A 27. Művészetek Völgye
A kis falu és környéke tíz napra elvarázsolt völgyé változik, ahol nincs semmi más, csak szeretet, megnyugvás, és egy falat kulturális értékeinkből.
A mesevilág kinyitotta kapuit
A kapolcsi mesevilág idén is kinyitotta kapuit. A kis falu és környéke ilyenkor tíz napra elvarázsolt völgyé változik, ahol nincs semmi más, csak szeretet, megnyugvás, és egy falat kulturális értékeinkből. De persze az autentikus kis faluból sem hiányozhatnak a legkedveltebb underground és a mainstream hazai zenekarok sem.
Szokták mondani, hogy a húszas évek a legszebbek. A kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál idén ünnepelte huszonhetedik születésnapját. Az ünnep úgy, mint minden évben, idén is tíz napig tartó összművészeti hepaj volt, és természetesen én sem maradhattam ki a gyertya elfújásból. A mezítlábas fesztivál egyik legfontosabb velejárója az, hogy az emberlánya kénytelen kelletlen sátorban nyugovóra térni. Így van ez a fesztivál történetének kezdete óta. A több csillagos hotelek híján lévő környékbeli kisebb települések lakói, saját udvarukban adnak sátorhelyeket a fesztiválozóknak. Sok család, több tíz éve rendszeresen nyitja ki otthonának kapuit, és várja vissza az előző évben gyermekükké fogadott táborozókat. És a fesztiválozók, akár a gólyák, ugyanabba a kempingbe térnek vissza fészket rakni. Jómagam ugyan már többször is voltam a Művészetek Völgyében, de sátorozásra még sosem adtam a fejem. Idén viszont úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni ezt is. Ciki vagy sem, de az első éjszaka után be kellett vallanom magamnak, hogy ezt bizony nem nekem találták ki. Inkább a kocsi hátsó ülését választottam, és a vizesblokk helyett bekéredzkedtem házigazdáink fürdőszobájába. Ők évek óta minden évben nagy szeretettel várják a fesztiválozókat. A család két autista gyermeket nevel, talán ezért még inkább jó szívvel fizeti ki az ember azt a jelképes összeget, amiért a sátorhelyet bérli. De a jelképes ár nem tartalmazza a mérhetetlen kedvességet, szeretetet, és az itt tartózkodásom alatti családtaggá fogadást. Az édesanya elmondta, hogy a tíz nap alatt összesen több mint kétszáz ember fordul meg náluk, és közülük nagyon sok a visszajáró.
Humor, meditáció, kreatív gyermek- és felnőttprogramok
A szálláshoz hasonlóan a völgybeli gasztronómia is igen egyedülálló, már hagyomány az úgynevezett „kék abroszos” vendéglátás. Sajátossága, hogy kertben nevelt, természetes alapanyagokból ízes, finom, házias, szívvel-lélekkel elkészített, kék abroszon feltálalt helyi ételek közül választhatunk. Palacsinta, rántotta, bundás kenyér, tükörtojás, kávé, kakaó, tea, a vidéki nagymamánál töltött nyári reggeleket idéző illatok és ízek.
De mivel várt idén a Völgy programja? Koncertek, versek, komolyzene és underground, színház és mozi, festmények és kiállítások, humor, meditáció, kreatív gyermek- és felnőttprogramok, népi motívumok és modern kultúra.
Esztétikai repertoárjában most is nagyon színes volt a fesztivál felhozatala. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend közel húsz helyszínen adott otthont különleges kép, és/vagy képzőművészeti galériának. Első utam nekem is egy különleges festőművész elvarázsolt pajtájába vezetett. Füstölő-illat, meditatív zene és a képek, melynek szereplői olyankor kiszállnak a keretből, és mellettem állva velem együtt csodálják alkotójukat. Az élénk színekkel festett alakok arcairól maga az alkotó néz vissza ránk. A kultúrsokk csak fokozódott az A. P. ARTIST’S Galéria és művészetterápiás alkotóműhelyben.
FLOW szín-forma-lélektér. Áramlásélmény, mélyállapot, egységérzés, jelenlét.
