Müller Péter-Seress Rezső: Szomorú vasárnap / Madách Színház
Egyszer leesett a trapézról, ami nem tett jót neki, ezért légtornász helyett inkább világhírű zenész lett. Még az sem akadályozta meg, hogy nem tudott kottát olvasni.
Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Seress Rezső-Jávor László: Szomorú vasárnap
Újabb sikergyanús produkció a Madáchban. Spitzer Rudi artista és kocsmazenész, Komáromban született zseni és dilettáns életművész adja az apropót, akit Müller Péter elhíresült darabja, a Szomorú vasárnap idéz meg. A „kis Seresst“, ahogy (absztrakciók sorát indítva el) kortársai maguk közt emlegették. A pesti aszfalt mitikus zenészfiguráját, akit már életében legendák sora övezett. Olyan legendák, amelyek azóta végleg összeforrtak a valósággal.
Lényét az ellentmondások éltették.
Milliói gyűltek össze Amerikában, de soha nem volt egy fillérje sem. Világsztár lett, de alig volt hajlandó kitenni a lábát a Dohány utcából. Már iskolás korában megbabonázta Rökk Hédi púderos feneke, ezért hagyott csapot, papot. A kis töpszli fiú fogta magát és artistának állt. De ez sem volt olyan egyszerű, mert egyszer leesett a trapézról, ami nem tett jót neki. Ezért légtornász helyett inkább világhírű zenész lett. Még az sem akadályozta meg, hogy nem tudott kottát olvasni. Nem túl előnyös külseje ellenére övé lett Helénke, „Pest legszebb asszonya“, aki egy hús-vér katonatisztet hagyott ott érte. Mindörökre. A háború alatt munkaszolgálatra vitték és zsidó létére egy náci tiszt mentette meg. Spitzerből lett Seress, aki a háború után az Amerikában rá váró gazdagság helyett a füstös pesti Kispipa zongoristájaként kereste meg (ha épp megkereste) a kenyerét. Aki letudva a munkaszolgálatot, Rákosi Mátyásnak írt levelet némi alamizsnáért könyörögve. Életerős és megkeseredett, büszke és alázatos, elmenni gyáva, ragaszkodásban bátor kisember volt. Kisember, aki zseninek született, és soha nem tagadta meg egyik mivoltát sem. Imádta az életet, tehát…?
Tehát öngyilkos lett.
Nagy-Kálózy Eszter
1968. január 11-én, az év legdepressziósabb napján (nyugi, amerikai tudósok állapították meg) egy kórházban fojtotta meg magát, miután napokkal előtte kiugrott az ablakon. Tériszonya volt, hát, tehette… Igazi irodalmi gyúanyag az egész élete, Müller Péter írt is belőle egy azóta sikerrel játszott darabot. Két halott a főszereplő. A halott Seress találkozik a halott feleségével, aki betéved a híres-hírhedt Kulacs vendéglőbe. Ők ketten tekintenek vissza az életükre, halott létükre eljátsszák nekünk az egészet. Pontosabban válogatnak, mit igen és mit nem, mi tartozik a közönségre és mit tartanak meg örökre maguknak.
Visz a sztori és visznek a dalok – ettől musical a musical –, kezdve a több tucat nyelvre lefordított Szomorú vasárnappal, amelyből valódi brand lett, a Fizetek, főúron át egészen a Szeressük egymást, gyerekekig. Rudolf Péter halott Seresse reszelősen, vágyakozva, az élet iránti mély nosztalgiával énekel. És játszik… Van valami pikáns báj abban, ahogy a Nagy-Kálózy Eszter-Rudolf Péter házaspár eljátssza Seress Rezső és Helénke házasságát a színpadon. Egészen a végső nagy összeomlásig.
Rudolf Péter
Nagy Sándor, a háromszereplős darab harmadik szereplője egyszemélyes intézményként van jelen, sok-sok személyre lebontva. (Például ő a halál, konkrétan a huszadik század csúnyábbnál csúnyább halálnemekkel riogató szelleme.) Mindenkit eljátszik, aki nem Seress Rezső és nem a felesége. Hibátlan karaktereket hoz, legföljebb annyi, hogy néha nehezére esik nem dalra fakadni…
Fáradt, leharcolt, csillogáson túli világ ez.
Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Sándor, Rudolf Péter
Csillogás csupán a dalokban van. Nagy-Kálózy Helénkéje odaadó ragaszkodással hozza be az ötven gyertyával díszített tortát a férjének, de csillogó díszek ide vagy oda, a százéves(!) Seress kihajítja. Horgas Ádám rendezése a Horgas Péter tervezte színpadon bús melankóliába burkolja a szereplőket. A dalok andalítóak, s ha mégsem tudnánk elandalodni, az azért van, mert Seress sorsában tényleg ott az egész elkúrt huszadik század. Végtelen szenvedés, tömegek nyomorúsága, beteges háborúk, majd a béke, s vele a börtönné vált elnyomó rendszerek összes rettenete. Erre válasz Seress dalainak felemelően giccses mivolta. Ezért vonzanak és taszítanak egyszerre ilyen ellenállhatatlan erővel a dalai, amelyek a valóságtól megbabonázva tagadják meg a valóságot, veszik halálos komolyan és röhögik ki a mindenkori jelent. Egyik oldalon a világra telepedett tragédia, másikon a szépség iránti vágyakozás bódító mélabúja…
De a Rökk Hédit játszó babának tényleg púderos a feneke.
