Elveszett illúziók

|

Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek / Miskolci Nemzeti Színház

A Miskolci Nemzeti Színházban jól érzik Szomory végtelenül hosszú, néhol határozottan a szabad versekre emlékeztető mondatainak a ritmusát, mert Keszég László rendező a szereplők monológjait ügyesen illesztette a cselekménybe.

Györgyike: Tenki Dalma         Fotók: Gálos Mihály Samu

A háromgyerekes Mikár család fogcsikorgatva keresi meg a napi betevőt a huszadik század eleji Magyarországon. Az anya tesz a legtöbbet a tisztes (kis)polgári lét megőrzéséért. A himpellér apa megelégszik a kávéházi törzsfőnök és a biliárdbajnok önkéntes státuszával. Anna, a legnagyobb lány már orvosként dolgozik. Györgyike, a színésznői terveket dédelgető középső lány kiválónak ígérkező házassága talán a legkisebb gyerek, Stefi sorsára is kedvező hatással lehet. Mivel hatalmas a piac és kevés a potens vásárló, ezért a família különösebb szívfájdalom nélkül kínálja fel és árusítja ki Györgyikét Hübner Félix mágnásnak.

Szomory Dezső Györgyike drága gyermek című színművében két, egymástól fényévekre eső világ jelenítődik meg. A szöveg szintjén a józsefvárosi cifra nyomorúság feslik fel olykor a dialógusokból, míg a látvány szintjén a bécsi Bristol Hotel mellett az Alpok déli lábainál fekvő gyönyörűséges Lago Maggiore felhői a dominánsak. Az impozáns színpadi miliőt Cziegler Balázs látványtervei biztosítják.

A Miskolci Nemzeti Színházban jól érzik Szomory végtelenül hosszú, néhol határozottan a szabad versekre emlékeztető mondatainak a ritmusát, mert Keszég László rendező a szereplők monológjait ügyesen illesztette a cselekménybe. Az előadás jobbára a zenedráma dramaturgiáját követi, hiszen a többszereplős jelenetek váltakoznak a duókkal. Ellenben annak a színpadi eszköznek, amely néhol, a nagyobb lélekszámú jelenetekben fényeffektussal kiemel két, éppen beszélő szereplőt, nem találni a magyarázatát. A rendezés magabiztosabb a kettősök esetében, mert a többfigurás szituációk nem elég mozgalmasak.

A színészek közül főleg Nádasy Erika és Szatmári György van elemében, mert a poénjaik mögött érezzük az öregedő ember félelmét a szegénységtől. Mikár Ferencné kifakadásai úgy hasítanak a lelkünkbe, ahogy a szélcsendes tájon a hirtelenjében kitört vihar süvít végig. Méltatlankodva, emelt hangon kezd, hogy aztán általában költői kérdésbe torkolljon a monológja. Az életművész Mikár Ferenc Kossuth Lajos feltétlen rajongója és az anekdoták koronázatlan királya. Ha megszólal, kikényszeríti a figyelmünket, mert nincsen az a banális és semmitmondó sztori, amit ne tudna izgalmassá tenni.

Gáspár Tibor szuggesztív az ötvenes éveiben járó gazdag porcelángyáros és férj, Hübner Félix alakítójaként. Kiváló ötlet, hogy az eredeti darabhoz képest idősebbre formálta a rendezés Hübnert. Hiszen így a lánynál jóval érettebb, lazán elegáns (jelmez: Sinkovics Judit) sármőr, aki csupa szív és lélek, de ha a helyzet úgy hozza, tud kemény is lenni, vonzó alternatívát jelent Tersánszky Lászlóval szemben.

Tenki Dalma kissé szürke a címszerepben. A felütésben jobb vállának mozdulatával jelzi Györgyike félbemaradt művészi ambícióit, és a későbbiekben is inkább az egykori színésznőt hangsúlyozza a lányból. A kezdet többet ígér, de a szerepe szerinti, helyenkénti nyafkasága nem biztos, hogy a legjobb színészi eszköz, mert nem mindig látszik a környezete által kihasznált lány, később asszony magánya és érzelmi kiüresedése.

Bodoky Márk Tersánszky László színésznövendék, Györgyike szerelmének szerepében a vágy különleges apoteózisát adja. Egészen kiváló és ritkán látható az, ahogyan a teste egészét átjárja a kedvesét remegőn féltő, igaz érzelem. A szaggatott beszéd közben a kimért lassúsággal összeborzolt haj, a kétségbeesés pillanataiban görbülő vállak mutatják a remény és az elutasítás szélsőségei között pulzáló belső tusát. Az első felvonásbeli kettőse Györgyikével a produkció legszebb percei közé tartoznak.

Bármekkora közhely is, de attól még igaz: minden és mindenki megvehető. A vígjátéki külcsín dacára a Györgyike drága gyermek erősen az illúziók elvesztésének is a története. Szomory Dezsőt bántotta, hogy regényei, elbeszélései nem jutnak el a nagyközönséghez. A rossz nyelvek szerint ezt ellensúlyozandó kezdett a későbbiekben jól jövedelmező darabírásba. Az utókor örülhet ennek, mert a „kényszer” olyan remekműveket szült, mint a jelen dráma, amelynek a Miskolci Nemzeti Színház nagyon összeszokott társulatának előadásában is megkapóak a színei.

CÍMKÉK: