Wagner in Budapest

|

Budapesti Wagner-napok 2016 / Müpa

Nagyot álmodott Fischer Ádám, amikor Wagner-előadásokat képzelt a Müpa színpadára.

1920x850_11720_wagner_a_rajna_kincse_160616_01

Wagner: A Rajna kincse

Wagner elképesztő mértékű önbizalma nélkül szegényebb lenne a zeneirodalom, és a zenekedvelők számos generációja. Ha ő nem hitt volna eltökélten a saját tehetségében, nagyra hivatottságában, aligha válik zeneszerzővé. Szerencsére a baráti támogatók és mecénások közreműködésével létrejöhetett a megálmodott életmű. Valójában talán más – több, mint amit korábban akár csak elképzelni is tudott.

Álmodott később „más léptékben” is, ha hihetünk feljegyzéseinek, egy délutáni alvást követően A Rajna kincse hangszeres bevezetésének megálmodott koncepciójával ébredt (erre utal Kroó György, Wagner halála centenáriumára megjelentetett könyvének címe: Heilawac, avagy délutáni álom a kanapén).

És nagyot álmodott Fischer Ádám, amikor Wagner-előadásokat képzelt a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének színpadára. A megvalósításhoz lelkes együttműködő partnereket talált, s immár egy évtizede egyre növekvő érdeklődésre számot tartó rendezvénysorozat született. Az elismerésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a helyszín kiérdemelte „a Duna-parti Bayreuth” elnevezést. Ez alatt az idő alatt felcsendült itt mind a 10 Wagner-mű, amelyek már a szerző életében otthonra leltek a Zöld domb híres épületében, ráadásul, a Tetralógia négy egymást követő estén csendült fel itt, miként a szerző annak idején megálmodta (igaz, egy-egy szerepet nem ugyanaz a szereplő énekel valamennyi estén – a tagságában csak részlegesen cserélődő zenekar a saját bőrén érzi e vállalkozás emberfelettiségét).

A földközeliek eközben megannyi kérdést vetettek fel, rámutatva a Magyar Állami Operaház műsorával való ütközésre, a rivalizálás elkerülhetetlenségére, s megkérdőjelezve a különböző rendezői koncepciók egymás mellett élésének létjogosultságát. Amikor azonban beindult a gépezet, az álomgyár, mind inkább a művészi realizálásra összpontosult a figyelem.

1920x850_11721_wagner_a_nurnbergi_mesterdalnokok_160624_01

Fischer Ádám

Utóbb úgy tűnik: mintha soha nem is lettek volna igazi „ellendrukkerei” ennek a projektnek – még a legkevésbé lelkesek is hamar behódoltak a nemzetközi perspektívában működő vállalkozásnak. Kezdettől fogva egyaránt részt vettek benne külföldi és hazai erők, egy csónakban evezve, a minél tökéletesebb produkciók érdekében. A Wagner-rajongók számára korábban elképzelhetetlen csoda volt, hogy Budapesten, élőben láthatják-hallhatják azokat a rangos Wagner-énekeseket, akiknek a művészetét korábban legfeljebb felvételeken vagy élő előadások közvetítésekor volt módjuk megcsodálni. És mindig van alkalom „felfedezésekre” is, újabb kedvenc-gyűjtésre – idén Anja Kampe Sieglinde-alakítása jelentett előre nem várt, elementáris élményt.

Mind többen érezhették magukat bennfenteseknek, s az évről-évre megszerezhető élmények hatványozott élmény- és tudásanyaggal járnak. Ilyenkor szép számmal kivonul a szakma is, ritkán látni annyi énekest és hangszeres muzsikust, valamint zeneszerzőt egy-egy alkalommal a Müpában, mint a Wagner-esteken.

Idén a Tetralógia mellett A nürnbergi mesterdalnokokból hirdettek két előadást. A hat est állandó szereplője Fischer Ádám mellett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara volt. A rendszeresen visszatérő érdeklődők észrevehették, hogy az újbóli műsorra tűzések alkalmával többé-kevésbé módosul a látványvilág – ritkábban hangzik el az előadások furcsa, „félig szcenírozott” jelzője is. A zenés színházak kétségkívül hagyományokhoz ragaszkodó, mondhatni, maradi ízlésű közönsége – visszahatásként megannyi rendezői önkényre – kezdetben a visszafogott-stilizált látványvilágot üdvözölte nagy lelkesedéssel, amely helyet hagy a képzeletnek, majd megbarátkozott a legújabb technikai vívmányok segítségével kialakított, kétségkívül újszerű látványokkal. A videoanimáció immár általánosan elfogadott realizációs lehetőség ezekben a produkciókban.

Azoknak, akik még nem jártak Bayreuthban, kezdetben meglepő volt a felvonások közötti terjedelmes (50-60 perces) szünet. A Müpa rendszeresen kitett magáért a kulináris kínálatot illetően, ugyanakkor a környezet lehetővé tette a szolidabb, piknik-jellegű időtöltést is. Jutott idő a könyvesbolt felkeresésére és a hangfelvétel-kínálat áttekintésére – és aki nyitott szemmel jár, csakhamar ismeretlen ismerősökre tehet szert, akikkel közös témának bizonyul a friss élmény, s felfedezhet évről évre visszatérő külföldieket is. Könnyű ráérezni a fanfárvárás ízére, követve a különböző helyszínekre a fúvósegyüttest.

1920x850_16166_wagner_siegfried_170617_01

Wagner: Siegfried

A rendszeres Müpa-látogató tudja csak igazán értékelni a zenehallgatásnak azt a módját, amely (alkalmi renitensektől eltekintve) általánosan jellemző volt valamennyi est során. A csend minősége talán nem mérhető, de mindenképp észlelhető: ezúttal a zenébe való belefeledkezés vált eluralkodóvá. Mintha mindenki közvetlen kapcsolatba akart volna kerülni a művekkel, a hangok egyidejűleg csillagtúraszerűen valamennyi hallgatót behálóztak. Ki-ki a cselekményt követte, az érzelmi-indulati töltéseket hagyta hatni magára, vagy rövid időre szándékosan technikai szempontokra próbált figyelni… – a lényeg: ezúttal a zenehallgatás korántsem pusztán passzív befogadói tevékenység volt, hanem személyiségformáló erőt jelentve a figyelem aktivizálására inspirált.

„Nem úgy mentem, a mint jöttem; Nagy különbség volt közöttem, A ki valék az előtt, S a ki lettem, látván őt” – Kisfaludy Sándor (Beethoven által is megzenésített) versének idézett szakaszát mindegyik előadás után elmondhattuk volna magunkról.

Sikersorozat volt, folytatva elődei sorát, a „Budapesti Wagner-napok 2016” – amelynek a kétnyelvű programon feltüntetett angol címét telitalálatnak tarthatjuk:

„Wagner in Budapest. Opera Festival 2016”.

CÍMKÉK: