Leonard Cohen (1934-20016)
Halála előtt két évvel, a háttérben egy vörös cicával
„And you want to travel with her
And you want to travel blind
And you know that you can trust her
For she’s touched your perfect body with her mind…”
Leonard Cohen: Suzanne
Az elírás sokatmondó. 20016-ban, ha lesz még Föld és lesz még ember is, tán hallgatni fogják a dalait. A burok, amely körülvette, valójában 2016. november 7-én ment el, de a dalaiban „érezzük még a teste melegét…”.
Volt egy Hank nevű vörös macskája (a legendás zenészről, Hank Williamsről elnevezve), amelyik két-három éves korában megbetegedett. A visszaemlékezések szerint annyira a végét járta (bocsánat), hogy a beöntés a száján jött ki. A súlyosan macskaallergiás Cohen (miért tartott macskát, vajon) a hosszú agóniája vége felé fölvette a kezébe és elkezdett neki beénekelni. Aa.. óó.. aa.. óó… A végén már fuldoklott tőle, és a macska – sejtjük előre – elaludt. Aztán másnap reggel vidáman ébredt. Tizenhárom évig boldogította.
A zenéjéről nem tudok többet mondani.
Budapesten is volt. Betöltötte a stadiont. Lélekkel, érzelemmel, komolysággal, tartással. Az élet könnyebb lett vele néhány órára. És még a reményt is fölkeltette bennünk, hogy bármikor visszajöhet ide.
Most pedig elvette!
Hogy ki az a Kelly Lynch? (Who the fuck is Kelly Lynch?)
Egy sikkasztó, akinek örökké hálásak lehetünk. Egy menedzser (és ötperces szerető), aki lenyúlta Cohen vagyonát, nagyjából ötmillió dollárt, a dalai jogdíjával együtt. Így aztán a huszadik század nagy trubadúrja a második évezred elején kénytelen volt fölkerekedni és hetvennégy évesen körbekoncertezni a világot. Beleértve Budapestet is. Megmutatta, még mindig ő a legnagyobb.
Köszönjük, Kelly Lynch!
Részlet 2016-os lemeze címadó dalából: You want it darker
Leonard Cohen, halála előtt két évvel, háttérben egy vörös macskával…
