Morgan Lloyd Malcolm: Darázs / Delta Produkció
Ördög Tamás rendezése ellentétes színészi stílusokat ütköztet. A két színésznő játéka azért harmonizál, mert többször is változik, hogy ki az erősebb. A hóhér és az áldozat világban elfoglalt helye nincsen kőbe vésve, ezért hol távolodnak, hol közelítenek egymáshoz a pozíciók.
Kiss-Végh Emőke
Kezdésként a díszlet rózsaszín leplére vetített filmet látunk. Évtizedek után találkozik a két nő. A néhai iskolatársak nevét nem tudjuk, a közös múltjukból mind több mozaik kerül a helyére, hogy kiadja a képet, amely azonban soha nem lesz egész teljesen. A kamera eleinte lassú mozgása hol az egyik, hol a másik arcra összpontosít, hogy aztán egyre gyorsabban váltson a kép az arcok között. Ofner Gergely videója előlegezi az előadást. A színpadi suspence titkaként a változó perspektívák villantják majd fel a két nő történeteinek közös metszőpontjait.
Ördög Tamás rendezése ellentétes színészi stílusokat ütköztet. A két színésznő játéka azért harmonizál, mert többször is változik, hogy ki az erősebb. A hóhér és az áldozat a világban elfoglalt helye nincsen kőbe vésve, ezért hol távolodnak, hol közelítenek egymáshoz a pozíciók. Az örök nyugtalanító dilemma jelenik meg a szereplők emlékfoszlányaiban: a joggal vagy jogtalanul az élet előszobájának tekintett iskolai évekből lehetetlen következtetni arra, hogy kiből mi lesz felnőttként.
Sodró Eliza színészete a pergő nyelvű naiváé, ritkábban a dacos lányé. A színésznő alakításaiban a játékosság képez hidat a dráma és a humor között. Alig van komor szituáció, amelyet ne árnyalna, enyhítene a pajkos derű. Most, Morgan Lloyd Malcolm Darázs című darabjában a kétértelműség helyett a dráma a hangsúlyos szerepformálásában. Sodró megkeseredett, szabadszájú nő, aki negyedik gyermekét hordja a szíve alatt. Az érzelmei azonnal látszanak, hiszen a sokat tapasztalt test szinte minden része mozog. Szakadt, leharcolt háziasszony külseje (jelmez: Balázs Juli) hűen tükrözi impulzivitását, hiszen többet élt már eddig is, mint más nő nyolcvan év alatt.
Sodró Eliza
Kiss-Végh Emőke nemegyszer volt a társadalom elvárásait merészen hanyagoló nő, akinek furcsaságai, bohóságai szeretetre vágyó lelket rejtenek. Ha konszolidáltabb, nem annyira meggyőző, mert kevesebb a titka. Ezúttal szerencsésen keverednek játékában a rejtetten agresszív személyiség jelei, a kétségbeesetten magányos asszony motívumaival. A gyermektelen nőt alakító Kiss-Végh a megelevenedett szobor, aki többször lemászik a talapzatáról, máskor visszafelé veszi az irányt, hogy újra fenyegetően merev, megközelíthetetlen alakká váljék. A testétől eltartott, fekete kesztyűbe bújtatott kezeire nem lehet nem figyelni.
Maradjon titok, hogy a címbéli rovar kibe ereszti a fullánkját, ha egyáltalán történik ilyesmi. A kamaszkori kiközösítések és megaláztatások életünk végéig kísérnek minket. A thriller műfajába sorolt Darázs mögött azonban valami fontosabb bújik meg. A szereplők belső motivációi szöges ellentétben állnak a társadalmi elvárásokkal, mert a két dimenzió egyszerre összeegyeztethetetlen az egyén boldogságával.
Fotók: Gordon Eszter
A Darázs napjaink magyar társadalmának legfájóbb pontját, a születendő gyermek témáját járja körül. Arról is szól a történet, hogy férfiként talán, de nőként mindenképpen megszívod, mert lehetetlen az elvárásokhoz igazodni. Gond, ha jön a baba, de nagyobb probléma, ha késlekedik, vagy egyáltalán meg sem születik. A Delta Produkció a Kristály Színtérben bemutatott, feszült hangulatú előadásában nem csalódik a borzongásra vágyó publikum.
Az előadás decembertől a Centrál Színházban látható.
