Lev Birinszkij: Bolondok tánca / Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
Az első felvonás politikai (ál)merénylettel végződik. A második részben egy lelkes forradalmár magára vállalja az előbbi „bűncselekményt”.
jelenet az előadásból fotó: Tamási Áron Színház
A harmadik zárlatában felvetődik a zsidópogrom lehetősége, hiszen az orosz forradalmakat rendszerint ez előzi meg. A negyedik felvonás a hatalomváltásoké, amelyek véres puccs nélkül következnek be.
Lev Birinszkij vélhetően 1912-ben írt tragikomédiája, a Bolondok tánca a forradalom színdarabja. A homályos életű szerző nagyon érzi a színpadot, hiszen dramaturgiai példatárba illőn épül a négy rész: a felvonásvégekben csattanó és jótékony információhiány várja az olvasót. A forradalom úgy ábrázolódik, mint ami nem valósul meg, vagy ha mégis, akkor másként, mint azt előzőleg képzeltük. A változékony nézőpontoknak köszönhetően a szatirikus irodalom gyöngyszeme a Bolondok tánca, amely tematikáját, írói eszközeit illetően Gogol A revizor és Erdman Az öngyilkos című darabjai között helyezkedik el.
Bélai Marcel rendező és Kiliti Krisztián dramaturg igazította mai színpadra Györffy Miklós németből készült fordítását a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház számára. A cselekmény egysége megmaradt, ám a humort több helyütt beáldozzák az adaptáció készítői a feszes ütemű politikai szatíra oltárán. Az írásban humoros Nyikitát, az öreg parasztot a színpadon Pál Ferenczi Gyöngyi szimbolikusan nyomasztó figurának, a társadalom valódi igényeitől drámaian elszakadt forradalmi hevület áldozatának mutatja.
Bélai rendezésének komoly erénye, hogy bonyolultságukban mutatja az emberi kapcsolatokat. Egy főnök-beosztott viszony a bibliai bűnbeesés parafrázisává lényegül át. Kiváló ötlet a korrupt Balukin (Fekete Mária, Kocsár József) megkettőzése, hiszen a doppelgänger motívuma a kafkai hivatali groteszk felé mutat.
A kettős életet élő Iván Habarovics kormányzónak első színrelépésekor a személyzet húzza ujjára a jegygyűrűt. A legfőbb hivatalnok messze nem szent, de magától nem követett volna el oly stikliket, mint amilyenek a nevéhez fűződnek. A legnagyobb ezek közül, hogy az elöljáró pénzügyi támogatást kért és kapott a központtól, mondván véres és folytonos forradalom dúl a kormányzóságában, holott egy pisztolylövés sem dördült el. Talán nem is fog. A nagyszerű Mátray László nem a csetlő-botló kisembert adja. Habarovics nem egyszerűen megúszásra játszó hivatalnok, vélhetően akár megfelelő vezető lehetne, ha képes lenne úrrá lenni emberi gyöngéin. Ez utóbbira az őt bűnre csábító Titkár mellett semmi esélye. Mátray Habarovics megformálójaként sármos férfi, aki elviselhetetlen házasságából menekülve próbálja túlélni a közélet számára egyre veszélyesebb alakulását, miközben humora is van az alakításnak.
Korodi Janka, Mátray László
A rideg és érzéketlen Titkár nem nélküli, emberbőrbe bújt csúszómászó. A Titkárban megsavanyodik a tej és állottá lesz a víz. A hosszú copfba kötött hajú Korodi Janka nőnek férfiasan kimért, férfinak testetlen. A szuggesztív Korodi bármiről képes meggyőzni, majd néhány pillanat múltán ugyanezzel kapcsolatban elbizonytalanítani főnökét, a kormányzót. Aztán természetesen az eredeti, a Titkár által felvetett terv mellett döntenek. Lelketlen bábként rángatja vállát a kormányzó felvetéseire, miközben a cselekményidő jelentős részében éppen ő mozgatja marionettként Habarovicsot. Ám mindezt nem látványosan teszi. A Titkár merev arccal és testtel húzódik meg a színpadon, hogy aztán egészen lassan mozduljék. Ha új információt szimatol, törzse óvatosan oldalirányban dől meg. Ha forrónak érzi a lába alatt a talajt, oldalirányú, megfontolt léptekkel indul meg, egészen addig, amíg eszébe nem jut a mentőötlet. Korodi nem jár, inkább komótosan csúsztatja lábait, majd igyekszik helyet foglalni a térben. Éppen csak ott van a vékony alak, lábai alig érintkeznek a padlóval, mégis komoly színészi súllyal van jelen.
A zárlatban a forradalom „szele” érződik. A város egyetlen zsidó származású polgárát, Goldmannt (Márton Lóránt-László) előbb meglincselik, majd megölik. A vezetést átveszi a Titkár, ami semmi jót nem ígér.
Nagy világszínház a sepsiszentgyörgyiek produkciója. A Bolondok tánca két felvonása a társadalmi kataklizmák működési mechanizmusát izgalmas formában tálalja. A politika színfalai mögé pillanthatunk, ahol a fontos ügyek történnek. Ezt húzza alá a látvány is, hiszen a Szőke Zsuzsi tervezte színpadon a nézőkkel szemközi ajtók zárva vannak. Ha be is jön valaki, a bejárat azonnal csukódik mögötte. Senki nem szeretne a folyamatokon kívül rekedni, ezért olykor az ajtókon vágott ablakokon igyekeznek bemászni. A legnagyobbnak tűnő, legradikálisabb társadalmi tettek mögött kisszerű, ócska játszmák húzódnak meg, sugallja az előadás, és nehéz vitába szállni az előbbiekkel.
Az írás a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján, a 2026. június 26-án látott előadás alapján készült.
