Beszélgetés Fischer Ivánnal
Fischer Ivánt nyugodtan nevezhetjük korunk reneszánsz emberének. Karmester, zeneszerző, tanár, példakép, a leszakadó társadalmi rétegek segítője, és ha épp a helyzet úgy kívánja, népnevelő is.
Fotók: Stiller Ákos
S persze a sor itt még nem ér véget, számtalan helyen és formában képviselteti magát itthon és külföldön. De honnan van ennyi energiája? Mi viszi folyamatosan új utakra? Egy polihisztornak ki lehet a példaképe? Minderről, s a Budapesti Fesztiválzenekar programjairól beszélgettünk vele nemrég.
Rengeteg mindenben képviselteti magát: társadalmi szerepet vállal itthon, de közben művészetpártoló is, hiszen lakásszínházat üzemeltet a belvárosban, ám ha kell, őszintén véleményt nyilvánít a menekültválság kapcsán. És ezer szerteágazó utat lehetne még felsorolni…
Hát, nehéz lehet engem beskatulyázni, értem. (nevet) Elsősorban zenész vagyok, művész, aki hangokkal fejezi ki magát. És erős felelősséget érzek másokért, nem tudok szó nélkül elmenni, becsukni a szemem, elfordítani a fejem. Hogy miért, az nekem is rejtély. De dolgozom egy könyvön, amiből talán az olvasó megértheti majd néhány évtized múlva a belső rugókat.
Néha jó iránymutató tud lenni önmagunk megismeréséhez a választott szakmai példaképünk. Önnek van ilyen ember az életében?
Leginkább Leonard Bernstein, több szempontból is. Emberként is példakép, de azt is csodálom, hogyan tudott annyi mindennel jól foglalkozni: zenét szerzett, vezényelt, zongorázott, tömegeket tanított, előadásokat tartott, és mindezt teljes odaadással tette.
Valóban nagy a hasonlóság kettejük között. S ön abban a szerencsében is részesült, hogy személyesen találkozhatott a példaképével.
Szerencsére nem is egyszer. De a legbüszkébb arra a találkozásra vagyok, amikor Bécsben a Figarót vezényeltem, és váratlanul kiderült, Bernstein végighallgatta az előadást. És utána a színpadra jött gratulálni. Sőt, meg is írta az életrajzában, hogy nagyon tetszett neki az előadás. Csak egy mondat van erről ebben a könyvben, de ez nekem nagyon sokat jelent.
A Budapesti Fesztiválzenekaron túl évek óta ön a berlini Konzerthausorchester vezető karmestere. Milyen különbséget lát Budapest és Berlin kulturális élete között, valamint a Konzerthausorchester és a Budapesti Fesztiválzenekar között?
Berlin színes, gazdag kultúrájú metropolisz, talán csak New Yorkhoz hasonlítható. Párizsnak lehetett ilyen szerepe a huszadik század első felében. Most Berlin vonzza a művészeket, néha úgy érzem, mindenki ide költözik. Budapestről viszont elvándorolnak az emberek, ezért itt az a feladatom, hogy ennek ellenére ébren tartsam a zenei kínálatot. Ez is felelősség.
De míg a Konzerthausorchester vezető karmestere, addig a Budapesti Fesztiválzenekart alapjaitól építette fel. Olyannyira, hogy a zenészek elhelyezkedését is speciálisan alakította ki. Mi volt ennek az oka?
A Fesztiválzenekart azért alapítottam, mert egy újfajta reformzenekar gondolata érdekelt, azt akartam megvalósítani. Ez sikerült is, ma már az egész világon tanulmányozzák a BFZ újításait. Amikor Berlinbe hívtak, az volt az első kérés, hogy ezeket az újításokat ott is vezessem be. Ezt persze csak csínjával lehetett, mert a német zenekarok struktúrája kötött, a szabályok sok mindent meghatároznak. De több újítás megvalósult Berlinben is.
Épp olyan egyedi módon kezeli a zenekar programjait, mint magát a zenekart. Vegyük első példának a Zsinagógakoncerteket. Elég speciális a helyszín. Mi az üzenete ezeknek a koncerteknek?
Ott áll a falvakban az elhagyott zsinagóga. Van közöttük rom, van átalakított, más célú épület. Az egykori híveket, a zsidókat megölték, a lakásaikba beköltöztek, ma már a nevükre is alig emlékeznek. Most ingyenes koncertre hívjuk ide a helyi lakosokat. A zene ajándék, viszont arra kérjük őket, hallgassák meg egy rabbi ismertetését a zsinagógáról, és az egykori zsidó közösségről. Ez egy közös emlékezés, és nagyon szeretik az emberek. Mindenhol nagy szeretettel fogadnak minket.
Cigányokat, mélyszegénységben élőket karol fel a TérTáncKoncerttel, amit idén június 10-én rendeznek meg a Hősök terén. Honnan jött az ötlet? Miért épp a cigányok és a mélyszegénységben élők lettek a kiemelt csoport?
