Back To Black – Az Amy Winehouse-sztori
Ő az, akiért meg tudnék halni, mondja
Kezdetben volt a hang.
A hanghoz test is járult, törékeny, karcsú, hihetetlenül vékony.
És arc, különleges, mágikus.
Egy vagány csaj Észak-Londonból.
Zenészcsaládban nőtt fel, de a papa taxisofőr, a mama gyógyszerész. A szülők korán elválnak, gyógyíthatatlan lelki sebeket okozva a lánynak.
A nagymama figyel fel a hangra. Képezik a kislányt.
Gyorsan serdül.
Bandázik.
Pasizik.
Füvezik.
Piál.
Vad. Éli a vadóc londoni tinédzserek életét, de már énekel. Mindenhol, ahol színpadot kap. Klubokban, egyre nagyobb terekben. Az élő koncert a műfaja.
A menedzserek pályára állítják.
Fellázad a szórakoztatóipari drill ellen. Már érett énekesnő, mikor menedzsert vált. Szuverén. Ő akarja alakítani az életét. Alakítja is, úgy, ahogy. Nincs vesztenivalója.
Jönnek a díjak is. Hat Grammy. A lába előtt hever a világ. Vagy ő hever a világ pamlagán.
Ekkor már belezúgott Blake-be, s a vagabund fiú is belé. Őrült szerelem.
Ő az, akiért meg tudnék halni, mondja Amy. És tényleg.
A fiú beleviszi a drogőrületbe. Előbb kokó, majd heroin. Tolják az anyagot, vég nélkül. Önpusztítanak a média kamerái előtt. Botrányaiktól hangos a világsajtó.
A filmen, Asif Kapadia nagy hatású dokumentumfilmjében látjuk, amint Amy átveszi a soros Grammy-díját.
Blake börtönben ül, kusza ügyek miatt lecsukják.
Amy nélküle tört szárnyú madár.
Rábeszélik az elvonókúrára. Elkezdi, de nem csinálja végig. Szünetet tart, de alkohollal pótolja a kiesett drogokat.
Huszonnégy, mikor világsztárként turnézik. Dől a pénz, a hírnév, de nem léphet utcára paparazzik nélkül.
Testileg összeomlik. Alkoholosan áll ki koncertezni, koncert közben is piál. Fizikai roncs, bulimiás, mániás depressziós, alkoholista.
Közben felépül az imázs, a legendás, feltruccolt, loboncos fekete hajkoronával, a vad tetkókkal, a fekete-piros cuccokkal.
Sokszor nincs mellette senki, aki visszatartaná, hogy szalonképtelenül álljon színpadra.
Férjhez megy Blake-hez, két évig tart a nász, majd keservesen szenvedve kirúgja a pasit. A legvégén már csak az egyik testőre tángálja.
De megérik a hang.
Fényes, fekete, telt, érzéki, afroamerikai soul-hang.
Igazi dzsesszénekesnő vagy, mondja neki Tony Bennett, mikor közös lemezt vesznek fel stúdióban.
Dalait maga írja, a zenét, a szöveget is. Alkatához illő hangzásokkal, egyszerű zenei szekvenciákkal, amit átfényez hangjának drámai erejével.
És jönnek a világslágerek, a Back To Black, a Rehab, a Yuo Know I’m No Good és a többi. Lemezeket készít , de igazi egyénisége élő koncerteken csillog elő.
Koncertfelvételeivel tele a Youtube. A Back To Black-et 83 milliószor töltötték le.
A drogok, az alkohol, a depresszió, a médiaüldözöttség, a zilált magánélet megteszi a hatását. Tönkremegy, ötven kilóra fogy. Apja ekkor már mellette áll, de a menedzserek és a show-business világa könyörtelen. Végighajszolják az újabb és újabb turnékon, Brazíliától Belgrádig. Ez utóbbi 2011 nyarán történik. Alkoholosan áll színre, nem akarja elkezdeni a koncertet, kifütyülik, ráénekel a háttérénekesek szólamaira és a tömeg előénekére. Leroskad, háttal a publikumnak. Budapestre, a Szigetre már nem jön el.
Asif Kapadia Cannes-ban bemutatott dokufilmje több zenés dokumentumfilmnél.
Modern passió.
Sorstörténet arról, ahogy az ördögi gépezet felzabál egy törékeny fiatal nőt, aki kültelki londoni lányból hamar lett önpusztító világsztár.
A film megszólaltatja a barátokat, a kollégákat, a menedzsereket. S a szülőket, akik utóbb heves támadást indítanak a filmkészítők ellen.
A bulvársztori folytatódik, a film nézőcsúcsokat dönt, s a világpremier pillanatában komplett kasszasiker.
2011 júliusában holtan találják londoni lakásában. Alkoholmérgezés, ha igaz.
Blake, az exférj őrjöng a börtönben, mikor halálhírét veszi.
Belép a 27-esek klubjába. Janis Joplin, Jimi Hendrix, Jim Morrison és a többiek társaságába.
Érzelmes történet. Igazi hollywoodi sztori. Hatása alá kerülsz a filmnek s az utánozhatatlan hangú és egyéniségű énekesnőnek.
Élt 27 évet?
Ugyan.
Kétszázhetvenet.
A test eltűnt.
A hang marad.
