Saint-Saëns – másképp
A MÁV Szimfonikus Zenekar azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek játékát szép számú korong örökíti meg.
Camille Saint-Saëns
Zenekarainkról könnyen téves elképzelést alakíthat ki magának a hangversenylátogató, amennyiben azonosítja a koncerttermi teljesítményekkel az együttest, hiszen – habár régóta konganak a vészharangok a hangfelvételgyártást illetően – a stúdiómunka során más-más erényeik is megmutatkozhatnak.
A MÁV Szimfonikus Zenekar azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek játékát szép számú korong örökíti meg, vagy, ha úgy tetszik, számos ritkán hallható kompozíciót ismerhetünk meg az előadásukban (ill. közreműködésükkel). Különböző helyekről érkeznek a felkérések, különböző cégeknél jelennek meg a felvételek, így titkon abban reménykedünk, hogy a következő kerek számú évforduló alkalmából jelenik majd meg olyan emlékkönyv, amelyből könnyen áttekinthetővé válik a zenekarnak ez irányú tevékenysége is.
Miként a hangversenyműsoraik változatosak (repertoárdarabok mellett ritkaságokat-érdekességeket, egzotikumok is kínálnak), úgy felvételeik is különböző stílusú, műfajú kompozíciókat örökítenek meg. A Sony Classical két újdonságán (viszonylag) fiatal dél-koreai szólistákkal francia versenyműveket adnak elő. Az egyik felvételen Sooji Kim játssza Saint-Saëns két hegedűversenyét (No.3 és No.2), a másikon pedig Sangeil Shin Saint-Saëns g-moll (No.2) és Ravel G-dúr (No.1) zongoraversenyét.
„Jókor jött” ez a lehetőség a zenekarnak, hiszen a 2012/13-as óta vezető karmestere és művészeti vezetője, az 1963 óta Franciaországban élő Csaba Péter elkötelezett terjesztője a francia muzsikának (tavaly ezért a francia Becsületrenddel tüntették ki), így az utóbbi években a zenekar is több francia szerző műveivel kerülhetett közelebbi kapcsolatba. Csaba Péter vezényli a hegedűversenyeket (a 3. hegedűversenyt ezzel az előadógárdával a Zeneakadémián is hallhattuk 2015. szeptember 25-én), a zongoraversenyek dirigense a zeneszerző-karmester Amaury du Closel (Sangeil Shin is játszott már a Zeneakadémián a MÁV Szimfonikus Zenekarral, két ízben, 2016-ban és 2017-ben, mindkétszer Beethoven Hármasversenyében lépett fel).
Saint-Saëns – másképp. Ezt a címet is adhattam volna, hiszen új oldaláról ismerjük meg a népszerű „zoológiai fantázia”, Az állatok farsangja (és az Orgonaszimfónia) szerzőjét, kiváltképp a hegedűversenyeknek köszönhetően. És valóban „megismerjük”, hála a kidolgozott előadásoknak. Remekel a zenekar, a zenekari szólók karakteresek és hangulatosak, és érezhetően figyelmes partnere az együttes a szólistának. Amikor felcsendülnek első hangjai, furcsállva kapjuk fel a fejünket. Mintegy „torokhangon” szól a hangszere, nem a „saját hangján”. Elfogult lenne? A folytatás hamar megadja a választ: a karakterizálás szándéka késztette ily módon „figyelemfelkeltő” tónusra a szólistát, tehát, a kompozíció érdekében történt ez, a zenei elképzelés megvalósítása érdekében. Sooji Kim intenzíven törekszik a kifejező (értsd, értelmezett) játékra, tehát elsősorban muzsikál, nem pedig kristálytiszta hegedűhangját és perfekt technikai tudását akarja bizonyítani. Ugyanezzel magyarázható a villódzóan cikázó futamok már-már kicsorbulóan éles befejezése, amikor is nem áldozza fel a szép hangzás kedvéért a lendületet (utólag visszahallgatva, talán ő is túlzásnak érzi a 2. hegedűverseny nyitótételének túlságosan éles hangjait). A lendületet, amely a meggyőződéséből származik. E meggyőződés legbiztosabb mércéje, hogy képes hatásos dallamként elhitetni az egyszerű skálafutamokat, hangzatfelbontásokat is. Ez pedig művészi minőség.
Mesél a hegedűje, mint Seherezádé, megunhatatlanul. Ő sem unja, az egyszerű frázisokat sem, épp ezért képes lekötni (mondhatni, kritikátlanná téve) a hallgatót is. Mert történeteket hallunk, habár – miképp az 1001 éjszakából – nem mindegyiket magunkkal vinnénk ama bizonyos lakatlan szigetre. Az viszont tény, hogy a több mint félórás versenyművek egyikének hallgatása közben sem jut idő az unatkozásra, ráadásul, a zenekari szólisták jóvoltából lehetővé vált, hogy a szólista ne csak mesélje e történeteket, hanem mintegy megjelenítse a zene színpadán. Ahol, ráadásul, a zenekar afféle élőképet varázsol köréje. (S80247C / 80358118247)
Élvezetes a „Korong G-ben” is, Sangeil Shint budapesti szereplésein is partnereire figyelő, kamaramuzsikusi érzékenységű szólistaként ismerhettük meg. „Kézre áll” számára Saint-Saëns versenyműve, honfitársához hasonló felelősséggel viseltetik a hangok iránt, ám Ravel kompozíciójában érezhető a zenei „dialektusa”. Úgy tűnik, minden zongoristát próbára tevő sajátossága Ravel zenéjének, hogy finom vonalainak megrajzolását az elnagyolás éppúgy veszélyezteti, mint ha minuciózus pontossággal kívánnák realizálni a hangokat. Az a belső felszabadultság ezúttal hiányzik, amely a Saint-Saëns versenyműben jelen van. Technikailag remekül győzi a nehézségeket a szólista, csak épp időnként azt érezzük, hogy zongorázik, nem pedig, mintegy lélektől lélekig, muzsikál. Viszont a zenekar – játékosonként, szólamonként, hangszercsoportonként és tuttiban egyaránt – lubickol a karakterizálás szinte állandó követelményei között, és a vendégkarmester irányításával is kedvvel és élvezettel muzsikál. (S80287C / 80358118287)
