Fleischer Restobar
A Fleischer Restobar-ban szokás az asztal közepére helyezni az ételeket, és mindenki mindenbe belekóstolhat, amihez kedve van. Nincs tanácsolt sorrend, megkülönböztethető előétel, vagy főétel, bármi, tetszés szerint, követhet bármit.
fotó: Balázsy Panna
No jó, a desszertet azért a végén esszük, a levest pedig nem utána, de ez a szisztéma azért kellő lazaságot ad az étkezésnek. Az adagok kisebbek a szokásosnál, az áruk is mérsékeltebb, de nagyobbak a tapas bárokban megszokottaknál. Small plates hirdeti az étlap. Általában két-háromfélével lehet jóllakni, különösen nagy étkűeknek esetleg négyféle is jöhet, és, ha ezt beszorozzuk az asztalnál ülők számával, akkor ennyi fogásba torkoskodhatunk bele.
Sokunknak volt már olyan dilemmája amikor beültünk valamelyik étterembe, hogy többfélét is megkóstoltunk volna, és csak nehezen tudtunk dönteni, akár még utána is tipródtunk, hogy amit nem választottunk, tán mégiscsak jobb lett volna. A 2021-ben megnyílt és Gault Millau sipkával jutalmazott Fleischer segít ezen a gondon, és közösségi élménnyé teszi az ebédet vagy a vacsorát. Amúgy ebédmenü is van, ez egész adagokat tartalmaz. Étterem és bár elegyéről van szó, tekintélyes, mutatós bárpulttal, jelentős minőségi bor, sör és koktélválasztékkal.
A tulajdonosok a már igencsak bejáratott, több mint negyedszázados, pont szemben lévő Két Szerecsen testvérének szánták, ahová gyakran nehéz beférni. Érdekes a Fleischer története, aminek a helyén valaha a Grand Café működött. A Fleischer pedig ruhákat mérték után készítő, elegáns szalon volt az Andrássy úton, amit egy zsidó házaspár működtetett, és a háború után elvették tőlük az üzletet. A Grand Cafét is felszámolták, mert a szocializmus idején nem kedvelték az információk szabad áramlásának, a közösségi létnek terepet biztosító kávéházakat. A helyiségének egy részét kapták meg némi kárpótlásul Fleischerék. Azonban ez jóval kisebb volt, mint a ruhaszalonjuk, emiatt nem tudták volna az eddigi teljes szolgáltatásaikat nyújtani, ezért úgy döntöttek, hogy csak ingeket készítenek ezután.
A férfi halála után a felesége ezt egyedül is folytatta, és a finom anyagú, parádésan szabott ingei legendássá tették a csaknem mindenki által szeretettel Fleischer néninek szólított hölgyet, aki rendszeresen átjárt a Két szerecsenbe ebédelni. Az üzletét régóta meg akarta venni tőle Kereszty Gábor, a Két Szerecsen egyik tulajdonosa, aki szerkesztő-riporterként kezdte a pályafutását, a TV2 vezérigazgatója is volt. Mivel összebarátkoztak, abban maradtak, ha valakinek a hölgy eladja az üzletét, az csak ő lesz. Ám igencsak hosszú ideig húzódott-halasztódott az adásvétel, Fleicher néninek fölöttébb a szívéhez nőtt a boltja. Végül kilencvenhét évesen, a halála előtt fél évvel, mintha megérezte volna, egyik napról a másikra, hirtelen adta el, azzal a kikötéssel, hogy megtartják a nevet. Hozzávásároltak még mellette lévő helyiségeket, végül így nyílhatott meg a Fleischer Restobar.
fotó: Balázsy Panna
Azt mondja a velünk vacsorázó Kereszty, hogy olyat szerettek volna, amihez hasonló Magyarországon még nemigen volt. Sikerült bejáratni, vannak törzsvendégek, magyarok, külföldiek egyaránt, de még nincs mindig annyira tele, mint a Két Szerecsen, amely látogatottság elérése egyébként a cél. Bár szintén bisztró jellegről van szó, nem is szereti a fine dining kifejezést, az ételek összetettsége, választékossága, minősége mégis közelít ahhoz.
