1. Tranzit Feszt
Meg kell hagyni, Szatmárnémetiben egyre inkább beindul a színházi élet.
Exit Fotó: TESZT Fesztivál
Mert most színházról lesz szó, habár a hétvégén például utcazene fesztivál is lesz a városban. Többek között: hiszen a tíz éve, 2007-ben útjára indult Sorompók Nélkül Nemzetközi Multikulturális Fesztivál utódja, új nevén a Tranzit Feszt NMF szintén dübörög már a hétvégén.
A szeptember 14-én kezdődő, nem kevesebb, mint tíz napig tartó színházi mustrát a Szatmárnémeti Északi Színház magyar, illetve román tagozata közösen hozta tető alá. Ez nem jellemző Erdélyre: a román és magyar társulatok többnyire külön fesztiválokban érdekeltek, hogy egyebet ne mondjak. Ezért is örvendetes ez a kivétel. A fesztivál felvezető programja ennek megfelelően a Harag György Társulat és román „testvére” összefogásának szimbólumaként is azonnal értelmezhető közös Flashmob.
Ezt követi az első fesztiválnapon a Schilling Árpád és Láng Annamária nevével fémjelzett Exit, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház produkciója, amelyet az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházzal és a Zombori Nemzeti Színházzal együtt hozott létre. Szintén együttműködés, ugye. Az előadás érdekessége, hogy háromféle nyelven beszélő színészei mutatnak be egy kínálatot a Közép-Európában belénk oltott sztereotípiákból, és fogalmazzák meg benne az elvándorlás különféle motívumait.
Exit
A multikulti életérzést tematizáló, határ menti városban készült előadást okkal hívta meg a másik határ menti város: míg Temesváron magyar, román, szerb és német, addig Szatmár környékén magyar, román, ukrán, illetve olasz népesség lakik, és ezt a változóban levő sokszínűséget a fesztivál is követni próbálja. (Az idei Tranziton a magyar és román nyelvű produkciók mellett egy német előadás szerepel különlegességként, mely Tompa Gábor munkája a temesvári társulattal; illetve játszanak egy kárpátaljai és egy moldáviai előadást.) És ha már Schilling és Tompa, akkor ne hagyjuk ki a felsorolásból Alexandru Dabiját és Andrei Şerbant sem, hiszen a nagyágyúk sorát egy-egy bukaresti előadással ők is gyarapítják.
A határ túlsó, magyarországi oldaláról olyan, Szatmárral szomszédos színházak, mint például Debrecen szoktak jelen lenni a Sorompók nélkül fesztiválon. Így, az idei Tranziton a Visky András által írt és Szabó K. István által rendezett Júlia – párbeszéd a szerelemről látható a Csokonai Nemzeti Színház részéről, ami nem mellékesen épp a színház igazgatónőjének, Ráckevei Annának a játékát dicséri. Leszögezendő, hogy az áttételesen Visky édesanyját alakító Ráckevei teljes erőbedobással vitte a hátán a monodráma minden keresztjét a debreceni bemutatón.
A szintén közeli Nyíregyházáról Keresztes Attila rendezését, az Emilia Galottit látja vendégül a Tranzit. Ennek a meghívásnak az az érdekessége, ugye, hogy 2010 körül néhány évig épp Keresztes volt a szatmári színház művészeti igazgatója, mielőtt a színész Bessenyei István, majd annak fia, a dramaturg Bessenyei Gedő István, a színház jelenlegi vezetője került volna a szatmári intézmény élére. Hogy annak idején Keresztes elszerződött innen (a marosvásárhelyi színházhoz ment át, szintén művészeti igazgatónak), úgy tudom, nem éppen az együttműködési készség következménye volt – az intézmény és a város részéről. De mostani fesztiválmeghívása talán már az ellenkezőjéről árulkodik.
Emilia Galotti Szvrcsek Anita, Illyés Ákos
A román határ belső oldaláról a szintén viszonylag közeli Kolozsvár a Tranzit Feszt másik meghívottja. Innen olyan független előadások szerepelnek a programban, mint a Reacting Chernobyl a Váróterem Projekttől, vagy láthatjuk azt is, ahogy a várótermesek összefognak a hasonlóan független, szintén kolozsvári Reactor román művészeivel, és együtt adják elő Petro Ionescu A közeljövőben (În viitorul apropiat) című darabját.
