Sugár Miklós új lemeze
Örvendetes módon, ismét szerzői lemezzel gazdagodott Sugár Miklós diszkográfiája.
Sugár Miklós
Annál is inkább, mivel e korong műsorán többségben vannak azok a művek, amelyek hangszeresek kamarazenei repertoárját gazdagíthatják. Ráadásul, közülük több megjelent nyomtatásban is.
Miként a műsor kísérőszövegét író zeneszerző-kolléga, Hollós Máté is hangsúlyozta, e darabok megannyi barátság dokumentumai, s ami talán még fontosabb: egymás kölcsönös ismeretén alapulnak. És ebben része van annak a műhelynek, amelyet röviden EAR Együttesként emlegetünk. Mert a szükségből erényt kovácsoló, többségükben kevés előadót foglalkoztató kamaradaraboknak köszönhetően valamiféle stiláris jártasságra tesznek szert a hangszeresek, és a szerzőkkel való együttműködés során az alkotók is alaposabban megismerhetik előadóikat. És itt nem valamiféle modern elefántcsonttoronyra kell gondolni, hanem épp ellenkezőleg: az EAR együttes alapító tagjai olyan értékes muzsikusok, akikhez érdemes (és érdekes) csatlakozni, és így, bár továbbra is kis apparátusra készülnek a darabok, bővül az előadók köre.
Matuz Istvánnak megannyi EAR hangversenyen volt partnere a fia, Matuz Gergely, aki a körkörös légzéstechnikát világméretben is ritkaságként staccato-hangzással képes ötvözni. Több szerző is komponált számára, illetve a felkérésére olyan műveket, amelyekben – afféle virtuóz etűdként – ezt a bravúros teljesítményét kamatoztatni tudja. Erre példa az új szerzői lemezen a 3’ 13’’, amely csupán „alakilag” rímel John Cage elhíresült „csend”-darabjára. Egy másik tételnek címében is megörökíti az előadót a szerző (Greg), és az ő tolmácsolásában ismerhetjük meg a Másodvirágzást, valamint a zongorakíséretes Rábeszélést. Zongorista-partnere Baráth Bálint, akinek szólistaszerep is jut, az Összefoglalás című darabot játssza, érezhetően kedvvel, otthonosan tájékozódva Sugár zenei világában. Lakatos György is az EAR Együttes alapító tagjai közé számít – ő a tanítványaival alapított fagott-kvartettel, a Corridor Quartettel szólaltatja meg a Kiegészítéseket. Káip Róbert bravúros előadásában ismerhetjük meg a szólóharsonára komponált Öt rondót – ez a ciklus ráadásul arra a harsonás versenyre készült, amelyet a Káip által vezetett Corpus Quartet rendezett. A Rézkarakterek című ciklus eredetileg az Ewald Rézfúvós Együttesnek készült – öröm látni, hogy az utódgeneráció is kedvet kapott megtanulására. Az Angevimsa Brass Kvintett szellemes tolmácsolásában rendkívül élvezetesek e miniatűrök. Már ezekből az adalékokból is kiderül: két irányban is hatásosan működik az alkotó és az előadók kapcsolata. Az előadók sorából nem hiányozhat a Musica Nostra Nőikar sem, Sugár Miklós feleségének, Mindszenty Zsuzsánnának az együttese. Ők szólaltatják meg a korong címadó ciklusát, Láng Zénó ütőhangszeres közreműködésével. Rákos Sándor műfordításkötetéből származnak a megzenésített versek, kár, hogy a szöveg nem szerepel a kísérőfüzetben. És természetesen helyet kap az elektroakusztika lehetőségeivel élő szerző is, régi darabjának újragondolásával-újrafogalmazásával (Válasz) és jó két évtizeddel későbbi, live-elektronikus művével, amelyben az EAR Együttes további oszlopos tagja, Klenyán Csaba működik közre basszusklarinéton.
Sorjáznak a miniatűrök, a ciklusok közül is csak a Varázsének haladja meg a 10 percet, a tételek némelyike még egy percig sem tart. Imponáló az a biztos arányérzék, amellyel Sugár megítéli, meddig nem fárad ki az anyag, egy-egy ötlet kidolgozása mennyi kommentárt visel el.
Idén júliusban tölti be 65. évét a szerző – azok közé tartozik, akiknek ráismerhetünk a stílusára, pontosabban, vannak zenei kifejezésmódjának olyan sajátos elemei, amelyek bármilyen műfajban, hangszerelésben felismerhetőek. „Vonzó ritmikus villódzás” – így jellemezte költőien és frappánsan ismertetőjében Sugár Miklós zenei világát zeneszerző kollégája. Ez a sajátosan alkalmazott repetitív technika (vagy nevezzük inkább gondolkodásmódnak?) arra készteti a hallgatót, hogy ösztönösen-önként figyelje a ritmikát, a szabályos és szabálytalan hosszúságú, azonos anyagból épülő zenei szövetmintákat, a hangsúlyok kiszámíthatóan kiszámíthatatlan effektusait. A tételekben – már csak a sajátos játékmódokból adódóan is – gyakran helyet kapnak humoros effektusok. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a kortárs kamarazenének ezt a sajátosan intim atmoszféráját bárki maradéktalanul élvezni tudja. Újabb adalékként a kivételek sorába, amelyek arra figyelmeztetnek: nem mindig „szomorú zenészek”, akik a komolyzene területén működnek.
Sugi Kulturális Bt. SCD 002