Az első „menetben” négy fogást kérünk, és ezekhez Barna Zsanett séf küld még egyet, amit ő javasol. Lelkesen beszél az alkotásairól. Lerí róla, hogy imádja, amit csinál. Nyitáskor nem ő volt a séf, hanem Krasznai Norbert, akivel ő is érkezett, és miután Krasznai elment, a tulajdonosok megbíztak benne. Az ételek bizonyítják, hogy egyáltalán nem kellett megbánniuk. Ránézésre is guszták, de egyáltalán nincsenek túlcsicsázva, túlvariálva, viszont mindegyikben van ötlet, fantázia, alkotókedv, akár játékosság. Öt fogás egymás mellett különösen jól mutat, megelőlegezi a halmozott élvezetet.
Persze azért működnek a megrögzött szokások, hogy például a marha-tatárt előételnek tekintem, és nem csak amiatt kezdem el először enni, mert a kedvenceim közé tartozik. Szinte kivétel nélkül pirítóssal adják máshol. Itt azonban a húst úgynevezett mille feuille, vagyis ezer lapos burgonyára halmozzák. Ez úgy készül, hogy a krumplit kukoricakeményítővel összedolgozzák, berakják a sütőbe, és utána vékonyra felszeletelik. Így réteges és fölöttébb roppanós lesz. A tetején helyezkedik el a tatár, ilyen módon összehasonlíthatatlanul jobb mint pirítóssal, és sokkal impozánsabban néz ki.
fotó: Széll Bálint
A sárga céklát mazsolával, gyömbérrel, házi passió dresszinggel és mentával ízesítik. Alatta sós joghurt van, amibe kis narancsborsot csempésznek és lime reszelt héját, ettől még frissebbnek hat az étel. A hokkaido tök alatt sült kecskesajt található, a tetején mézzel és vajjal krémesített sült sütőtök van. Annak tetején pedig sütőtök szalag és mango chutney teszi teljessé a kompozíciót. A vitello tonnato, vagyis vékony szeletekre vágott borjúhús, tonhalszószban, citrusos, kapribogyós, fokhagymás, lágyan elomlik a szájban. A markánsan sűrű narancsos, sáfrányos ízvilágú Marseilles-i halleves halibutot, tőkehalat és fekete kagylót rejt magában.
Hárman esszük az ételeket, de azért így is szusszannunk kell a következők előtt. Ám sebaj, addig dumálunk, iszogatunk. Többen így tesznek. Erre is találták ki ezt a helyet, ami ettől közösségi térré is válik. Oldott a légkör, fesztelenül gördülékeny a kiszolgálás. A hatalmas ablakokon keresztül nézegethetők a Nagymező utcában sétálók, olykor ők is mustrálnak minket. Ahogy valamennyi vendég látja a többieket, mintha senkinek nem lenne titkolnivalója senki elől. Ez érdekes és kellemes illúzió.
Aztán nekiduráljuk magunkat a következő adag ínyencségeknek. A véres hurkát könnyedén vékony rétestésztába burkolják, zellerrel, gránátalmás lencsesalátával tálalják. A garnélát tempurába, vagyis ropogós, ám mégis lágy tésztaféleségbe bújtatják, és édes chilivel, mentával kínálják.
fotó: Széll Bálint
A vajpuha, hófehér húsú halibut tobico beurre blanc-ban, azaz francia vajmártásban „lubickol”, és édesburgonya is dukál hozzá. A remek rib eye steak-hoz saját levéből készült jus és shimeji gomba társul. Bár finomak az ételek, de azért sajnos marad belőlük a tányérunkon, mert a gyomrunk nem káptalan. Kilenc small plate sok volt hármunknak. Mondják, hogy többeknek külön desszertgyomruk van, de azért biztos, ami biztos alapon, már csak egy desszerten osztozunk. A passiógyümölcs alapú mousse selymesen krémes, kellemesen fanyar, étcsokoládéval és brownie-val közösködik a tányéron. Méltó lezárása az ételsornak.
A Fleischer üdítő hely. Jó érzés tölti el benne a vendéget. Fesztelensége, oldott hangulata, ételei, italai jótékonyan hatnak testre és lélekre, ez pedig megnyugvás a világ káoszában.
