Fedák Sári / Nemzeti Színház
Volt operettprimadonna Pesten, Max Reinhardtnál drámai színésznő, a János vitézben Jancsi. Mindeközben színidirektorokat kergetett halálba és Molnár Ferenc nevű írókat bolondított magába.
Fedák Sári: Szűcs Nelli
Kell a végső ecsetvonás Isten kezéből…
Ahány életrajz, annyiféle Fedák.
Beleértve a saját önéletírásait is. Ellentmondásossága nem ismert határokat. Agitált a Tanácsköztársaság mellett (állítólag kényszerítették), a második világháború folytatásáért (nincs egyértelmű bizonyíték), hamistanúzott Amerikában szívbéli barátnője kedvéért (továbbá némi anyagi haszon reményében). Emlegetik az egyik leghazafiasabb színésznőként, akit – a kárpátaljai Beregszász szülötteként – egy egész életre tört össze Trianon, miközben komolyan elgondolkodott azon, hogy örökre kinn marad Amerikában…
Volt operettprimadonna Pesten, Max Reinhardtnál drámai színésznő, volt a János vitézben Jancsi (tomboló sikerrel több mint ötszázszor), s miután az első világháborút követően katonákat toborzott a Vörös Hadseregbe, a második világháború vége felé állítólag már a háború folytatására buzdít az osztrák illetőségű Donausenderben. (Rádió.) Volt, hát, „kommunista” a Horthy-korszakban, egy negyedszázaddal később, a kommunista érában pedig fasisztának kiáltották ki. Mindeközben színidirektorokat kergetett halálba, mert hatalmas gázsija csődbe rántotta a színházat, Molnár Ferenc nevű írókat bolondított magába, volt gazdálkodó és művészi hivatásának feltétlen, odaadó híve, aki – Jászai Mari szerint – győzött, ha megjelent a színpadon. „Egészen megnőtt körülötte minden és egy fensőbbséges, hódolatot parancsoló asszony állt előttem.” A róla szóló mindennemű kontextus tehát karakteres állásfoglalás is egyben.
Ki volt, hát?
Mondás az ultiban. Licit, ami mindent visz. A leg. A mindent elsöprő tehetség. Vagy inkább egy erős karakterű, talpraesett nő vékonyka hanggal és nem túl előnyös külsővel? Aki bátran elhitetett bárkivel bármit? (Nem épp ez lenne a színészet lényege?) De nem csak a színpadon tarolt, legendás életútja is szenvedélyeket kavart. Ő maga volt a legenda. Már életében is. (Ahogy a legférfiasabb kártyajátékból sem maradhatott ki.) Nem mellesleg az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar színésznő. Egyszerre tragikum és humorforrás. A legmélyebb humorú magyar író kedvese. (Mikor az első világháborúról tudósító Molnár Ferencet gyengéden figyelmeztetik, hogy távollétében Fedák Sári fűvel-fával összefekszik, Molnár csak annyit mond: meglehet, de pénzért csak velem.)
A tehetség és Kárpátalja.
Ez az a kettő, ami Szűcsben és Fedákban közös. A szülőhely és a „végső ecsetvonás”. A megfoghatatlan, istenáldotta tehetség. Szűcs Nelli önálló estje körülrajongva fut a Nemzetiben és mindenütt, ahova viszi. Egy különös one-woman show ez, amelyben a színésznő egyszerre adja önmagát és a megidézett primadonnát. Ő a mesélő és egyben a történet tárgya… A Fedák emlékirataiból és a színháztörténeti intézet anyagaiból összeállított szöveg amellett, hogy megidézi szerelmeit és színpadi szerepeit, mindenekelőtt a hazafi Fedákra koncentrál. És a végső összeomlásra. A második világháború utáni meghurcolásra. A társadalmi igazságtalanságok közül, amelyek a huszadik század viharaiban egy körülrajongott, erős akaratú operettprimadonnát is könyörtelenül végigkísértek, erre a legutolsóra fókuszál.
Fotók: Eöri Szabó Zsolt
Nem a bécsújhelyi börtönre, ahová a Tanácsköztársaság után kerül, nem az amerikai letartóztatására (tudjuk, hamis tanúzás), hanem a háború utáni kommunista terrorra. A közel kétórás előadás utolsó részében azt a társadalomból kirekesztett, művészi rangjától és minden nimbuszától megfosztott idős asszonyt látjuk, aki egy kíméletlen történelmi gépezet áldozata. Egy a sok közül. Nem bűnös vagy bűntelen mivoltát vizsgáljuk, hanem a kort, amelyben mindez megtörténhet. Meggyalázott nők, megnyomorított asszonyok, névtelen áldozatok szellemei kelnek életre, a nagy színésznő alakja összemosódik a többi áldozatéval, sorsa föloldódik a sorsukban. Az imádott primadonna mintha ki is tűnne a képből egy pillanatra, hogy aztán méltatlan körülmények között bekövetkezett halálával kapja vissza a főszerepet.
S ha mindez nem lenne elég, a színpadon folyamatos akció zajlik, a történet hátterében folyamatosan történik valami. Dávid Zsuzsa rendezése mindent bevet, hogy véletlenül se unjuk el ezt a szigorúan egy személyre szabott darabot. Ajtó nyitódik, csukódik, függöny húzódik jobbra és balra, majd hull puhán vissza, ruhák suhognak, színes magassarkúk kopognak, végeláthatatlan az átöltözések sora – az idő múlását tárgyak metamorfózisa jelzi, miközben Szűcs Nelli egyetlen kitartott pillantása, hangsúlya, szófoszlánya, eldúdolt dallama önmagában is képes a nagy mutatványra. Kiszakítva a való időből, fogva tartani a nézőt.
Szűcs Nelli mint Fedák
Egyetlen színész, két eltérő karakter.
Az életet tombolva élő Fedák Sári és a kislányosan bájos, lágyan elomló, acélosan kemény Szűcs Nelli, aki Beregszászon állt először színpadon.
„A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel.“
/Ady Endre Fedák Sáriról, Nagyváradi Napló, 1902. május 3./
Fedák mint János vitéz
/Színpadra alkalmazta: Dávid Zsuzsa, Szűcs Nelli/
