Budapest Park, 2024. 05. 23.
Beck Zoli gitár nélkül, Németh Juci vagány, Sena elragadó; Pálmai Anna és Péterfy Bori nemcsak a dalokkal, hanem a színészekkel is együtt élnek a színpadon
Ez kellett csak és már nem hiányzott semmi más
Amennyire vészjósló, vihart ígérő az égbolt a Budapest Park felett, annyira színes a pöttyös, pörgős szoknyák miatt a színpad előtti nagy tér. Az időjárásra nem emlékszem, a hangulatra, a színességre és az önfeledtségre annál inkább a tavalyi Csinibaba Táncdalfesztiválról.
Ne bízz a nőben, ha rád nevet
Vajdai Vilmos koncertszínház jellegű performansza a Katona József Színház alapításának 40. évfordulója alkalmából készült a főváros egyik legnagyobb szórakozóhelyének nagyszínpadán. És bár az előző évben készült werkanyagokban és interjúkban „egyszeri és megismételhetetlen közös műsorként” hivatkoznak az előadásra, 2024. május 23-án mégis újra összeállt a jó torkú színházi társulat a kortárs zenei szcéna képviselőivel és a Csinibaba-korszak slágerei iránti szeretettel.
Beton.Hofi: Gedeon Bácsi a nők bálványa, magányosan buszozik ki Kőbányára
Megépített, lépcsős tribün és a Meggyes Ádám karnagy vezette NART Orchestra Big Band várja a (meglepően) rengeteg féle korosztályból érkező közönséget. A konferansziék már az első pillanatban megadják a Vajdai-féle rendezéseknél megszokott szürreális hangulatot. Kocsis Gergely öltönyben, Thuróczy Szabolcs csinos, női estélyiben nyitja meg a fesztivált. A jelent és a múltat összekötő gesztus, hogy Kocsis és Thuróczy az egykori esemény műsorvezetőinek szinkronjaira tátogják szövegüket. Ismeretterjesztés a fiataloknak, nosztalgia az idősebb generáció számára. Ebből a képből indul el a felszabadult, hangtechnikailag és látványilag is profin kivitelezett fesztivál.
A nagyrészt a Csinibaba film slágereiből felépülő műsor a hatvanas-hetvenes évek korszakalkotó dalaival egészül ki. Keressük Ádámot; éltetjük Gedeon bácsit, a nők bálványát; Seherezádéval elmerülünk a keleti világban; siránkozunk a kései bánaton és az utánunk jövő vízözönön. Kicsit szomorkás a hangulatunk máma, úgyhogy Angéla után kiáltunk és ordítunk a boldogságtól; almát is eszünk; táskarádiózunk és zárószámként kérjük az Urat, hogy adja az esőt.
Nem minden színész talál el minden hangot, nem mindenkinek van kiemelkedő hangszíne, de az a hév és szeretet, amivel már másodjára állítják színpadra a produkciót, annyira erős és szeretetteljes, hogy a szakértő zenei fül is megengedővé válik az esetenkénti intonációs hibákat hallva. Vajdai a nosztalgiát a háttérben vetített, kissé abszurd animációkkal valamint performanszos elemekkel teszi teljessé. Például a rendező-színész mexikói öltözékben egy hatalmas, gumiból készült csikkel vonul át a színpadon a Mariguana cha cha cha című szám során.
Fotók: Nagy Marci, Rosta Márk
Az előadás jelmezei nem csupán hangulatfestők, hanem megidézik a teljes korszakot. Giliga Ilka stylist munkái design szempontjából a mára is kikacsintanak. Merész és visszafogottabb darabok, harsányak és elegánsak, nagyon retrók és modernebb fazonok egyaránt feltűnnek a lépcsős díszleten.
A koncert közepe táján még a tavaly szintén színpadra lépő, a közelmúltban 90. életévét betöltő Szinetár Miklós újfent megosztja gondolatait a közönséggel a színházról, a korszakról, a világról. Hogy pontosan mit, azt sajnos a hátsóbb sorokban állók nehezen hallják, Szinetár inkább az első sorokban állókat tudja elérni. Vajon a mikrofon vagy az énekmentes beszéd iránti emberi figyelmetlenség állhat a háttérben…?
Elfeledlek, ne gyere soha már
A társulat mostani és egykori tagjainak színpadi dinamikáját és a fesztivál hangulatát nagyban erősítik a zenészek. A Katona és a meghívott színművészek jelenlétét és énektudását dicséri, hogy alig érződik bármiféle különbség köztük és a magyar kortárs zene jeles képviselői között a közösen előadott duettekben, hármasokban vagy tuttikban. És mintha a profi énekesek is másfajta szellemiségben léteznének a színpadon. Lábas Viki a szokásosnál is felszabadultabb, Beck Zoli gitár nélkül is energikus, Németh Juci vagány, Sena elragadó, Péterfy Bori pedig nemcsak a dalokkal, hanem a színészekkel is együtt él a színpadon.
Fotók: Nagy Marci, Rosta Márk
Ez utóbbi a Pálmai Annával előadott kezdőszámukon, a Késő bánaton érződik leginkább. Vitáris Iván pedig elementáris a hatvanas-hetvenes évek stílusában is. Az idei produkció újdonságai közé tartozik Csákányi Eszter – a Lady Karnevált énekelve Csákányi számomra új jelentést ad a dalnak -, valamint Beton.Hofi és Sissi fellépése is. Utóbbi kettő némely klasszikust rapbetétekkel egészít ki, amik a dalok örökzöld minőségét és a műfajok bátor keverésének igényét és érvényességét bizonyítják. Az ő közreműködésük teszik igazán kortalanná és mindenkihez szólóvá a Csinibaba Táncdalfesztivált.
Bár szinte ordítva kérjük az Urat, szerencsére az eső elkerüli a Budapest Parkot, az ég kitisztul, a közönség pedig annyira feldobottan, lelkesen, zenével és színházzal telve zúdul ki az utcára, hogy úgy tűnhet, a boldogságtól ordítani tudna, ha nem lenne ma egy kicsit rekedt.
