Top 7 színház

|

2017

Idén is megkérdeztük kritikusainkat, melyik magyar nyelvű színházi előadást találták legjobbnak, legfontosabbnak 2017-ben. Íme, az összesített listánk.

Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör, Katona József Színház – Kamra, rendező: Székely Kriszta

Fotó: Horváth Judit

Székely Krisztát Brechttel ellentétben nem a típusok, a hatalmon lévők ábrázolásának pátoszos komikuma és a társadalom esetleges megváltoztatása érdekli, hanem az esendően változó, a mindig önmagát kereső, ezért folyton úton lévő ember. Mert a jóság bonyolult, nem feltétlenül természetes motiváció. Tennünk kell érte, sőt meg kell erőltetnünk magunkat, hogy segítségével a kegyelmi állapotot, a remélt belső harmóniánkat megtalálhassuk végre. /Szekeres Szabolcs: Aki férfi, küszködjön/

 Tadeusz Słobodzianek: A mi osztályunk, Jászai Mari Színház, Tatabánya, rendező: Guelmino Sándor

Fotó: Jászai Mari Színház, Prokl Violetta

A tartalmas, invenciózus, rendezői-dramaturgiai szempontból alaposan végiggondolt előadás abban sem tér el elődeitől, hogy igen meggyőző, erőteljes alakítások sora és kitűnő színészi csapatmunka látható benne. /Urbán Balázs: Történelmi tornaórák/

Wajdi Mouawad: Futótűz, Radnóti Színház, rendező: Alföldi Róbert

Fotó: Dömölky Dániel

Alföldi Róbert rendezése a megszokottnál eszköztelenebb, jobban hagyatkozik a dráma erejére. Lassan bontja ki a történetet, hagyja, hogy a néző az ikerpárral együtt lépkedje végig a megismerés egyre riasztóbb lépcsőfokait. /Turbuly Lilla: A hallgatás kalitkája/

 Thomas Mann: József és testvérei, Örkény Színház, rendező: Ascher Tamás és Gáspár Ildikó

Fotó: Horváth Judit

“Ádám és Éva óta, mióta egyből kettő lett, nem élhet senki anélkül, hogy ne kívánja embertársai lelkébe képzelni magát, s megismerni igazi valójukat, miközben egyúttal idegen szemmel is próbál nézni. Az együttérzés az önfenntartásnak nélkülözhetetlen eszköze.”
(Thomas Mann)

Katona József: Bánk bán, Nemzeti Színház, rendező: Vidnyánszky Attila

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A tér minden szegmensében „akció” zajlik. Kapkodjuk a fejünket, miközben magunk döntünk róla, akár a valóságban, épp mivel akarunk szembesülni. Ez az esetlegesség, persze, csak látszólagos. Az előadás a fontos dramaturgiai pontokon összesűrűsödik, ledob magáról minden sallangot, s onnantól nem vonja el a figyelmünket semmi. Vidnyánszky pontosan bánik ezzel a vibrálóan szétfolyó, elburjánzó stílussal… /Kállai Katalin: Maira fésült történelem/

Molnár Ferenc: Liliom, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendező: Bocsárdi László

Fotó: Jakab Lóránt

Az elején nem tudom, mi Liliom viszonyulása Julihoz (talán mert ő sem tudja még). Mikor adja meg magát a lányból sugárzó erőnek? Amikor a rollerre állnak, az már néma csengésbongás. (A rablógyilkosságra bujtogatásnál sem értem pontosan, mivel hessegeti el Ficsur e tiszta lélek aggályait.) Mátray László a mennyországban csupa csillogás, és utána is, végig. Mint a nézők szeme alatt a csöppek. A tócsányiak. Vagy mint a röpke kártyák élénk fonákja: a szeretet megannyi színe. /Zsigmond Andrea: #liliom #bocsárdi #sepsiszentgyörgy/

Szerb Antal: Utas és holdvilág, TÁP Színház, Trafó, rendező: Vajdai Vilmos

Fotó: Táp Színház

Szavaztak: Bóta Gábor, Gabnai Katalin, Kállai Katalin, Kovács Dezső, Stuber Andrea, Szekeres Szabolcs, Turbuly Lilla, Urbán Balázs

Top 7 film

Top 7 irodalom

CÍMKÉK: