Woody Allen: Szentivánéji szexkomédia / Pesti Színház
A szexről nem tudunk beszélni, ezért inkább viccelődünk a témával.
Fotók: Dömölky Dániel
Három szerelmespárt egy vidéki családi házban néhány napra egymás mellé sodor a sors kegye, no meg az egyre lanyhuló testi kapcsolatát frissíteni kívánó vendéglátó házaspár, Adrien és Andrew szívessége. A hét vége éppen Szent Iván éjjelére esik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a társaság tagjai elindulnak egymás felé. Van olyan szerelmi kettős, amely trióvá bővülve megáll a flörtnél, hogy aztán újra duóvá fogyatkozva eljusson az ágyig, megint mások újra egymásra találnak, és nemcsak az ágyban. A Szentivánéji szexkomédia a Pesti Színházban nemcsak a testről, hanem a lélekről is szól.
A vetítések és a fényképek bőségesen hagynak teret a néző fantáziájának, hiszen nem magyaráznak, nem illusztrálnak, hanem, ahogy az első felvonás végén is, Anvar Gumarov látványtervező hagyja a nézőt elmerülni a szereplők hatalmas portréiban. A cselekmény gördülékenységét segítő ötletként Réti Nóra, Bach Zsófia, Benkő Bence Dániel és Bergendi Áron négyese a szerelmi vágyak és aktusok helyszínéül szolgáló, néhol emberi tulajdonságokkal felruházott erdőt alakítja, hol a lombok koronáját, máskor a szeretkezéseket segítendő, a farönköket megjelenítve.
Bár a sztori sem mondható jelentéktelennek, inkább az izgalmasan, mert az egymástól igen különbözően felépített hat szerep bizonyul a produkció motorjának. Aleksandr Bargmant, az orosz vendégrendezőt nem zavarta a nyelvi különbség, a poénok ülnek, a színészek játékának erőssége a fokozatosság, amint az elhallgatott vágyak és titkok egyre hangsúlyosabbá lesznek.
A Woody Allen forgatókönyvéből készült előadás tőmondatokból épülő dialógusainak többször az igen és a nem a középpontja. A párbeszédek a jelenetek kezdetekor eleinte biztosan tartanak az egyértelmű válaszok felé, ám később változik az irány és a néző által biztosnak gondolt nem, néhány pillanattal később bizonytalanná lesz, majd kisvártatva határozott igenné változik. Mindez persze fordított irányba is, legalább ugyanennyire igaz. Ezt a humoros, rövid hatásszünetekkel működtetett technikát Seress Zoltán és Telekes Péter beszéli a legjobban Andrew, a hét vége házigazdája illetve Maxwell, a szexmániás orvos megszemélyesítőjeként.
Lágy keringő, majd erotikus tangó
Hegyi Barbara Adrien szerepében, Andrew feleségeként olyan, akár a hamu alatt régóta szunnyadó parázs. Ez talán hálátlan feladat, mert kevesebb a titok az asszony életében, „csak” a tőle egyre messzebbre kerülő férjét szeretné visszaszerezni. A korrekt alakítás a megbízható intellektuel portréját mutatja, aki nagyon szeretne újra nő is lenni.
Előbb lágy keringő, majd rámenős erotikus tangó, még később rituális tánc vezet az extatikus beteljesüléshez – legalábbis így tanítja a tűzrőlpattant Dulcy Adriennek a boldogságot hozó szexuális aktus elméletét. Bata Éva karcos lányt alakít, aki kezdetben harsánysága mögé rejti jéghideg racionalizmusát. Dulcy ellenkező utat jár be, mint a többiek, hiszen a kezdetektől nyíltan vállalja önmagát és vágyait.
A nagyszerű Péter Kata ruhájának merész vonalvezetésű, szecessziós motívumai sokatmondóan tükrözik Ariel igazi személyiségét. (Jelmeztervező: Pusztai Judit). Mintha a késő viktoriánus korból maradt volna itt a hölgy, akinek kezdeti visszafogottsága, merevsége mögött fokozatosan mutatkozik meg, hogy valójában mennyire érzéki és kielégítetlen a jól szabott ruha és az elegáns kalap viselője.
Bata Éva, Telekes Péter, Seress Zoltán
Kern András játékát kedves irónia hatja át, végül a zárlatban megható pillanattal búcsúzik. Ő a sétapálcás bölcselő, mintha Shakespeare A vihar című színművéből lépett volna elénk Prospero. Ám a cseppet sem tévedhetetlen Leopold professzor előbb keveri össze a Lear királyt a Macbeth-tel, mintsem hogy a férfiúi teljesítményét a legkisebb panasz érje.
A szexről nem tudunk beszélni, ezért inkább viccelődünk a témával kapcsolatban, mert így nem kell szembenéznünk azzal, hogy mennyire keveset tudunk magunkról, de leginkább a másikról, aki megosztja velünk mindenét. Nemcsak június 23-án éjjel vagyunk roppant esendőek, állítják a Pesti Színházban. A Szentivánéji szexkomédiának azért jósolható hosszú sikerszéria, mert a szerelmi kergetőzés humoros bája mellett sokféle hangulatot és árnyalatot képes érvényesen megszólaltatni, így akár a meghitt csendet és az gondolkodtató iróniát is.
