jár bal lábán a magasított talpú, ortopéd cipővel, ahogyan a támadás előtt álló kígyó komótosan mászik. Nem lehet tudni, hogy mikor gyorsul a mozgása, hogy lecsapjon megbűvölt áldozatára. A címszereplő bőrnadrágban és kivert fémcsatos övvel Jim Morrison alteregója. Katartikus élmény hallgatni Light my Fire, vagy a Riders on the Storm című dalokat Nagy előadásában. A színész ugyanis képes a gondolati mélységet és a rock and roll szilajságát, sőt blaszfémiáját megélni, és így megtapasztaltatni a közönséggel a határátlépéseket. Nagy a rockot a színház intimitásához közelíti, amennyiben a halk visszafogottság, sőt a csend válik hangsúlyossá énekében. Kihagyva egy-egy ütemet kacérkodik a témával és velünk. Mindeközben Morrison transzállapotai is átélhetők a néző számára. A The end című dalban nem találjuk a szavakat arra, amit sokan éreznek, talán legbelül mindenki, de kimondani nincs erő és mód. A kimondhatatlan pillanataiban a dalszöveg ritmusszünete verssé nemesedik, hiába prózai a téma, mégis groteszk pátosz hatja át az előadást. A fiú apja vesztét kívánja, és édesanyja testét akarja birtokba venni – szenvedélyes szerelemmel. Arról énekel a gátlástalan III. Richárd, hogy a mindenkori társadalom normái, amelyben élni kényszerülünk, akadályozzák az egyént.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának lendületes előadása megtapasztaltatja velünk a ritkán átélhetőt. A Vecsei H. Miklós átirata nyomán készült III. Richárd az állampolgári tanácstalanságból eredő anarchiáról mesél. Nincsenek uralkodói kvalitásaik a hatalomra áhítozóknak. IV. Edward (Diószegi Attila) alkalmatlan a felelősségteljes kormányzásra. Fia, York hercege (Jankó-Szép Tamás) nyikhaj kölyök. Nincs mit tenni a formátumos III. Richárd uralkodik rajtunk. Mi pedig tapsolunk a szellemes és sármos gazembernek.