„A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyet hagyunk, hogy megtörténjen. Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk, az akadályokat felismerhetjük, amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuld meg szeretni a jelent, mondj igent rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy.” – Püspök Anita festőművész
A kiállítások után egy olyan udvart kell kiemelnem, ami talán a legnagyobb népszerűségnek örvend, és minden korosztály megtalálja a számára legszórakoztatóbb programot. Ez a Kaláka Versudvar. Ha Kapolcs az ország szíve, akkor a Versudvar a Völgyé. Kitágul és összehúzódik, életet, vért, művészetet pumpál a többi szomszédos udvar felé. Együtt zsibong a zene a verssel, népzene a rappel, világzene a blues-zal, sanzon a dzsesszel, klasszikus zene a krónikás énekléssel úgy, mintha sziámi ikrek lennének. Ilyen ikerpárt alkotott kedd este két kedves ismerősöm, Babiczky Tibor és Both Miklós is. Lackfi János moderálta a zenés versimprót. A Babiczky-Both-páros, mint mindig felülmúlhatatlanul zsörtölődött, passzolgatta a labdát a színpadon. Tibor mély és néha fájdalmas versit egy-egy autentikus nóta követte Miklós repertoárjából. A bekiabált szavakból alkotott versimpró minden hallgató arcára mosolyt csalt. Megrendülés és kacagás egy pohárban, talán így jellemezhető leginkább, a költő és zenész páros vastapsot érdemlő produkciója. De ha Kaláka, akkor természetesen gyerekkorom egyik legmeghatározóbb karaktere, Gryllus Vilmos. És ha humor, akkor a Vigyázat, az előadás humort tartalmaz! abszurd műsor előadója Dolák-Saly Róbert sem hiányozhatott az udvarból.
A völgy szellemiségéhez tartozik a népi hagyományok tisztelete és azok gyakorlása. A népzene és a néptánc is külön privilégiumot érdemelt.
„Térj be a FolkUdvarba, ha a múltat nem csak a múzeumi tárlókból és könyvekből akarod megismerni, ha át akarod élni te is, milyen a saját népdalainkat hajnalban énekelni, önfeledten népzenére mulatni. Táncolj, alkoss, beszélgess, bulizz velünk egész nap, és ne felejtsd el megkóstolni a hagyományos ízeket sem.” Így invitált a házigazda, azaz a Magos Együttes, Nagy Albert és zenekara, Parapács Zenekar, és a Zagyva Banda. A kapolcsi FolkUdvar elmaradhatatlan alkotóeleme a fesztiválnak. Ez az a hely, ahol nemcsak azt tudjuk meg, miért izgalmas a népzene, a néptánc, a kézműves-hagyomány, de azt is, kik azok a mesterek, akiknek mindez köszönhető. „Mert, a népdal is valósabb, ha látjuk magunk előtt a Láli néni szovátai szoknyáját, és ha a muzsika közben Neti Sanyi huncut szeme kacsint ránk.” Sanyi nem csak rám kacsintott, de meg is pörgetett egy fülledt éjszakai telt házas táncházban.
A hagyományként jelenlévő színpadok mellett, évről évre egyre több új, ugyan még kisebb, de izgalmas színpad születik. Talán a legkisebb udvar lett az egyik személyes kedvencem, a Mókus udvar. „Ennek az aprócska udvarnak a megnyugvás, az álmodozás és egy kis borzongás a lényege… legjobb, ha mindezt egyszerre éljük át. Nem a művészek hajladozása a lényeg egy-egy produkció után, hanem a közös teremtés a művészetben.” Eggyé váltunk a színészekkel, mesélőkkel, muzsikusokkal, ritmusra verselő slam poertysekkel, szájjal doboló beatboxosokkal, és a minden lelkesen befogadóval.
Kiállítások, minden mennyiségben
A kiállítások, a népzene és a vers után, ha kultúracsömörlésre adtuk magunkat, akkor nem maradhat ki a Magyar Nemzeti Színház programja sem. A Nemzeti Szín-Tér olyan szerethető darabokat hozott a nagyérdeműnek, mint a Liliomfi, a Rómeó és Júlia, az Ördögűzök vagy a Betyárjáték, amiről Ferenczi György így nyilatkozott: „Olyan ez az előadás, mint egy élő videoklipszerű zenés film.” A dalokat különböző színházi jelentek, filmbejátszások kötik össze, hagyományos dialógusokat azonban nem hallani az előadásban.
Az egész napos kultúrában és persze a kapolcsi kis patakban való fürdés után éjszakánként a Panoráma Nagyszínpad előtt gyűlt össze a tömeg, ahol külföldi és hazai, underground és mainstream együttesek koronázták meg a napot. Pink Martini Feat China Forbes nyitó bulija után, többek között a hazai Anna and the Barbies, a Kiscsillag, a Péterfy Boris és a Love Band, a Vad Fruttik, HOBO, a Szabó Balázs Bandája, Ivan and the Parazol, és a Budapest Bár is színpadra lépett.