Igen, a mélyszegénységben élőket is segíteni kell, de ettől független a cigányok helyzete. Sok barátom van, akik mesélik, hogy a bőrszínük miatt esélytelennek érzik magukat egy-egy állásinterjún. Szükséges, hogy javuljon a tolerancia. Itt együtt táncolnak roma és nem roma gyerekek. Kis lépés ez a jó irányba.
Van fontossága a zeneválasztásnak a TérTáncKoncert esetében? Idén miért épp a West Side Story lett a zenei téma?
A West Side Story pontosan erről szól. Két népcsoport, a fehérek és a latinok harcolnak egymással New York utcáin. A Rómeó és Júlia történet modern adaptációja ez a musical. Nem tudok ennél aktuálisabbat, hiszen képzeljük el, mi lenne, ha például Miskolc külvárosában egymásba szeretne egy cigányfiú és egy nem cigány lány, mit szólna ehhez a környezetük?
Mély érzéseket és gondolatokat közvetít ezzel az eseménnyel éppúgy, ahogy például az autista gyerekeknek is szóló Kakaókoncertekkel is. Ön lelkileg hogy éli meg ezeket a programokat?
Jól. Motivál, hogy végre tehetek valami hasznosat.
Folyamatosan hasznos dolgokat tesz, hiszen bármilyen ötlettel álljon elő, sikerre viszi. Nem csak idehaza, de hosszú évek óta hatalmas sikereket érnek el nemzetközi viszonylatban is a zenekarral. Mi a titka mindennek? Beszélhetünk itt a magyar zenepedagógia egyediségéről?
Nagyon jó a kérdés, mert a Fesztiválzenekar világsikerében jelentős szerepe van a magyar zenei képzésnek. Elsősorban Kodály Zoltán csodálatos pedagógiai eredményeire gondolok, de hozzátehetjük ehhez még a magyar zeneiskolák magas színvonalát is. Tehát jók az alapok. De a siker másik fontos eleme a BFZ egyedülálló mentalitása, munkamódszere, a reformjaink sikere, tehát a közösen eltöltött három évtizedes munka.
Mindezek ellenére, a Fővárosi Önkormányzat idén is jelentősen csökkentette a támogatásukat. Ám ön nem fukarkodott az őszinte szavakkal éppúgy, ahogy a tettekkel sem, hiszen május 8-án jótékonysági koncertet szervezett a Kongresszusi Központban, ahol neves zenészek és színészek álltak ön mellé. Milyen pozitív változást lát vagy remél a későbbiekben mindezek hatására?
Közismert, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, és Magyarországon nagy hagyománya van annak, hogy tönkretesznek, megfojtanak sikeres ügyeket. Talán azért, mert erős az irigység. De ezt nem szabad engednünk: össze kell fogni, és megmenteni a jó kezdeményezéseket. Lassan meg kell tanulnia ennek az országnak, hogy az emberek védjék meg a fontos ügyeiket az irigyekkel összefonódó hatalmasokkal szemben. Ez a tanulás nem megy egyik napról a másikra. Még sok adománygyűjtő vagy jótékonysági koncertre lesz szükség.
Amennyiben jövőre sem lesz pozitív változás a támogatás terén, a csökkentett költségvetéssel megőrizhető-e a zenekar rangja itthon és külföldön?
Igen, mert ez a folyamat ennél összetettebb. Egyrészt az állami támogatásunk viszonylag stabil, és a fővárosi elvonás is enyhült idén a tavalyihoz képest. Ha a Fővárosi Önkormányzat jövőre sem állítja helyre az eredeti összeget, csökkentenünk kell a hazai ingyenes közösségi koncertjeink számán, de a zenekar nemzetközi rangját ez nem fogja megingatni.
Tavaly augusztusban a The Guardian brit lapnak adott interjújában beszélt arról, hogy a karmesteri munkában a zenét szereti a legjobban, így inkább a komponálás felé fordul nagyobb figyelemmel. Valamint azt is említette, hogy nem szól bele az utóda kiválasztásába. Idén pedig elindított egy programot, ahol fiatal karmestereket mutat be a közönségnek. Összeér valahol a nyilatkozata és ez a program, vagyis elkezdődött az utódjának a kiválasztása?
Itt még nem tartunk! (nevet) A fiatal karmestereket mindig jó segíteni. Állandóan járnak hozzám asszisztensek, sőt mások is, akik csak végighallgatják a próbákat és koncerteket.
Melyik zenei stílus jellemzi önt és a saját műveit leginkább?
Nevezzük inkább zenei kollázsnak. Ami természetes, mert előadóként rengeteg zenei stílussal kerülök mindennapi kapcsolatba, és ezeket nem is szeretném száműzni, amikor saját zenét írok. Inkább befogadom, kombinálom őket, játszom velük. Mint egy installációt készítő művész, aki egymás mellé helyez autóroncsot, tulipánokat és kottatartókat, így rendez be egy kiállítótermet.
Mi inspirálja ezekben a folyamatos zenei újításokban?
Biztos van bennem valami giliszta, mert mindig mocorognak az új gondolatok. Nem szeretem ugyanazt sokszor ismételni.