Dicséretes a szomszédos Nagybánya és a másik oldali szomszéd, Nagyvárad jelenléte (utóbbitól a váradi művészeti vezető, Novák Eszter A mizantrópja látható), hiszen ez a szomszédosság szinte csak retorikai fordulat, a szatmári nézők szokásosan nem járnak át Nagyváradra színházat nézni. Szintén a nem elhanyagolandó távolságok miatt is örvendetes a tordai, román színház részéről Az eredet és Marosvásárhelyről, az András Lóránt Társulat részéről a Flow jelenléte – ezek persze amiatt is, hogy általuk a mozgásszínház is teret kap a fesztiválon.
A Tranzit műfaji palettáját tovább színesíti, hogy az előadások másnapján szakmai beszélgetésekkel várják a színházi szakértők a művészeket és a közönséget a színház büféjében, és ugyanitt tervben van felolvasószínház, vagy például Kovács Levente legújabb, A megoldás című könyvének bemutatója is.
Ezek a tevékenységek szokásos járulékos programjai egy fesztiválnak. A szatmáriak amúgy nem riadnak vissza a különleges tevékenységektől sem: alig pár napja dobogóra lépések képeivel volt tele a Facebook, hiszen az Actor’s World Championships nevű rendezvényen, amit szeptember elején Temesváron szerveztek, sok szatmári színész rajtolt és nyert. Ugyanitt színészzenekarok találkozója is volt, ahol a szatmáriak Beatles-dalokkal, egy korábbi előadásuk betétdalaival taroltak.
Már többek között ezért sem véletlen talán, hogy egy temesvári előadással kezdődik a Tranzit fesztivál. Hiszen még a vak is látja, hogy egyre több szálon kezd összefonódni a két társulat. Először is: a temesváriaknak is van fesztiváljuk, az is épp tízéves, és az is a város színházi szomszédságát hivatott kezdetben bemutatni, az államhatárok átlépésével – mint nevéből is látszik: Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. Persze a TESZT azóta kinőtte magát, és most már nem regionális fesztivál, Újvidéknél és Budapestnél is sokkal messzebbre tekint. Az idei, májusi TESZTet, jelzem, amúgy szintén az Exit vezette be, nem véletlenül.
Továbbá, Szatmárnémetit és Temesvárt az is összeköti idéntől, hogy mindkét intézmény tagja lett a Magyar Színházak Szövetségének, ennek az öt romániai magyar színház által alapított (a bővítéstől sem elzárkózó), MASZÍN rövidítésű szerveződésnek, melynek az intézmények közti együttműködés felpezsdítése a célja. Az erdélyi színházak között korábban nem volt ilyen, hivatalosan rögzített, hosszú távú szakmai kapcsolat – bár, úgy tudom, mindig beszéltek ennek szükségességéről –, és mint a számokból is látszik, a több mint tíz erdélyi színháznak kevesebb mint fele sorolható az alapító tagok közé.
Visky András: Júlia – párbeszéd a szerelemről Ráckevei Anna Fotó: Kozma János
A MASZÍN öt tagja közül négy színház a magyarországi határ mentén található: Temesvár, Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti kőszínházai, illetve annak igazgatói ültek tavasszal tárgyalóasztalhoz. Az ötödik intézmény a székelyudvarhelyi városi színház volt – amelynek előadását nem találjuk a Tranzit programjában, annak ellenére, hogy a szövetség többek között a közös színházi találkozókat tűzte ki célul. Vajon miért nem lesznek ott Szatmáron az udvarhelyiek?
Talán mert ők is egy fesztiválnak adnak épp otthont. Szeptember 17. és 23. között zajlik ugyanis a 9. dráMA kortárs színházi találkozó Székelyudvarhelyen. A kortárs román és (erdélyi) magyar drámákból készült előadásokat összegyűjtő fesztiválon amúgy felbukkan egy szatmárnémeti kötődésű produkció is: Visky András Pornó – a feleségem története című előadása. Bár a produkció két előadója, meg a szerző-rendező Visky is Kolozsváron él és dolgozik, ez a projektjük a szatmári színház égisze alatt fut. Hogy miért? Beszámolóm második részéből talán kiderül…
Azonban kívánjuk a két színháznak, hogy jövőre sikeresebb egyeztetések nyomán tudják megszervezni a Tranzit Fesztet és a dráMÁt – nem másért, mint azért, mert mind a társulatoknak, mind a kritikusoknak lehetetlenség egyszerre két helyen jelen lenniük. Márpedig nincs sok belőlük…
A sovány erdélyi színházi lehetőségek ellenére azért reméljük, hogy mindkét fesztiválnak tartalmasnak minősíthetjük utólag majd a programját. Ezennel kívánok jókedvű fesztiválozást a helybelieknek és azoknak, akik odautaznak – és könnyű szervezői munkát a színházak munkatársainak, akik még távolról sincsenek túl a munka nehezén. Úgy legyen!
