Az EAR Együttes elektroakusztikus koncertje
A 2018. március 12-i hangverseny apropóját Láng István 85. születésnapja kínálta.
Fotók: Láng Zénó
Hogy mégis másként fogalmazták, annak okát talán abban kereshetjük, hogy a születésnap március 1-jén volt, s így korrektebbnek találták az évfordulóra való hivatkozást. A lényeg: ez az est lehetőséget teremtett arra, hogy az érdeklődők meg- vagy újrahallgassák az ünnepelt három elektroakusztikus kompozícióját.
Emlékszem, amikor életemben először hallottam elektroakusztikus estet, furcsállottam, hogy a pódiumon mindösszesen hangszórók vannak, s aktuálisan közreműködő előadók helyett „nekik” tapsolunk. Akkor még naivan arra is gondolhattam, hogy a szalagzenekénti rögzítés nemcsak takarékos, hanem praktikus megoldás is egyben, hiszen egyszer s mindenkorra biztosított a mű hangzó élete. Aztán csakhamar rá kellett jönnöm, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Igaz, hogy a szalag (később CD) rögzíti a művet, ám ezzel meg is szűnt annak az előadók számára esetleg érdekes aktualitása. Realizálódott, többé előadónak nincs vele tennivalója. Ilyenkor egyenlőségjelet lehet tenni a kompozíció és a megszólaltatás közé, köznapian szólva, „ennyi”. Vagy mégsem?
Merthogy ettől kezdve a hanghordozón tárgyiasult kompozíció dokumentumértékű lesz, nem tehet mást, mint hogy békésen várja, mikor, kinek jut eszébe, hogy lejátssza. Voltaképp kiszolgáltatottabb, mint azok a kompozíciók, amelyek kottaként „várnak” a megszólaltatásra. Éppen ezért nagy öröm, hogy az – nevezzük így – hommage-esten Láng Istvánnak három elektroakusztikus műve is felcsendülhetett. Közülük egy, a Capriccio metronomico, az EAR Együttes hangversenyein többször is elhangzott, a másik kettő megszólaltatása viszont ritkaság-értékű. A műsor a Találkozás egy fiatalemberrel című, Karinthy Frigyes szövege nyomán komponált „elektroakusztikus hangszínjátékkal” kezdődött, befejezésül pedig a Budapest Liszt Ferenc tér című, a szerző életének meghatározó részét jelentő Zeneakadémiának emléket állító művet hallhattuk, amelynek nem kevésbé különleges a műfajmegjelölése: hangtájkép 3 látomásban.
Mindhárom mű azon a terjedelmes listán szerepel, amely a 20 évig egyesület formájában működő EAR Együttes szerzőket inspiráló tevékenységének ékes bizonysága. (Addig tudott igazán intenzíven tevékenykedni, ameddig a Magyar Rádió elektroakusztikus zenei stúdiója adott neki otthont – 2007. április 1-ig, bár azóta is folyamatosan működik).
A Találkozás egy fiatalemberrel 1997-ben készült, bemutatójára 1998. június 11-én került sor. A felvétel narrátora Kézdy György, hangszeres előadói: Matuz István (fuvola), Geiger György (trombita), Maros Éva (hárfa), Szakály Ágnes (cimbalom), Láng Zénó (ütőhangszerek), és Mindszenty Zsuzsánna vezényletével a Musica Nostra női kar működik közre. A felvétel karmestere Sugár Miklós, az EAR Együttes vezetője, a hangmérnök Horváth István volt. Megszólaltatásához tehát nincs szükség előadókra (kottákra, próbákra, stb.), kell viszont terem (megfelelő lejátszóberendezéssel), rendezvény, s nem utolsósorban némi PR, hogy értesüljenek az érdeklődők az eseményről. Ehhez ideális lehetőség volt a születésnap apropójából tisztelgő koncert.
A Nádor terem – immár hagyományosan – kamaraközönségnek adott otthont, ám nem felesleges megemlíteni: az EAR Együttes szólistaként is rangos előadóművészei, akik annak idején részt vettek a mű előadásában, kivétel nélkül megjelentek. Merthogy az egykori produkcióhoz ők sem juthatnak hozzá másképp.
Kicsit más a helyzet a Budapest Liszt Ferenc tér című kompozícióval, amely a Magyar Rádió felkérésére készült 2000 júliusában, és a Magyar hangtájak című kiadvány II. albumában CD-n is megjelent. A kereskedelmi forgalomba nem került, a szerzőkről és szereplő műveikről négynyelvű ismertetést tartalmazó reprezentatív album szerencsés tulajdonosai számára hozzáférhetőek a 2-2 korongon szereplő darabok, de a hangverseny tanúsága szerint még a többi-kevésbé „érintettek” (tehát az előadók) mindegyikéhez sem jutottak el e kiadványok.
Tehát, ami egyrészt könnyítené a megszólaltatást, egyszersmind nehezíti is – ráadásul, a HEAR Stúdió megszüntetését követően még inkább marginális jelentőségűvé vált a rádiós műsorszerkesztésben a hazai elektroakusztikus zene.
A zeneszerző hangsúlyozta egy interjúban: az elektronikus zene nem műfaj, hanem lehetőség. Lehetőség, elsősorban az alkotók számára, hogy olyan hangzásokat valósítsanak meg, amelyek más módon elképzelhetetlenek. Mondhatni, ez az ő magánügyük – de az már közügy, hogy eme kutatásaik és kísérleteik során hangzásviláguk új színekkel gazdagodik, amelyek kihatással vannak zenéjük más összetevőire is.
Vannak szerzők, akik – részben életkorukból adódóan is – maximális érdeklődéssel foglalkoznak az elektronika kínálta legújabb lehetőségekkel, míg mások, elsősorban az idősebb generációhoz tartozók, hangmérnökkel való együtt-gondolkozással vettek részt műveik realizálásában. Öröm az ürömben: az EAR Együttes életében kiheverhetetlen törést jelentő stúdiómegszüntetés is zenei „haszonnal” járt, Sugár Miklós kollázs művel adózott ennek az eseménynek (Egy búcsú pillanata). Láng István műveit hallgatva, örömmel nyugtázhattuk: a technikai fejlődés időről-időre növekvő lehetőségei ellenére semmiféle hiányérzetünk nem támad; a szerzői szándék, elképzelés (és nem utolsó sorban: kompozíció) mindmáig életteli, élménytadó.
A műsort Hollós Máté vezette, beszélgetett a szerzővel és azzal a két komponistával, akiknek egy-egy műve szerepelt még a programban. Bánkövi Gula A mennybe vitt lány című darabjának most volt az ősbemutatója, és Tenk Viktória közreműködésével még egyszer szerepet kapott, immár élőben (live-elektronikus művekről lévén szó), Sugár Miklós Kondor dalok című ciklusában. A teljesség kedvéért: Bánkövi Gyula művében Klenyán Csaba (klarinét) és Miranda Liu (hegedű) működött közre, felvételről pedig, mesemondó-hangként Mátyus Katit hallottuk.
A hangversenynek apropót a 85. születésnap adott – igazi aktualitása viszont abban rejlik, hogy egyébként nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető kompozíciókat hallhatott a közönség. Köszönet érte.
